Embermesék

Raini (Rainhard Fendrich)

Rainhard Fendrich már hosszú évekkel ezelőtt bekúszott az életembe. A 80-as években találkoztam először a zenéjével. Győrben fogtuk az osztrák tévét és valamelyik rádióadót. Meg persze a cseheket, amiből csak egy gyakran elhangzó szóra emlékszem: bibornye, de őket nem hallgattuk soha. Huszonvalahány éves korom előtt egy hangot nem beszéltem németül, így Rainit a többi osztrák énekessel együtt csak hallottam, de nem értettem. Olyan bikicsunájos módon próbáltam ismételgetni a szövegeket, de nehéz volt, fogalmam se volt hol kezdődik és végződik egy szó, egy mondat. De a zene egy picit tetszett. Aztán pont. Túlontúl nem érdekelt. Ha nem E. lenne a párom,

Különben is, alles kommt aus Ungarn!

Ezzel biciklizek a családom agyára már régóta. Olyasmit képzeljetek el, mint a bazi nagy görög lagziban, amiben az öregúr már-már paranoiásan csak arról papol, hogy minden a görög kultúrából, a görög nyelvből ered. Bármiről le tudja vezetni annak görög eredetét. Fárasztó. Na így van ez nálunk is kicsiben. Minden magyar vonatkozású hír megdobogtatja a külhonban élők szívét, a hozzám hasonló kis „zenzibilek” szívét és lelkét meg főleg, amiket biztosan elég idegesítően, túláradó buzgalommal élek meg. Mintha én személyesen lennék az érintett, akiről a hírek szólnak. A boldogság, istenem, egy magyar! Az elején még nem is vettem észre az überrakcióimat. Egy

Mielőtt folytatnám az előző történetet, egy gyorshír Nürnbergből

Tegnap megkezdődött Nürnbergben a Rock im Park fesztivál. A mai újságban már sajnos beszámolnak az alkohol első áldozatáról, egy „Bierleiche”-ről, azaz sörhulláról. Szegény vadliba túl sokat fogyasztott a sörből. Az oldalazó, botladozó járásáról tűnt fel a madár az embereknek. (Rajta lehetett a régi május elsejei majálisokon olyan sokszor megcsodált, már délelőtt 11.00 órára teljesen mata férfiak gömbölyűtalpú cipője). A libát elsősegélyben részesítették. Kádba tették és egy törölközővel enyhítették a kínjait. Részegségét kialudta, de biztos ami biztos, megfigyelésre beszállították egy állatkórházba. Szegényke.

Anyukám

Egyszer csak úgy döntöttem, elmegyek az anyuhoz. A meglepetés ötlete az én fejemből pattant ki. Sőt, képes voltam teljes titokban tartani és nem elpofázni idő előtt. Bár a vége felé majdnem elrontottam. Épp az anyuval beszéltem telefononon, ahogy évek óta minden áldott nap. Kezdte felsorolni, hogy mi mindene fogyott el, de nem gond, már megkérte az egyik ismerősét,  aki megveszi neki ezeket a boltban, na akkor csillagokat láttam a marha nagy titoktartástól és éreztem, tovább nem tudom tartani, ki fog csúszni: anyuci ne vegyél ilyet, mert már ezt is vettem. A telefonnal besomfordáltam a páromhoz és kínkeserves pofákat vágva, pantominnal,

Mindig jónak lenni?!

Baromi unalmas. Pedig de sokszor jöhetne egy nagy, mindent elsöprő röhögés, vagy a lelket könnyítő, hagyjon engem békén mondat, de nem. Én … mi ilyeneket egyszerűen nem tudunk megtenni, leírni, kimondani. Olyan nyulak vagyunk, isten őrizz, hogy valakit megbántsunk! Tekintettel vagyunk a másikra, még leírni is szörnyű. Már-már ciki a tapintatunk. Mi nem röhögünk ki és nem hajtunk el senkit, mindenkit meghallgatunk, akkor is, ha a saját problémáinktól vagyunk elkenődve a bánatos földig, nem, tekintettel vagyunk a másik emberre, az ő problémája fontosabb. Hogyan is mondhatnám X-nek, az éppen a tanácsomat kérő embernek, hogy hagyjon most békén, nagyon rossz időpontot

Bamberg, a léleksimogató

Nürnbergtől kb. 60 km-re, Würzburg irányában fekszik ez a gyönyörűség, ami sikerrel verekedte fel magát a legszebb német városok élvonalába, valóban  hihetetlen látványban van része az odalátogatónak. A történelméről röviden: 902-ben kerül legelőször említés a helyről. A nevét valószínűleg a korábbi tulajdonosai, a Babenberger ház után kaphatta. A Babenbergiek 903-ban egy véres harcban elvesztették ugyan a területet, de a név innen eredhet. Bamberg több mint 1000 éve császári és püspöki székhely. Az első német császár II. András kedvenc császári városává tette a várost és alapította a dómot, valamint a püspökséget. Figyelem, Andrásnak volt egy Gizella nevű huga, akit honnan is

Kettyintsünk együtt!

Sok fékezést és jó sok mosolyt okoznak jelenleg Nürnberg legújabb óriásplakátjai. A rajtuk levő szöveg kétértelmű, éppen ezért nagyon figyelemfelkeltő és nagyon jó. És hogy miért? Leírom! A Vogel a németben madarat jelent. Többes számban Vögel. A val-vel ragnak a mit – igekötő a megfelelője.  Tehát ha azt mondom, hogy „madarakkal„, akkor az németül így hangzik: mit Vögeln.  Viszont a szlengben az igeként használatos „vögeln„-nek már semmi kedve a csurizokhoz, szeretkezést, kettyintést (oppsz) jelent. Tehát a mondat, hogy ” madarakkal válik Nürnberg még elevenebbé ” helyesen így hangzana: „Mit den Vögeln wird Nürnberg lebendiger”, de a plakáton más szerepel: „Mitvögeln

Amit itt mindenki tud …

az a Führer születésnapjának dátuma. Nem Hitler, nem Dolfi, nem Adolf, hanem a Führer. Így mondják.  Valamiért feltűnt, hogy kortól függetlenül, mindegyik német ismerősöm tisztában van ezzel a dátummal, de nem kell semmi összeesküvésre gondolni, vagy mást is belegondolni, nincs más. Egyszerűen csak tudják. Persze mindig vigyorgás követi az elhangzó „akkor van a Führer születésnapja” mondatot, mert ezen mindenki mosolyog, hiszen az egész olyan nonszensz, egy ilyen, több millió ember haláláért felelős őrült elmének a születésnapját megtartani az emlékezetben …. hihetetlen. De mondom, tudják. Egy rendkivül szimpatikus pályázóval beszélgettem telefonon, aki a német nyelvtudás miatt egy kicsit izgult. Tud valamennyire,

Kicsit olyan a szagod …

Munkába menet beugrottam a henteshez, megvettem az ebédemet, egy szendvicset. Olyasmit mint a képen. Aztán beszálltam az autóba. A párom megjegyezte. – Hmmm, kicsit hentesüzlet szagod van. /Du riechst a’weng nach Metzgerei. – Úgy érted olyan szagom van, mint a sültkolbásznak? – vicceskedtem /Rieche ich nach Bratwurst? – Nem, inkább olyan mint egy disznónak.  – válaszolta a párom /Nein, irgendwie nach Sau! és röhögtünk mint az inaszakadtak. Mert értem én. A poén az poén. És hála isten, ő azt soha nem hagyja ki. Ezért értjük meg egymást olyan jól. Még akkor is, ha más nyelven beszél.

A Big Mama Nürnbergből

Idén januárban hallottam meg véletlenül egy hírt a tévében egy nürnbergi bírósági tárgyalásról. Már későn figyeltem fel a hírre, úgy hallottam, 6 maca jelentette fel a főmacát, az elmaradt járandóságaik miatt. A vád Zuhälterei, azaz futtatás, kerítés.  A lányok, főmacástól együtt, mind-mind magyarok.  És ezt így a tévében közölték is. Nix osteuropäische, meg nix ausländische Frauen, hanem durr-bele a közepébe: ungarische Frauen.  Persze igaza van az egyik itteni ismerősömnek, aki erre azt mondja, „a nők magyarok .. és akkor mi van?”. rajtunk kivül a kutyát nem érdekli, hogy ezek a lányok éppen Magyarországról jöttek, a hír nem bír akkora jelentőséggel,