Mondtam tegnap, hogy nem írok a hétvégén semmit se, csak zene van. Tegnap James Hunter egy nagyon régi nótáját mutattam meg, most jöjjön egy friss. Ez a dal kivételesen a 20 éves gyerekemnek is tetszik, bár megkockáztatom, hogy csak azért, mert a kedvenc rádiója az egoFM (https://www.egofm.de/) heteken keresztül játszotta a számot az új CD-ről, sőt, egy ideig a slágerlistájuk első helyén is tanyázott, mint legtöbbet hallgatott (vagy kért? Nem tudom.) szám. Az egoFM-t ajánlom azoknak, akik mindenféle zenére nyitottak. A célcsoport 19-35 év közötti fiatalok, én az idén sajnos már pont nem férek bele, de hallgatom néha magam is.
Címke: James Hunter
Az én James Hunterom régen
A mai, hűvös időben lenyomott túránk után csak egyre vágyom, vizszintbe ereszkedni és megnézni a ZDF videótékájában a Vienna Blood második részét. Ez egy isssteni krimi, ajánlom! Mivel kivagyok mint anyóka a rőzsehordástól, ezért ma nem írok semmit se. Ma csak egy zenét van erőm megmutatni, a nagy kedvencemtől, James Huntertől. A nóta a Delillah elég régi, 1988-ból való. Ekkor még Howlin’ Wilf -nek hívták és a zenekarát Howlin’ Wilf & The Vee-Jays – nak. A stílus? Akkor még rock and roll féle. Én szeretem. Jaaaaj, lejátszottam a számot az előbb úgy, hogy az egész lakás hallotta. Kérdést intéztem a
Lájkpótlás James Hunterrel
Tök mindegy mit csinálok, új helyre költöztetem a blogomat, vagy észreveszem, hogy a blogbejegyzésem linkjében hiba van és módosítom, mindig sikerül lenulláznom az összes lájkolást. És? Fontos ez? Az. Az ember elsősorban nem magának ír. A megosztások, tetszésnyilvánítások az mellett, hogy jól esnek, egyfajta feedbackok arról, hány embert ért el az írás és milyen tetszést váltott ki az olvasókban. Ma megint belenyúltam a Szent Erzsis linkem címébe, oda az összes tetszés. Szuper ….. Ilyenkor a vígasztalásban csak egyvalami segíthet, a zene. Azon belül meg naná, hogy James Hunter. Az egyik új és egyben szenzációs száma: Whatewer it takes
Még pár nap és Hamburg
Erőteljesen gyúrok rá. Már alig várom, hogy láthassam. Könyvek, youtube videók sora … Kinners, Kinners, mindenre kiváncsi vagyok. Évek óta vágyom rá, hogy eljuthassak Hamburgba és lássam a csodát. Ja és, hogy élőben lássam Dieter Bruhnt (alias Aale Dietert) vasárnap hajnalban a halpiacon. És persze James Huntert, az abszolút lieblingemet, aki március 16-én Hamburgban lép fel. Mit mondjak, itthon lassan átveszi a helyét az őrület, már alig várom. James Huntert tuti, hogy sokan nem is ismeritek. Ő az:
Már csak négyet alszunk és ……
3 éve volt, hogy utoljára a koncertjén voltunk St. Pöltenben. Vagy Bécsben? Már nem tudom melyik városban volt az utolsó koncert, de valójában lényegtelen. A lényeg a jövő hét. A koncert. James Hunter újra. Ki se bírom! A többedik szaltót ugrottam képzeletben. Örület van, öröm, zene, tánc, boldogság. A zenéért érdemes élni. Ezekért a percekért érdemes. Nélküle szegényebb lennék. Köszönet a zenéért James!
James Hunter, a kedvenc
Nem is tudom, korábban hogyan élhettem James szenzációs zenéje nélkül?! Na jó, ez így hülyeség, de a lényeg, a lényeg. Imádom. Jöhet bármikor és bármilyen mennyiségben. Szenvedélyesen szeretem a stílusát, a hangját, a művészetét. Én is csak véletlenül találtam rá, majd menthetetlenül beleszerettem. Szívből remélem, másnak is örömet szerez. Ki tudja? Hátha valakit még megérint a zenéje. Itt egy kostoló: A Hold on c. szám az új albumról [soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/225947438″ params=”color=ff5500″ width=”100%” height=”166″ iframe=”true” /]
Zenék amiket (sajnos) nem ismerünk
Egy korábbi, a zenével kapcsolatos komment kapcsán indult el a vezérhangyám. Tényleg, mi lesz a zenékkel? Sőt! Mi van a zenékkel? A zenei rádióktól sokszor csömöröm van, borzalmasan egysíkúak, ugyanazt a szart nyomják óránként. Miért kéne (tényleg csak kéne, én elkapcsolok, kikapcsolok, engem nem kötnek egy adóhoz se) ugyanazokat a zenéket hallgatnom heti százezerszer, ugyanattól az előadótól, ugyanazt a nótát? Nem akarom! Esetleg maga a szám nem idegesítene annyira, ha csak ókor-ókor játszanák, de napi rendszerességgel neeeee! Ráadásul úgy emlékszem, régen a lemezeken tizenvalahány nóta is szerepelt. Jobbak, gyengébbek, a lényeg, hogy több. Nem értem, a mai CD-ken csak 1
James Hunter új CD-je .. jupppiiiii
Sajnálom, de eltüntek a magyar ékezeteim, apus már megint valamit átmachinált. Este van, lusta vagyok keresgélni a beállításokat, de nem fog fájni, mivel nem fogok sokat írni.Csupán hírül szeretném adni, a kedvencem oldalán ma olvasott infót, miszerint Dzsémszim új CD-je februárban fog megjelenni. Nem tartott sokáig, csak 2-3 évig, és tessék, máris itt van az ajtóban. A hír a Rolling Stone oldalánÉs tessék kérem feltétlenül belehallgatni az egyik új számába, a Minute by Minute -ba!! A kép (ö+én) még 2 éve a St. Pölteni koncertje után készült. Némi büszkeséggel mondom, James ekkor már megismert. Na ja, harmadszor találkoztunk és magyar akcentusú
Mementó …. Jacqueline
Már tudom, mások se kapnak kegyelmet. Ha egyszer lejárt az idő, akkor nincs menekvés. Lehetsz bármilyen szép kivül és belül, semmi nem segít. Azzal se nyersz időt, ha éppen kimondhatatlanul boldog és szerelmes vagy, ha éled és imádod az életed, nem érdekel senkit. Legalábbis senkit se ott „fent”. Már döntöttek, el kell menned. Július 3-án még írt nekem. Jókedvű volt, mint mindig. Augusztus 30-án még fényképeket közölt magáról. Október elején is ide-oda írt, csacsogott. Aztán október közepén érkezett a szörnyű hír. Az egyik barátnőm mesélt róla, a betegségéről, amiről már régóta tudtak, de nem volt téma, hiszen mindig kontroll alatt,
James Hunter – Goldmine (az aktuális kedvenckém)
Több éve várom szívrepesztve Dzsémszi új CD-jét. Mára már tudom azt is, hogy kiadása tényleg a küszöbön áll. (igaz nem tudom milyen messze van ez a küszöb … ) Ezt az infót nem a neten csipegettem össze, de nem ám! A hírek direkt Mr. Hunter közvetlen közeléből szálltak felém bebeeee! 🙂 A részleteket hagyom, csak annyit jegyeznék meg, hogy észveszejtő ez az internet. Egyszerűen fantasztikus, ahogy az egymást soha nem ismert, látott, hallott, szagolt embereket a közös érdeklődésüknél fogva összehozza. Ezeknek az új ismerettségeknek, találkozásoknak, barátságoknak nagyon örülök. Persze sok marhának és kellemetlen embernek már nem, hiszen velük is tele