Embermesék

Bátraké a medence!

Mégpedig kizárólag azoké, akik magasról tesznek arra, hogy mit fognak majd szólni mások a látványhoz és be mernek menni fürdőruhára vetkőzve egy termálfürdős szentélybe. Közel 20 évembe telt, mire felnőttem magam is a feladathoz. Átalakulásom a régi rettentően sovány, egyszálbelű lányból számomra nem elfogadható, rettenetesen zavar és szégyellem magam miatta. El nem tudtam képzelni magam egy strandon, jézus máriám, hogy kiröhögjenek? Mielőtt valakiben most valami teljesen irracionális kép jelenne meg rólam, a dimenzióimról, annak mondom, hogy neeem, azért annyira nem. De van. A Balatonnál volt korábban egy házunk, egy ideig ott is laktunk. Irigyeltek az ismerősök, de jó nekem, ott

Érettségi találkozó… nélkülem

A laptopom beadta az unalmast, fel kellett újítani. Miután visszakaptam rájöttem arra, hogy tök üres, de gyors lett, mint a villám. Élvezem a gyorsaságát. Viszont a hatmillió fotóm, dokumentumom amik biztonsági mentésként csücsültek egy külső izén, amiről persze nagyrészüket (mindet nem, mert újra berosál a laptop) vissza kellett szedegetnem. Miközben töltögéltem vissza ezeket a doksikat rátaláltam egy levelemre, amit egy 2019-es érettségi találkozóra küldtem el magam helyett. Úgy döntöttem, kis módosításokkal, aktualizálásokkal közreadom. Tisztelt Tanárnők, Tanár úr, kedves Csajok, ismét eltelt néhány év, el se hiszem, már a 35 éves érettségi találkozónkra gyűltetek össze. Bármennyire is szeretnélek bennetek látni, idén

Berlin bosszúja

A rosseb akart Berlinbe menni. Utáltuk, egyetlen porcikánk se kívánta ezt az utat. De nem volt más választás. A cég, amelyiknél a fiam a gyakornoki állást megpályázta és megnyerte, Berlinben van. Már akkor, amikor mindezt megtudtuk, őszintén el voltunk keseredve. Annyi sok cég létezik ezen kívül, nem lehetne inkább valahol Ausztriában.. izé, Bécsben), vagy itt a sokkal szimpatikusabb Bajorországban, ne adj isten itthon Nürnbergben keresni egy kis aranyosat? Minden szóba jöhetne, de Berlin?! Hogy mi a bajom Berlinnel? Nekem, Bécsben szocializálódott magyarnak, rettenetesen idegen. Túl porosz. Túl nagy és baromira nem érdekel. Pár éve egy James Hunter koncert kapcsán töltöttünk

És már el is van cseszve a nap!

Mennyire meg tudják bántani egymást az emberek, főleg az olyan kis mimózákat, mint én. A hozzám hasonló lelkizős, überérzékeny, másokkal kizárólag harmóniára törekvő, megfelelni kívánó embereknek nem könnyű az élete. Elég egy rossz szó, egy fura tekintet, máris gond van. Mit csináltam? Miért beszél hozzám így? Miért néz rám így? Naná, hogy magamra veszem, keresem a választ, nem viselem el, ha valakinek miattam van rossz kedve. Persze szinte soha nem miattam van rossz kedvük, csak ők ilyenek és egyszerűen képtelenek arra, hogy viselkedjenek, és ne másokkal érzékeltessék a pillanatnyi hangulatingadozásukat. Sokszor csak cvíderek, mert nem aludták ki magukat, vesztett a

Azok a vörös rózsák…

Már évek óta nem tudom meghallgatni ezt a dalt, mivel rá emlékeztet, Erikára. Mondhatnám, hogy anyósomra, de őt soha nem hagytuk ebben a Schwiegermutteres, nem túl szépen csengő szerepben, hiszen ő ennél sokkal több volt, többet is érdemelt. Ha róla beszéltem, akkor őt a párom anyukájának, a kisfiam nagymamájának neveztem, sokszor csak így, az Omi. Egy fantasztikusan jó ember, egy tüneményes, jellemes, jószívű Omi hagyott itt minket. Kivételes ember volt, ő is az angyalok csapatát erősíti ott fent… Az ő temetésére készülve találtam rá a szertartáson játszó zenekar repertoárjában erre a dalra, ami nagyon megfogott. Előtte még soha nem hallottam.

Emlékek az életemből, Győr

.. Győr előtt még egy rövid sztory a régmúltból: Az apu egy Sopron környéki faluból származik, később soproni lakossá vált, tehát az akkori idők határsáv tartózkodási rendeletének megfelelően megbízható, minta állampolgár, aki a 1-es határsáv engedéllyel rendelkezett. Az 1-es határsávba tartozott Győr-Moson-Sopron és Vas-megye. Az anyunak győriként, hiába volt bejelentett lakcíme Sopronban, csak 2-es határsáv engedély járt, egy megyére korlátozva. A kalamajka egy meccs kapcsán történt. Az apu focista volt a soproni SVSE-nél. Az idegenben játszott meccsekre az anyu mindig elkísérte. Egy alkalommal a csapat Kőszegen játszott. Az anyu egy vonattal utazott a csapattal, de menet közben őt lekapták a

Kegyelem

2020 szeptembere kellemesen meleg időjárással ajándékozott meg minket, mi pedig magunkat egy pár napos úttal a kedvenc városunkban, Bécsben. A belvárosban a Stephansdom (Steffl) mellett jártunk, isteni nap volt, amikor E. (még mielőtt megfeledkezik róla) gyorsan felhívta egy nürnbergi orvosát a korábbi vérvétel eredménye miatt. Nem izgultunk, nem volt rá okunk. Hosszú évek óta jár minden évben erre a szűrővizsgálatra, tanítani kellene a következetességét. Mindig minden a legnagyobb rendben volt, nem is lehet másképp. Hallottam a beszélgetést, a párom válaszait. Te szép szűzmáriám, itt valami történik …….Egy bizonyos érték nagyon a határon van, szükség lesz egy újabb kontrollra. Kezemben a

Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 2/2

…. és megjött a vírus Készülődés a karácsonyra 2020-ban, a nem tudom hányadik helyi lockdown alatt Az eleje hasonlít a hosszú évek protokolljához… Nézem a naptárat, közelítünk karácsonyhoz, kezdek ideges lenni. A kollégák csomagjait naponta hozza a futár, és nekem még mindig semmi ötletem az ajándékokhoz, minden évben ugyanaz a szar. A belváros tabu, nem jutok be, nem történhet meg hogy meglátom, megszeretem, megveszem, az interneten kívül nincs más segítség. Na ebből már nem lesz nagy meglepetés senkinek se. Mi lesz velünk karácsonykor, te jószagú ég? Kijárási tilalom este 9-tól reggel 5-ig, mit mondjak, nem érint. A munkaidőm ügyesen reggel

Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 1/2

Lelassultunk. Kénytelenek voltunk visszavenni a tempóból, a Covid vírus megfékezése miatt meghozott törvények durván elvették a mozgásterünket (a szükségességüket maximálisan megértem, csak a tényeket közlöm!), és mi mindannyian kvázi visszakerültünk a nagyszobába. A nagy utazások, shoppingolások, munka után beugrom a városba, kirándulások ideje nem most van. Várni kell. Ezt a várást lehet persze nagyon utálni, én is utáltam. Aztán egyszercsak elsimultak a hullámok, lecsendesedett bennem a világ. Visszaváltozott azzá, amit már nagyon régen nem találtam. Valami történt a világgal, valami történt velem is. Ez a változás nekem bejött. Ünnepvárás a vírus előtti időkben: Nézem a siető, bevásároló, ajándékokat keresgélő embereket

Hova tűnt a bátorságunk?

Gyermeknek segítenünk kell, egy kisebb költözés előtt áll, ehhez viszont kell egy nagyobb autó. Mit autó? Kisbusz! Transzporter! Napokon keresztül izgultam, hogy adja be E. a párom végre a derekát és egyezzen bele a bérlésbe. Ehhez viszont le kellett küzdenie a fenntartásait, úgymint, még soha nem vezetett buszt, meg transzportert, csak nagy autókat és nem 20 éves, nem biztos, hogy most kéne megpróbálni milyen egy nagy, zárt dobozzal egy ismeretlen nagyvárosban rodeózni. Talán beleférünk mégis porszívóstól és tányérostól a kisfiam autójába? … Jaj! Neeee. Hogyan férnénk el?! Nem értettem: mit kell ezen ennyit tökölni? A korábbi autónk is nagyobb volt