Embermesék

Ha elkap a pánik ….

Nem lesz túl vicces, de elmesélem. A sorstársaim miatt is. Ez a történetem kicsit kilóg a sorból, mivel nem annyira humoros és pozitív, továbbá szokatlanul kitárulkodós. A célom, hogy segítsek az őszinteségemmel azokon, akik hasonló fenoméntól szenvednek. Szeretnék hitet és erőt adni a legyőzéséhez. Vagy legalábbis ötleteket. Úgy kezdődött, hogy ismét Bécsbe utaztunk. Alig vártam már ezt a pár napot, istenem de fasza, újra Bécs! Október kezdődik, de jó időnek néz ki, mindennek tetejébe, vasárnap este színházba van jegyünk! Jaj, nagyon vártam már. Az egész hét szuper hangulatban telt el, remekül éreztem magam. A vérnyomásom is olyan volt, mint az

Ne hagyj egyedül a röntgenképpel! (2010-ből)

2010-ben  jártam ugyanennél a kardiológusnál, akiről a héten írtam. Az alábbí írásom erről, a 6 évvel ezelőtti látogatásról szól(t). Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom a magamévá tenni. Mit tegyünk a bajainkkal, a hirtelen fellépő sosemvolt szimptómáinkkal? Az őrület eleve otthon kezdődik, a megfejtés utáni

Ne hagyj egyedül a röntgenképpel! (2010-ből)

2010-ben  jártam ugyanennél a kardiológusnál, akiről a héten írtam. Az alábbí írásom erről, a 6 évvel ezelőtti látogatásról szól(t). Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom a magamévá tenni. Mit tegyünk a bajainkkal, a hirtelen fellépő sosemvolt szimptómáinkkal? Az őrület eleve otthon kezdődik, a megfejtés utáni

A kardiológusnál

Nem szívesen töröm meg a Faber-Castellék vonalát, de mielőtt folytatnám a család bemutatását, muszáj leírnom a mai élményemet, különben elfelejtem. Van, hogy muszáj orvoshoz menni, másnak is, nekem is. A panaszok néha nem tűrik a várakozást. Nálam ezek kevésbé súlyos panaszok, többnyire inkább kisebb problémák, de leginkább nyugtalan gondolatok, a folyamatosan dumáló belső beszélőm hajt, menj el, nézettesd meg magad! Természetesen nem hipochondriáról van szó, csak egyéni érzékenységről. Valakit tíz lóval se vontatnak el orvoshoz, más egy tüsszentésre is fut. Én megyek, ha úgy érzem valami nem olyan mint előtte. (sőt, futok!) Itt van mindjárt ez a fránya vérnyomás, amiből

Szűrővizsgálatok (egy bizonyos kor felett és alatt)

Felnőttként nem mindenki veszi komolyan az orvoshoz menést. A szűrővizsgálatokat se nagyon. Én igen, de nagyon fosok tőle. Rettegek, belehalok. Félek, hogy találnak valamit, vagy valamilyen nagyon krucifixes vizsgálatra küldenek tovább. Abba meg még egyszer belehalnék. Most nem kell felszisszenni, meg legyinteni, hogy ugyan már, mit kell ezt túldramatizálni, majd megtudjátok ti is mi ez az érzés! 42 év fölött jönnek majd elő az érdekességek. Az addig probléma nélkül, akár 38 órán keresztül viselt kontaktlencse, kb. 2 óra után kezd szarakodni. Ég a szem, kiszárad. Válasz: a kor. Ha megerőszakolom a pszichémet és agykontrollos rámondással elérem, hogy a kontaktlencse ismét

Ùjabb munkahely

Szegény Faber-Castellék története csak nem folytatódott 😉 de kifogásom persze most is van, a szokásos: kissé megsokasodtak a teendőim. Lesz folytatás, de az az igazság, hogy tényleg nagyon időigényes. Nem csak maga az írás, hanem a téma összeállítása. Jómagam is végigolvasom az összes lehetséges információt velük kapcsolatosan, elmerülök a ceruzakészítés rejtelmeiben, böngészem a képeiket, szóval a forrásmunkára rengeteg időt szánok. Nemcsak azért, mert igen okosnak szeretnék tűnni, hanem tényleg érdekel és nem szeretnék baromságokat írni. Ahhoz, hogy a lényeges pontokat és az össszefüggéseket agyilag fogjam, értelmeznem kell az olvasottakat. Ebben pedig a hajszín és a kor (mindkettő saját ) két,

Ne hagyj egyedül …..már megint! :)

aboutpixel.de © Burkhard Trautsch Igggen, hétfőn már megint dokinál jártam, most mammográfián, de ez az orvososdi kezd igencsak unalmas témává válni, inkább nem is ragoznám. 🙂 Azt üzenem a lányoknak-asszonyoknak, hogy tényleg menjenek el a szűrővizsgálatokra, ne legyenek beszariak! A nagy száj és az okos tanácsadás természetesen nálam is remekül működik a vizsgálatok után! Előtte talán egy hangyányit vékonykább volt a hangom. 🙂 Különben tényleg vicces, mert a szituáció állandóan ismétlődik. Újra túl a vizsgálatokon (mammográfiás felvételek) várakozás a dokira egy vizsgálóban. Keskeny kis cella vizsgálóággyal és egy ultrahanggal. Idegesség érkezik, tamtam a torokban, be fogok rosálni…..mit csináljak …nézzük csak mit

Fals hangok az egészségügyben

A kardiológusnál történt valami, ami miatt Herr Dr. Fehérköpeny nem lesz a jövőben a kezelőorvosom. Hogy is mondjam? A szívélyes és széles mosolya mögött valami mást, kevésbé szívélyeset is észrevettem. Ettől a csepp citromtól aztán keserűvé vált az egész valóság.  Amíg vártam rá, hallottam a szomszédos rendelőben egy másik pácienssel beszélgetni. Az akcentusokból jó vagyok, a magyart és az ahhoz hasonlót egyből kiszúrom, így kihallottam a néni beszédéből a külföldi beütést. Gondolkodtam magamban: magyar, vagy román? Sokáig nem kellett várnom, a doki megkérdezte a nénit, hogy honnan jött? Romániából! – hangzott a válasz. Aztán jött hozzám a kardiológus. Blablabla, igazándiból

Ne hagyj egyedül a röntgenképpel!

Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom a magamévá tenni. Mit tegyünk a bajainkkal, a hirtelen fellépő sosemvolt szimptómáinkkal? Az őrület eleve otthon kezdődik, a megfejtés utáni vadászattal az interneten. A találatok, a lehetséges betegségekről minden elképzelést felülmúlnak. Nekünk félőseknek nem akceptálható az ésszerű magyarázat, ismerősök

Izgalmak

Betegségek, rosszullétek kizárólag a hétvégére korlátozódnak. Ez teljesen normális, az átlagember életét a Murphy törvények szabályozzák, a mienké is ehhez igazodik. 🙂 Két éve az iskolában egy tanárbúcsúztatós grill-este alkalmával megharapott (nem ám, csak megcsípett, de én így hívom 😉 ) valami a lábamon. Először csak viszkedett (de piszkosul!), majd 1-2 nappal később kezdett a lábikom színeket váltani. A lilánál maradt, de különösebben nem érdekelt a dolog, egy csípés nyoma, na und??? Aztán 1-2 nappal később jött a fura szédülés, és amikor lepillantottam a magasból a topánkáimra, hát meghűlt bennem a frissen vett levegő. Már a bokám is dagadt volt.