Vissza a gyökerekhez! Soha nem tudnám elfelejteni, korai fiatal éveim meghatározó zenésze volt ő: Zorán. Hogy én milyen szerelmes voltam bele, atya ég! Nap mint nap csak az ő lemezeit hallgattam. Katartikus élmény volt a zenéje, a szövegek. Kívülről ismerem az első lemezeinek összes nótáját. Valami olyat kaptam tőle, ami egy életre szólt. Még mindig betart a hatása, bár a magyar zenével együtt úgy alles global, ő is kicsit a háttérbe szorult. Erről nem ő tehet, ő ugyanolyan jó mint amilyen volt. A pluszban felfedezett új világom egy másik nyelvvel, újabb kincseket hozott az életembe, kitárult előttem egy német (a rossebeket német, inkább osztrák) nyelvű zenei világ. Egy magyar férjjel talán kevésbé fordulhatott volna elő egy másik nyelv zenéinek előtérbe kerülése, de most mi a fenét csináljak, nálunk ez van. A német a fő nyelv. Nem Zorán koncertre utazunk, hanem a közös osztrák kedvencekére. Amúgy ők ugyanúgy hatalmas ajándékai az életemnek mint a magyar kedvenceim, csak köszönettel tartozom értük a zenetündéremnek.
Hosszú és nehéz hetem volt, ma este valahogy rám tört a hiánya és Zoránt kívántam hallgatni. Rákerestem a YouTube-n és amit ott láttam az elvarázsolt. Régen a bakelit lemezeken csak a szép hangját hallhattam, a lélekig ható szövegeket énekelve, mostanra jó pár évtized után ha akarom, már láthatom is őt a színpadon. Hát akartam.
Valami hihetetlen elegancia, intellektus, jóemberség sugárzik ebből az emberből. Örülök neki, már 13 éves koromban jól választottam.
Zorán értéket képvisel a művészetével, a botrányok nélküli normális életével, nekem ő több mint művész.
Egy régi nagy-nagy kedvencem tőle, aminek nagy örömömre, még mindig kívülről tudtam a szövegét.
