De tettünk rá cukrot!
Csúnya bácsik, vagy csúnya robotok megtámadták a blogomat a múlt hét végén. A még csúnyább (magyarul töketlen) hostingosom, akinek jó pénzért a szerverén csücsül mindez, segíteni egyáltalán nem segített, csak leállította a blogomat. Kivonta a forgalomból addig, amíg a hiba, a betolakodó el nem tűnik az oldalamról. Hogy mi az, vagy hogyan kéne, lehetne elűzni, ebben nem nyújtott semmiféle segítséget. Őszintén megmondom, a problémát sima userként az életben se tudtam volna megoldani, de ezért van az embernek gyereke! A 15 éves kisfiam, halál megvető bátorsággal nézett farkasszemet a SQL és php datenbankkal, subdomainnal és társaival. Ami nem ment, annak utána guglizott angolul (latinul nem, abból csak hármasa van) és megcsinálta. Lelkiismeretesen tette a dolgát, itt ült késő éjszakáig a gépnél és próbálta az anyukája irásait megmenteni. Nagyon bántotta ami történt. Ilyen ez a kis muci. Nem írom le, hogy mennyire szeretem, mert a közhelyek rettentően unalmasak.
Folyamatosan javítgatjuk a megmentett blogot, remélem hamarosan már írni is lesz időm.
Hogy ne legyen olyan száraz a mai este, szeretnék nektek ajánlani egy zenét. Ma hallottam előszőr, de már hatszor játszottam le. Nem tudok vele betelni. Már most szólok, halkan nem élvezhető. Adj rá hangerőt, had szóljon Marla Glen. Megérdemli!
https://youtu.be/_04eQecWAKs