Embermesék

Ùjra egészség …. majdnem ;)

Ha azt mondom, hogy életemben nem éreztem még ilyet, akkor tényleg nem hazudok. Előfordult, hogy megfáztam, de ilyet még nem éltem át. A betegségem előtt 2 hétig a kisfiamat ápoltam bronchitissel. Szorosan őt követte E. (párom), akinek a köhögése hallatán szélesre tátottam a szememet. 🙂 Megszólalt a belső beszélőm: menj át a másik szobába, menekülj! De már késő volt. Megkaptam mindent, kiegészítve a saját különbejáratú vírusommal. Bronchitis és arcüreggyulladás és egy kis infulenza. Láz  39°  felé szambázott és ez is nagyon nehéz volt, mivel már elfelejtettem milyen is lázasnak lenni.  Durván 20 éve nem voltam lázas. Mondjuk ez más kérdés, hogy ez jó, vagy nem?
A láztól és a gyöngeségtől nem tudtam felkelni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem a köhögés maga. Szinte folyamatosan kínzott, de annyira, hogy éjszaka még aludni se tudtam. Az infulenza kellemes kísérő tünete a végtagfájdalmak, no ezek se kíméltek.  Summa summárum, még soha nem éltem át ilyen betegséget. Lehet, hogy eddig még soha nem is utaztam el infulenziába?! Talán tényleg csak most, 44 évesen kapott el? Lehet. Azt megállapítottam, hogy nehéz beteg vagyok. Semmi se volt jó, és percenként mást kívántam. A probléma csak annyi, hogy nem kaptam meg mindent:((  Örülhet mindenki, aki a családjától nem messze él, főleg nem külföldön, mert ilyen helyzetekben aztán nincs mit tenni. Mit nem adtam volna egy pipilevesért!!!! De ki az aki nekem elkészíti??? A családom nem tud ilyet főzni. :((((( Ilyenkor hol van az anyukám és a nagymamám??? :((((((

Biztos, hogy a betegséggel függ össze, de néha jéghideg narancs- és almaszeletek úsztak el a szemem előtt, amiket azonnal és rögtön megkívántam. (rosszabb mint a terhesség 😉 ) Rácuppantam a Granninire is. Egy biztos. Nagyon rossz betegnek lenni, semmi se jó, illetve semmi se elég jó. Megkívántam példul egy lágytojást. Hát teljesen más volt az íze, nem is tudtam megenni. A sima ásványvíztől is émelyegtem, elképesztő micsoda változásokat (drága Fürtikém /Nagymamám szavaival élve: katrabontot 🙂 ) tud egy ilyen kis fisfos vírus meg baktérium okozni. Ne legyetek betegek, hallgassatok rám!!
A köhögésem még mindig nem múlt el teljesen, de hála az állati erős gyógyszernek, amit csak este, lefekvés előtt vehetek be, legalább az éjszakák nyugalomban telnek.

Volt viszont egy nagyon nagy előnye a betegségnek!!! Megtaláltam a régi naplóimat. Szenzációsak!!! Erről muszáj lesz mesélnem! 🙂 
 
kép:  @ Joujou / Pixelio   www.pixelio.de

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ùjra egészség …. majdnem ;)

Ha azt mondom, hogy életemben nem éreztem még ilyet, akkor tényleg nem hazudok. Előfordult, hogy megfáztam, de ilyet még nem éltem át. A betegségem előtt 2 hétig a kisfiamat ápoltam bronchitissel. Szorosan őt követte E. (párom), akinek a köhögése hallatán szélesre tátottam a szememet. 🙂 Megszólalt a belső beszélőm: menj át a másik szobába, menekülj! De már késő volt. Megkaptam mindent, kiegészítve a saját különbejáratú vírusommal. Bronchitis és arcüreggyulladás és egy kis infulenza. Láz  39°  felé szambázott és ez is nagyon nehéz volt, mivel már elfelejtettem milyen is lázasnak lenni.  Durván 20 éve nem voltam lázas. Mondjuk ez más kérdés, hogy ez jó, vagy nem?
A láztól és a gyöngeségtől nem tudtam felkelni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem a köhögés maga. Szinte folyamatosan kínzott, de annyira, hogy éjszaka még aludni se tudtam. Az infulenza kellemes kísérő tünete a végtagfájdalmak, no ezek se kíméltek.  Summa summárum, még soha nem éltem át ilyen betegséget. Lehet, hogy eddig még soha nem is utaztam el infulenziába?! Talán tényleg csak most, 44 évesen kapott el? Lehet. Azt megállapítottam, hogy nehéz beteg vagyok. Semmi se volt jó, és percenként mást kívántam. A probléma csak annyi, hogy nem kaptam meg mindent:((  Örülhet mindenki, aki a családjától nem messze él, főleg nem külföldön, mert ilyen helyzetekben aztán nincs mit tenni. Mit nem adtam volna egy pipilevesért!!!! De ki az aki nekem elkészíti??? A családom nem tud ilyet főzni. :((((( Ilyenkor hol van az anyukám és a nagymamám??? :((((((

Biztos, hogy a betegséggel függ össze, de néha jéghideg narancs- és almaszeletek úsztak el a szemem előtt, amiket azonnal és rögtön megkívántam. (rosszabb mint a terhesség 😉 ) Rácuppantam a Granninire is. Egy biztos. Nagyon rossz betegnek lenni, semmi se jó, illetve semmi se elég jó. Megkívántam példul egy lágytojást. Hát teljesen más volt az íze, nem is tudtam megenni. A sima ásványvíztől is émelyegtem, elképesztő micsoda változásokat (drága Fürtikém /Nagymamám szavaival élve: katrabontot 🙂 ) tud egy ilyen kis fisfos vírus meg baktérium okozni. Ne legyetek betegek, hallgassatok rám!!
A köhögésem még mindig nem múlt el teljesen, de hála az állati erős gyógyszernek, amit csak este, lefekvés előtt vehetek be, legalább az éjszakák nyugalomban telnek.

Volt viszont egy nagyon nagy előnye a betegségnek!!! Megtaláltam a régi naplóimat. Szenzációsak!!! Erről muszáj lesz mesélnem! 🙂 
 
kép:  @ Joujou / Pixelio   www.pixelio.de

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .