Munkába menet beugrottam a henteshez, megvettem az ebédemet, egy szendvicset. Olyasmit mint a képen. Aztán beszálltam az autóba.
A párom megjegyezte.
– Hmmm, kicsit hentesüzlet szagod van. /Du riechst a’weng nach Metzgerei.
– Ùgy érted olyan szagom van, mint a sültkolbásznak? – vicceskedtem /Rieche ich nach Bratwurst?
– Nem, inkább olyan mint egy disznónak. – válaszolta a párom /Nein, irgendwie nach Sau!
és röhögtünk mint az inaszakadtak. Mert értem én. A poén az poén. Es hála isten, ö azt soha nem hagyja ki. Ezért értjük meg egymást olyan jól. Még akkor is, ha más nyelven beszél.
