Embermesék

Londonban jártam 2. – Will

Igaz, sorrendben előbb következne a történetem arról, hogy került a kisfiam Londonba a Westminster egyetemre, de most inkább el szeretném mesélni azt, micsoda meglepetésben volt részem Londonban a graduációs ünnepségen!

A megismerkedés

Az egyetem nyitott kapuk napjára repült ki 2022-ben a kisfiam Londonba, ott ismerkedett össze Williammal (Will-lel), aki hozzá hasonlóan, ugyanarra a mesterképzésre kívánt jelentkezni. A fiúk a rendezvény után át is mentek egy közeli pubba egy pint sörre. Annyira örültem neki, hogy a kisfiam nem egyedül volt ezen a napon, hogy talált valakit, akivel beszélgetni tudott. Bár elképzelni nem tudtam, miért áll szóba egyáltalán egymással tök ismeretlenként egy német és egy angol fiatal? Nem a nyelv miatt, az áthidalható, hanem a miről? Nincs közös pontjuk. Will egy londoni „gyerek”, más kultúra, problémák, élet…. Hmm, de valószínű megvolt bennük a közös szakmai érdeklődés és már az első perctől kezdve jelen volt a szimpátia és a kíváncsiság egymás iránt.

Aztán mindketten felvételt nyertek. (A kisfiam esetében ez se volt azért annyira egyértelmű dolog, angol egyetemre külföldiként nem lehet csak úgy bekerülni.)

Az egyetem alatt

A két szemeszter alatt Willről többször hallottam és ha esetleg nem hallottam volna, akkor kérdeztem róla. Ahányszor a kisfiamnál látogató járt (barátnő, haverok,… persze szigorúan mindig csak 1, mert többen nem tudtak volna aludni a 6 négyzetméteres kollégiumi szobájában), szinte mindig találkoztak Will-lel is. Szilveszter Londonban, Will is jelen volt. Nem jártak túlzottan össze, de Will egy biztos pont volt a kisfiam életében.

Aztán eljött a nagy nap

A diplomaosztó, pontosabban ahogy arrafelé hívják, a graduation ceremony. A Westminster University graduation ceremony-ja a Southbank Centre-ben volt a Temze partján, nem messze az óriáskeréktől, a Big Eye-tól. Jelen voltunk mi szülők, kiegészülve H.-val az André barátnőjével, aki szintén jól beszél angolul. Mi már nem. Nálam az angol nyelvre teljes mértékben ráült a német nyelv. A legevidensebb dolgok is kihívást jelentenek, hihetetlen, hogy mennyire leépült az angoltudásom. A szituációkban a hiányzó angol kifejezéseket egyből német szavakkal pótolom, iszonyú. A vége felé azért már belejöttem, már majdnem kezdtem élvezni a londoni kirándulást.

A diplomaosztó színhelyén fantasztikus volt a hangulat, mindent betöltött a mesterképzés végzőseinek hihetetlen büszkesége, jókedve. Még soha nem voltam ennyire büszke a kisfiamra, jó volt ott lenni.
Will felbukkant a tömegben, tőlünk kicsit távolabb futott össze a kisfiammal, láttam, hogy beszélgetnek. Az egyik mondatát nagyjából hallottam is, …here is the big day, vagy valami ilyesmit mondott, a lényeg, a big day benne volt.
A graduatios ünnepség után sor került a palástok és a sityók visszaadására (valaki azt mondta, úgy néznek ki benne, mint a Harry Potter) aztán összefutottunk mindannyian a hallban. Will, a húga és az apukája beszélgetett a kisfiammal és a barátnőjével. Diszkréten helloztunk és mosolyogtunk a párommal, de ennél többre úgyse lettünk volna képesek, felesleges erőltetnünk egy smalk talkot, az André, fordítsd le légyszi, meg az, André, nem értem, mit mondott pontosannal…. 🙂

Vilmos

Aztán megérkezett Will anyukája is, tüneményes, mosolygós, szimpatikus nő. Túl a Hello-n, meg a how are you-n, sőt a nice to meet you-n is, aranyosan mosolyogtunk, és hallottam, hogy az anyatárs kérdezi a kisfiamat rólunk, majd hozzám fordult. Kedvesen kérdezte, honnan jöttünk. Válaszoltam, hogy a párom, az André apukája from Germany, but I’m from Hungary. Nézett rám, és megkérdezte tökéletes magyarsággal, hogy beszélek-e magyarul. Hihetetlen szitu volt, örömteli, meglepő, másrészről meg éreztem egy icipici dühöt, hogy ez nem lehet igaz, hogy a kisfiam ezt a 2 félév alatt nem tudta kiszedni a Willből, mennyire más lett volna minden! Persze hatalmas röhögés és fejrázás következett mindkét oldalon, erre senki nem számított. Will anyukája elmesélte, hogy a családja Bajáról származik és gyakran utazott haza a gyerekekkel. A Vilmos …., igen, a Will Londonból, ő a Vilmos, és ő is jó néhányszor járt Magyarországon.
Most mit mondjak? Azóta is emlegetem ezt a történetet. Annyira meg voltam lepve, hogy az ötmillió kérdésből, ami később az eszembe jutott egyet nem tudtam feltenni. Nem tudom, hogy Will-Vilmos anyukája még Magyarországon született-e, vagy már Londonban. Nem tudom, hogy Will-Vilmos és a húga beszélnek-e magyarul. A papa egyértelműen angol. Egy mondatot próbált nekem magyarul mondani, aranyos volt.
Nem tudtam elhinni, hogy a kisfiam és a Will, soha, egyetlen egyszer nem beszéltek a felmenőkről, hogy soha nem derült ki a legfontosabb dolog (nekem a világon), hogy mindkettőjük anyukája magyar.

Kérdeztem a kisfiamat, hogy találkozott-e már a családdal korábban, ismerte őket? Feltűnő volt, ahogy a Will anyukája nagy örömmel üdvözölte, a kisfiamat, a nevén szólította.
Ezt válaszolta a kisfiam: Nem, nem találkoztunk. De érthető a nagyon kedves és túláradó üdvözlés, hiszen magyar anyuka ő is. A magyar anyukák egyszerűen ilyenek. Kedvesek és olyanok, mintha már mindig is ismertük volna egymást.

Na mit szóltok? Ilyen egy igazi, szívből jövő ajándék, ami nem veheti fel a versenyt semmilyen virággal, könyvvel, parfümmel, ginnel ….na ja, talán a ginnel még igen.
Jól esett nagyon.
A kisfiamat 14 éves kora óta tilos fotóznunk, még házi használatra se! Remélem most ezeket itt megbocsátja.


1 thought on “Londonban jártam 2. – Will

  1. nagyon tetszik 🙂 igazi Somandis törtenet :-*

    A kisebbik fiam a csaladjaval jelenleg Görögorszagban nyaralnak es ezt irta: Wir sind in Sarthi und ich habe noch nie so viele Menschen Ungarisch sprechen hören (außerhalb von Ungarn) Wir glauben, dass wir den ungarischen Ballermann gefunden haben. Da sind zwei super besoffene Pärchen spät nachts ins Hotel gekommen. Die waren so laut, dass sie Collin geweckt haben. Ich bin raus und hab sie auf ungarisch gebeten leise zu sein weil mein Baby schläft Die haben sich dann sehr entschuldigt. Ich glaube sie waren verwirrt, weil ich Ungarisch geredet hab

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .