Az óvodás, kisiskolás évek a hupikék törpikékkel (… egyszer Bécstől-Győrig a törpöket kellett végig hallgatnom, ez volt az ára annak, hogy az óvodáskám elviselje az utat. Ketten utaztunk, ő és én. Dupla stressz. Autóvezetés és a törpök.) és Schnappival a krokodillal egy más világ, hagyjuk is nyugodtan. Olyan tizenvalahányéves kortól kezdett lassan alakulni a zenei érdeklődése, indult el felfedezni a dallamok világát. A mindent elöntő kötelező sz@r (mint az Energie rádió és társai) sajnos egy picit őt is megérintette, a
Egy majdnem tökéletes karácsony Grazban
Már évek óta ezt kellett volna tennünk, elutazni, elhúzni a közösen utált karácsony elől, de gyáva kutyák voltunk. Ezt nem teheted meg a gyerekkel, anyóssal, a rokonokkal, mit szólnak majd az emberek? Na egy bizonyos életkor után meg fogja mindenki tanulni, de nem is tanulni, inkább megérteni, amihez mi már felnőttünk teljesen: tök teljesen mindegy mit szólnap a népek. Ez a te életed! Éld. (Bár vitathatatlan az is, hogy szükséges hozzá pénz, ezzel nem is vitatkoznék.) Ha úgy érzed a
50 ok, amiért Bécset szeretni lehet!
A napokban néztük meg az RBB adón (Rundfunk Berlin-Brandenburg) a 50 Gründe, Wien zu lieben filmet, jaaaaj! Nagyon jó volt! Ahhoz képest, hogy ég és föld a különbség Bécs és Berlin között, a berlini tévéseknek elég ügyesen sikerült sok hasznos infót összeállítaniuk a *világ legszebb és legélhetőbb városáról. (*nekem az)A fenti linken meg tudjátok nézni a műsort, szívből ajánlom a németül beszélőknek, illetve azoknak, akik ötleteket keresnek, mit lenne érdemes felkeresni Bécsben. Az icipici hibák Néhány hiba is becsúszott a
Még egyszer nem bírom ki
A kisfiam 3 hete elköltözött. Itt hagyott minket. Egyetemista lett Heilbronnban. Azt hittem feldolgoztam ezt az egészet, azt hittem túl vagyok rajta. Hát egy nagy lószart!Valahogy olyan normálisan zajlott a hosszan tartó költözés, ami után nagy pofával meséltem mindenhol milyen könnyen ment, aminek oka vagy az, hogy én egy kivételes anya vagyok, vagy az, hogy egy nagyon szar – vicceskedtem -, de tényleg nem éreztem szomorúságot! Sőt! Annyira, de annyira örültem a kisfiam elszántságának, bátorságának, eltökéltségének, hogy ő (tőlem teljesen
Bocsánat …
Most néztem meg, utoljára júniusban írtam. A francba. Zavar, hiszen ha valaki blogírásra adja a fejét, az eldöntötte, van miről írnia és attól kezdve következetesnek kell lennie, írnia kell. A hosszú szünetekre senki se kiváncsi. Van ezeregy kifogásom, de mind tök unalmas, mert csak a hiányzó időről szól. Hol ezért, hol azért. Tele vagyok történetekkel, kéredzkednének kifele, követelnék a megírásukat …. igyekszem. Jövök vissza ígérem.
Ausztria – Németország 2:1 „I wer’ narrisch!”
Ausztria-Németország 2018. június 2. Wörthersee-Stadion, Klagenfurt, barátságos mérkőzés A két nappal ezelőtt kezdődött futball világbajnokság előtt pár héttel találkozott a két ország válogatottja egy barátságos (hahaha) meccs alkalmával. Talán lényegtelen információ, de én is az osztrák csapatnak drukkoltam. Egy ilyen barátságos mérkőzés tétje is nagy a két ország között, hiszen ők egymás „kedvenc szomszédai”. Az utálat kölcsönös, de azért Bajoroszágot tessék kérem ebből kihagyni! Az osztrákok 2:1 -re győztek a németek ellen, ami Ausztriában egy hatalmas szenzáció. 32 éve, Cordóba
Heurigerek Bécsben
Csak szemlesütve merem elárulni, de annak idején a bécsi lakás kiválasztásában fontos szerepet játszott a Heurigerek fekvése. Nem lehettek messze, ennyi volt a lényeg. Hogy mik ezek? A Heurigerekről azt hittem, hogy már egyszer írtam, de most néztem utána, hát nem. Most pótolnám. A Heurigerek elsősorban helyi (saját) borukat árusító hangulatos kis borozók, szenzációs hidegkonyhás büfével, azon belül szenzációs Brotaufstrichekkel, azaz szendvicskrémekkel és néhány tipikus bécsi meleg falattal (az a Backhendl = rántott csirke jaj, édes istenem, érzem a számban
Lájkpótlás James Hunterrel
Tök mindegy mit csinálok, új helyre költöztetem a blogomat, vagy észreveszem, hogy a blogbejegyzésem linkjében hiba van és módosítom, mindig sikerül lenulláznom az összes lájkolást. És? Fontos ez? Az. Az ember elsősorban nem magának ír. A megosztások, tetszésnyilvánítások az mellett, hogy jól esnek, egyfajta feedbackok arról, hány embert ért el az írás és milyen tetszést váltott ki az olvasókban. Ma megint belenyúltam a Szent Erzsis linkem címébe, oda az összes tetszés. Szuper ….. Ilyenkor a vígasztalásban csak egyvalami segíthet, a
Nézzenek oda, a frankok lenyúlták Szent Erzsébetet!
A Frank Svájcban, azon belül Pottensteinben az elmúlt 15 év alatt már többször jártunk, de még soha nem jutottunk fel a várba. Nem, mert elég volt mindig Pottenstein környéke, ami varázslatos! Cseppkőbarlang, tavak, hatalmas sziklák, erdők, hegyek, minden adva van a feltöltődéshez, az aktív pihenéshez. És persze az isteni sörök! Az elmúlt hétvégén egy pottenstein környéki10 km-es gyalogtúrát terveztünk, de a programunk időileg másképpen alakult. De ragaszkodtunk az eredeti célhoz, Pottensteinbe megyünk, ha törik, ha szakad. Túra helyett menjünk fel
Még pár nap és Hamburg
Erőteljesen gyúrok rá. Már alig várom, hogy láthassam. Könyvek, youtube videók sora … Kinners, Kinners, mindenre kiváncsi vagyok. Évek óta vágyom rá, hogy eljuthassak Hamburgba és lássam a csodát. Ja és, hogy élőben lássam Dieter Bruhnt (alias Aale Dietert) vasárnap hajnalban a halpiacon. És persze James Huntert, az abszolút lieblingemet, aki március 16-én Hamburgban lép fel. Mit mondjak, itthon lassan átveszi a helyét az őrület, már alig várom. James Huntert tuti, hogy sokan nem is ismeritek. Ő az: