Embermesék

Csak két asztalnyira tőlünk

Bécs – Grinzing 2023. augusztus 29. A bécsi Grinzing egyik Heurigerében (Jó, legyen konkrét. A Zum Martin Sepp Heurigerben) ültünk, a rántott csirkénkre vártunk. Véleményünk szerint itt készül Bécs egyik legfinomabb rántott csirkéje (májjal és sült petrezselyemmel együtt!). Kora délután volt, még nem voltak sokan, tisztán hallottam a többi vendég beszélgetését. Mivel a radarjaim azonnal felfigyelnek a magyaros akcentusokra, a magyar beszédre, ezúttal is jeleztek. Egy kisebb társaság érkezett, a tőlünk két asztallal arrébb levő, jó kis sarokasztalnál kaptak helyet. Hárman voltak, egy idősebb, világos színű cappy sapkát viselő hölgy és nála kissé fiatalabb kísérői, akik egy házaspárnak tűntek. Gondoltam,

Késő este a virslisnél Bécsben

Kifelé faraltunk a Praterből, a hátunk mögött hagyva egy pár órás üldögélést a Schweizerhausban egy grillezett csülökkel és egy jó pár krügel Budweiser sörrel. (A Jelineket a pálinkájukat majdnem elfelejtettem megemlíteni, pedig az is vót!) Még mentünk egy kört. Aztán még egyet. Jö, schau, ott egy virslis a sarkon! Hmm, azért egy fél főtt kolbit meg tudnék enni, menjünk csak oda. Ha már a kedvencünkhöz a Würstelstand Leo-hoz nem jutunk el, akkor itt lesz muszáj valamit enni, de legalább egy Ottakringer sört illik meginni. Ez a minimum. Lassan közeledtünk a kolbászoshoz, amikor feltűnt nekünk egy férfi, kvázi az egyedüli vendég,

Háborús hangulatban Bécsben – hogy ott rohadjon meg az a vírus!

Szeptemberben hazalátogattunk a második hazánkba Bécsbe. Tettük mindezt a vírusos idők kellős közepén. Sokat tököltünk előtte, menjünk, vagy ne? A tervezett út előtti héten húztak bele a számok, napi 200-400 új fertőzést regisztráltak a városban. Egy baromság most utazni, igaz? Vagy mégse? Vagy mégis? Most mit csináljunk? Ez ment az utazás napjáig, szombatig. Valahogy éreztük, hogy nem kéne odautaznunk. Még ezen a napon is visszamondhattuk volna a hotelfoglalásunkat, nem ért volna minket anyagi kár. De sajnos hagytuk magunkat eltéríteni, eh kloar! Befolyásolt minket a rettenetes honvágyunk, illetve a Wolfgang Ambros koncertre váltott jegyünk. Naívan abban bíztunk, hogy ha a koncertet

Emberek, sorsok 1. – Gustav Klimt

Az a határtalan kíváncsiság, ami egy jó ideje már rányomja bélyegét a jelenkori énemre, ami jellemez azzal a mindent tudni és megismerni szeretnékkel, nem volt mindig az enyém. Mikortól kezdett el ilyen rettenetesen érdekelni a világ a saját kis világomon túl? Nem tudom. Talán 10-15 éve. Információk, amikre régebben még csak legyinteni is lusta voltam, hirtelen elkezdtek érdekelni, felvillanyozni. Talán tényleg csak ennyi történt, hogy én is nagy nehezen, de mégis csak felnőttem és lehiggadtam? Sajnálom, hogy nem korábban történt ez a fajta eszmélésem, gazdagabb lennék élményekkel, tudással. Régen nem érdekeltek a festmények, a történelem se túlzottan. Nagyon is a

50 ok, amiért Bécset szeretni lehet!

A napokban néztük meg az RBB adón (Rundfunk Berlin-Brandenburg)  a 50 Gründe, Wien zu lieben filmet, jaaaaj! Nagyon jó volt! Ahhoz képest, hogy ég és föld a különbség Bécs és Berlin között, a berlini tévéseknek elég ügyesen sikerült sok hasznos infót összeállítaniuk a *világ legszebb és legélhetőbb városáról. (*nekem az)A fenti linken meg tudjátok nézni a műsort, szívből ajánlom a németül beszélőknek, illetve azoknak, akik ötleteket keresnek, mit lenne érdemes felkeresni Bécsben. Az icipici hibák Néhány hiba is becsúszott a műsorszerkesztőktől, E.  ezeket kivétel nélkül azonnal megreklamálta. Tök jó volt, élveztem, annyi mindent tud imádott városáról. Például: A 22-es pontban

Heurigerek Bécsben

Csak szemlesütve merem elárulni, de annak idején a bécsi lakás kiválasztásában fontos szerepet játszott a Heurigerek fekvése. Nem lehettek messze, ennyi volt a lényeg. Hogy mik ezek? A Heurigerekről azt hittem, hogy már egyszer írtam, de most néztem utána, hát nem. Most pótolnám. A Heurigerek elsősorban helyi (saját) borukat árusító hangulatos kis borozók, szenzációs hidegkonyhás büfével, azon belül szenzációs Brotaufstrichekkel, azaz szendvicskrémekkel és néhány tipikus bécsi meleg falattal (az a Backhendl = rántott csirke jaj, édes istenem, érzem a számban a mennyei ízüket!) és persze Mehlspeisenekkel, ilyen-olyan sütikékkel, édességekkel. Nagyságuktól függően léteznek kisebb és nagyobb Heurigerek, de kivétel nélkül, mindegyik

Mesék Bécsből – egy kávéházban

A Grinzing egyik kicsi kávéházában ültem, amikor felfigyeltem a két fiatal lányra. A szomszédos asztalnál ültek, kb.18 év körüliek lehettek. Az életkorúknak megfelelően, megszakítás nélkül nyomkodták a mobiltelefonjaikat, túlontúl nem voltak érdekesek. Pár perccel később megérkezett a harmadik társuk is. Az újonnan érkezett lány se hozott magával valódi frissességet, perceken belül ő is nyomkodta a mobilt. Jöttek a szokásos csajos dumák, csacsogás, pont azok, amikre nem figyelünk oda, mert nem érdekel. De csak addig nem, amíg el nem hangzott a név: Sissi. Erre már fülelni kezdünk. A milyen Sissi hama’ világos lett, a Kaiserin (császárné) szavak után. A fiatal bécsi

Bécs kívülről, belülről, meg egy pici Sissi

NEKEM BÉCS = SZERELEM Ez a szerelem persze nemcsak úgy egyszerűen jött és lecsapott rám a 38-as Bim-en (villamos) zötyögve a Schottentortól a Grinzing felé, hanem hosszú évek alatt teljesedett ki. És persze ehhez is, mint minden jó dologhoz az életemben kellett ő: Erhard, a párom. Valójában neki köszönhetek mindent, ő szerettette meg velem a várost, annak gyönyörű dialektusát, kultúráját, zenéjét, történelmét, épületeit. Ő mesélt nekem sokat híres és kevésbé híres emberekről, pletykákról, igaz történetekről, helyekről és ezeket a meséket úgy érzem le kell írnom, tovább kell adnom. Részben ezért is ez a blog. Anno domino Győri lányként azért párszor

Ha elkap a pánik ….

Nem lesz túl vicces, de elmesélem. A sorstársaim miatt is. Ez a történetem kicsit kilóg a sorból, mivel nem annyira humoros és pozitív, továbbá szokatlanul kitárulkodós. A célom, hogy segítsek az őszinteségemmel azokon, akik hasonló fenoméntól szenvednek. Szeretnék hitet és erőt adni a legyőzéséhez. Vagy legalábbis ötleteket. Úgy kezdődött, hogy ismét Bécsbe utaztunk. Alig vártam már ezt a pár napot, istenem de fasza, újra Bécs! Október kezdődik, de jó időnek néz ki, mindennek tetejébe, vasárnap este színházba van jegyünk! Jaj, nagyon vártam már. Az egész hét szuper hangulatban telt el, remekül éreztem magam. A vérnyomásom is olyan volt, mint az

Bist du deppert! :-)

A facebookon sok a hülyeségre öszpontosító oldal, csoport (hála Isten!), néha jókat mosolygok a megosztott poénokon, képeken, de ez itt az eddigi összest felülmúlta, mert ezen felnyerítettem. A kördiagram ezt a kérdést feszegeti:  Mikor táncolnak a bécsiek valcert? A lehetséges válaszok: Elegáns öltözékben egy kultivált esti rendezvényen (sárga színnel jelölve) Bebaszva mint atom szilveszterkor (lila színnel jelölve) Felhívnám a figyelmet a gyönyörű „Blunznfett” kifejezésre. A Blunzen a véreshurkát jelenti, a fett pedig hogy valami zsíros. A kifejezés lefordíthatatlan, de szerintem érthető. A nagyon részeg emberre mondják, hogy blunznfett, vagy hogy fett wie ein Igel (Igel = sün), vagy angsoffen wie