Embermesék

A magyar szakemberek legalja, akikből hiányzik a gerinc – dühös vagyok mint az állat!

He Oarschlächer, jetzt reicht’s! Ez jött a számra, mivel kiverték nálam a biztosítékot. Elegem lett a seggfejekből. Kik ők? Például ez a két fasz. (Most nincs hoppá, meg elnézést a kifejezésért, megérdemlik bőven a jelzőt!) Két magyar, majdnem „kollégává” vált villanyszerelőről szól a történet. Hogy ki ez a két fasz? H. Ottó és F. Csaba (neveket megváltoztattam) akár még szerencsésnek is mondhatnák magukat, vírus, meg november ellenére sikerült egy jó munkát találniuk Németországban. Nem kell messzire utazniuk, csak Bajorországig, azt csinálhatják amihez értenek és szeretnek, és jövő év januárjától visszavárják őket. Biztos és jó kereseti lehetőség. Ottó és Csaba villanyszerelők

Egy meglehetősen rövid állásinterjú

2011. júniusa óta űzöm ezt a szakmát itt Nürnbergben és teszem vele lehetővé magyar szakemberek németországi munkavállalását, illetve teszem lehetővé a német iparnak a szakemberek pótlását. A német iparnak szüksége van a jó szakemberekre, a magyar szakembereknek pedig szüksége van jól fizető munkahelyre. Ezt hozom össze. Mindenki jól jár. Én is, mi is.Ez alatt a 9 év alatt rengeteg pályázóval beszéltem, számos remek embert ismertem meg, és isteni sok jó sztoriban volt részem! Gondolom megbocsátja nekem mindenki ha elárulom, hogy néha jókat lehet vigyorogni az emailban megküldött, a Google fordítóval összehozott önéletrajz fordításokon. Saját Best of gyűjteményem van, de nem

Pályázók 1

Embereket veszek fel. Ez is a munkám része, amit szeretek, mert szép, színes. A színek néha melegek, néha hidegek. Változatosak.Ma is az volt. A jelentkezők között két fura fiúval.Konkrétan két trágárkodó pályázóval a telefonban. Az elsö, a reggeli, egy fiatal versenyző volt. Elmondta, hogy mindenképpen fel kíván mondani a jelenlegi munkahelyén és örömest készül hozzánk, de a jelenlegi kibaszott munkáját még el kívánja végezni. – Viktor, kérem nem beszéljen így, nincs szükségünk ilyen trágár szavakra. Jó? Pár pillanat csönd volt a telefonban, szerintem lázasan gondolkodott és kereste a kifejezést, mi lehetett trágár? Mire gondolhat ez a nő, milyen trágár szóra?

Miért lett hirtelen ennyi időm?

A megoldás kikövetkeztethető, ha egy pillantást vettek az iróasztalomra: Betegszabin vagyok szerda óta. Pedig mindent megvettem, beszedtem ami a témában előfordul. Köhögéscsillapító szirup, szopogatós torokfertőtlenítő, növényi-, meg homeopátiás csöppök, mégsincs semmi eredmény. Kannányi kamilla- és gyógyteákat szürcsöltem el nap, mint nap, de nix. A magyarországi útunk óta tartó betegségem nem hagyott el. Pár héttel ezelőtt az orvosom javaslatára sajnos még antibiotikumot is kellett szednem.  Akkor úgy tűnt elbúcsúzhatom a köhögéstől, de a múlt hét végére teljes erőből visszatért. A kolléganőm úgy fogalmazott, hogy agresszívvá teszi a köhögésem, mivel hirtelen tör elő és olyan hangos, hogy egyszerűűűen nem bírja. 🙂 Engem

A sok-sok szomorúság mellett van azért más is ..

….például könnyfakasztó pillanatok, amikor a könnyek előidézője végre nem a szomorúság, a bánat, hanem a szívből jövő, felszabadító és megkönnyítő oltári röhögés. Ez pedig az új munkahelyemmel függ össze.  Imádom a munkámat. Imádom a munkahelyemet, pont ilyenre vágytam. Sokat utazunk, rengeteg a munka, roppant fárasztó, de szuuuuuper!! Olyan társaságba csöppentem, ahol jól érzem magam, és ahol a főnök tényleg külön fejezetet érdemel. Az embersége és lojalitása mellett kiváló a humora is, eszméletlen jókat röhögünk. Mesék jönnek (csak győzzem 🙂 ) …  de addig is egy kedvenc:

Mesélnivaló

Van. Persze, hogy van. Pontosabban csak lenne, mivel az időmet hozzá rövidre szabták. Az Anyuról csak nagyon röviden: a múlt hétfő óta egy gondozóház lakója, ahol tegnap egy kisebb csoda történt. Képes volt egy rövidebb sétát tenni az egyik gondozóhölggyel a folyosón. Ez egy fantasztikus hír, miután az elmúlt hetekben egyre rosszabb lett az állapota, már egy percig se bírt ülni az ágyban. Ehhez képest a tegnapi teljesítménye valóban egy csoda, ahogy az is, amit egy kedves régi barátnőmtől hallottam. Bent volt az anyunál és megírta nekem, hogy képes volt pár kanállal önállóan enni!  Nekem ez a menyország. Bár ha

Mi lesz velem Ramadánkor?

Már előre félek a hétfőtől kezdődő és 30 napig tartó böjti időszaktól.  Dehogy lettem vallásos, csak a közvetlen (és nagyon szimpatikus) kis kollégáim muszlimok, akik szigorúan betartják a Ramadánt. Ez pedig azt jelenti, hogy veszélyben a fincsi kis ebédem. Hetente kétszer-háromszor rendeltünk ebédet az egyik kínai (miattam aztán lehet tai is) étteremből Alig vártam, hogy végre megérkezzen és dudáljon a falatfutár az udvaron! Amint felhangzott az erőszakos (mert finoman a pali soha nem tudta hírűl adni az érkezését) duuu-duuuu, máris beindult a nyálkiválasztás a számban. Amire az elmúlt hosszú évek alatt nem volt példa, az ezen a munkahelyemen ismét megtörtént.

Az első hét után (a la munka)

Kedves Világ, gyere ide, had öleljelek keblemre!! Bizony ilyen a hangulatom, fel vagyok dobva!  Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen jól fogom érezni magam egy német munkahelyen! Azt hittem, a nyelvi/kultúrális különbözőségek miatt ez eleve ki van csukva.  És ebben az állításomban aztán tényleg nincs semmi előítélet, csak pusztán tapasztalat.  Aki ismer, illetve olvasta tőlem a Schatziról szóló beszámolómat, azt tudja, hogy milyen mélyen megsebzettként kerültem ki egy korábbi munkaadóm, a Frau Dög (Schatzi) kezei közül. A nő az állandó kritizálásával nemcsak mélyen megbántott, hanem hihetetlenül visszavett az önbizalmamból. Mivel amúgy is állandó önértékelési zavarokkal küzdöttem,

Burul a terv

Beza, és néha csak apró baromságokon! A múlt pénteken 10.00 órára várt a leendő főnöknőm az új munkahelyemen. Előtte nap apus elvitt autóval a helyszínre, hogy saját szemeimmel láthassam az utcát, a környéket. (Tudja ő jól, hogy Pánik Andi izgalmának csillapítása érdekében minderre szükség van 😉 )  Igen, meg kell néznem, hogy hol a buszmegálló, hol kell bemenni az épületbe, stb. Elhaladtunk a cím előtt egyszer …. kétszer, amikor megjegyezte, hogy ott vannak bent az udvarban. Mármint a cég. – Hopp! Hol is? – habogtam – Leparkoljak? Meg akarod nézni közelről? – kérdezte apus, mivel ismer engem jól 🙂 –

Időszűke (tisztára mint a nadrágaim :) )

A kettes számú állásom, a meghatározott időre szóló szerződés alapján június 10-vel lejárt. De hála isten, meghosszabbították egy újabb héttel, bár elég alacsony az óraszám. Mindegy, kaptam még egy kis időt, aminek tényleg nagyon örülök, szeretem ezt a munkát. A munkatársaim, a csajok valami olyan fantasztikusan jól összejött csapat, léleküdítőek! Normálisak, kedvesek és kaphatóak minden vigyorgásra.  Van közöttük 2-4 olyan emberke, akikkel kivételes módon pendülök egy húron, el se tudtam volna képzelni, hogy ez így is működhet. Velük teljesen megszünt az állandó izgalmam, szabadságra mentek a különben állandó háttérgondolatként a fejemben forgolódó: „juj, jól mondom németül, érthető?” mondatok. Nekik köszönhetően