Ezzel a Hajnal Tamásos stratégiámmal valami nagyon nem stimmelt. A magyar kolléga nem lépett pályára, csereként ült a kispadon.
A meccs elején persze vigyorogtunk a csapat összeállításán, hogy ninda, a Labadia (a Stuttgart edzője) de mellé nyúlt, nem hagyja játszani a fiút. Ha-ha!
Aztán a mosoly már a 20. másodpercben (!!) az orcánkra fagyott. Ez volt a meccs első perce, sokkolva néztünk egymásra: azonnal kérünk egy sört!
Tessék kérem megnézni mi is történt.
Ettől az első perctől kezdve aztán nem is nagyon volt más. Csalódás. A Glubb szarul játszott, nagyon szarul…..rohantak, rohantak, de nix. Rúgtak (rúgtunk) ugyan egy gólt is, de a partjelző %?!%! kartárs úgy találta les volt. A második félidőtől már tényleg csak az volt fontos, hogy iszunk még egy sört? Meg az, hogy jujj, pisi lesz, hideg van, éhes vagyok, mennnnyünk má’!
Az ellenfél a Stuttgart volt. Az idei szezon eddigi vesztese. Három elvesztett, két döntetlen meccs. Az eddigi teljesítményük kapcsán ment a találgatás: kríziscsapat, mi lesz velük, ők az új, a 2.ligába lecsúszók?
Naná, ez csak szombatig volt kérdés. Addig a napig, amíg az 1.FCN ellen nem játszottak. Márpedig a Nürnberg egyedülálló, képes bármely csüggedt csapatot újra felépíteni és új reményekkel felruházni. 🙂 Most is ez történt. Az abszolút esélytelen Stuttgart jól elverte a Nürnberget. A Stuttgartiak új erőre kaptak, visszanyerték a hitüket. A Nürnbergnél pedig indul a krízis.
Tja, ebben is jók vagyunk. Minden évben ugyan az. Jól indul, sőt remekül a szezon. Táltosok, mesterek, fociistenek! Aztán megfigyeltem: attól a pillanattól kezdve, hogy meghívják az edzőt a tévé sportműsorába, ahol a csapat fantasztikus teljesítményéről és a tréner titkáról faggatják, ettől a perctől kezdve meredeken zuhan a csapat teljesítménye lefelé. Pár meccsel később elfoglalja a szokott helyét a kieső helyek egyikén. És megy a cidri.
Aztán ismét újabb pár győzelem és a Clubb hívei máris boldogan éneklik: Europapokaaaaal!!
A szurkolók, ahogyan mi is, már a meccs vége előtt eltávoztak a stadionból. Ki a fene kiváncsi a 2:0-ra elvesztett játék végére? Néznünk kéne az ellenfél unszipatikus fejét, az örömüket? Nein!
Az alábbi kis filmben egy-két interjú a szurkolókkal. Frankok. Ahogy én is. Jóvanna, én csak félig vagyok az…. de 100%-ban Clubberer! 🙂
Cluberer: „Eine Frechheit, was diese Mannschaft leistet”
(Egy szemtelenség, amit ez a csapat művel)
Egy pár kép a hülyeújnémet szerint, az „Event-ről”.
Még a főnököm is tudta, ez a szombat kemény volt. Ma hála isten nem hangzott el a szokásos, cikizős kérdés: Na Andrea, und wie hat der Clubb am Samstag gespielt? Nem kockáztatott. Jól tette. 🙂