Embermesék

Emlékek az életemből, Győr

.. Győr előtt még egy rövid sztory a régmúltból: Az apu egy Sopron környéki faluból származik, később soproni lakossá vált, tehát az akkori idők határsáv tartózkodási rendeletének megfelelően megbízható, minta állampolgár, aki a 1-es határsáv engedéllyel rendelkezett. Az 1-es határsávba tartozott Győr-Moson-Sopron és Vas-megye. Az anyunak győriként, hiába volt bejelentett lakcíme Sopronban, csak 2-es határsáv engedély járt, egy megyére korlátozva. A kalamajka egy meccs kapcsán történt. Az apu focista volt a soproni SVSE-nél. Az idegenben játszott meccsekre az anyu mindig elkísérte. Egy alkalommal a csapat Kőszegen játszott. Az anyu egy vonattal utazott a csapattal, de menet közben őt lekapták a

Kegyelem

2020 szeptembere kellemesen meleg időjárással ajándékozott meg minket, mi pedig magunkat egy pár napos úttal a kedvenc városunkban, Bécsben. A belvárosban a Stephansdom (Steffl) mellett jártunk, isteni nap volt, amikor E. (még mielőtt megfeledkezik róla) gyorsan felhívta egy nürnbergi orvosát a korábbi vérvétel eredménye miatt. Nem izgultunk, nem volt rá okunk. Hosszú évek óta jár minden évben erre a szűrővizsgálatra, tanítani kellene a következetességét. Mindig minden a legnagyobb rendben volt, nem is lehet másképp. Hallottam a beszélgetést, a párom válaszait. Te szép szűzmáriám, itt valami történik …….Egy bizonyos érték nagyon a határon van, szükség lesz egy újabb kontrollra. Kezemben a

Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 2/2

…. és megjött a vírus Készülődés a karácsonyra 2020-ban, a nem tudom hányadik helyi lockdown alatt Az eleje hasonlít a hosszú évek protokolljához… Nézem a naptárat, közelítünk karácsonyhoz, kezdek ideges lenni. A kollégák csomagjait naponta hozza a futár, és nekem még mindig semmi ötletem az ajándékokhoz, minden évben ugyanaz a szar. A belváros tabu, nem jutok be, nem történhet meg hogy meglátom, megszeretem, megveszem, az interneten kívül nincs más segítség. Na ebből már nem lesz nagy meglepetés senkinek se. Mi lesz velünk karácsonykor, te jószagú ég? Kijárási tilalom este 9-tól reggel 5-ig, mit mondjak, nem érint. A munkaidőm ügyesen reggel

Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 1/2

Lelassultunk. Kénytelenek voltunk visszavenni a tempóból, a Covid vírus megfékezése miatt meghozott törvények durván elvették a mozgásterünket (a szükségességüket maximálisan megértem, csak a tényeket közlöm!), és mi mindannyian kvázi visszakerültünk a nagyszobába. A nagy utazások, shoppingolások, munka után beugrom a városba, kirándulások ideje nem most van. Várni kell. Ezt a várást lehet persze nagyon utálni, én is utáltam. Aztán egyszercsak elsimultak a hullámok, lecsendesedett bennem a világ. Visszaváltozott azzá, amit már nagyon régen nem találtam. Valami történt a világgal, valami történt velem is. Ez a változás nekem bejött. Ünnepvárás a vírus előtti időkben: Nézem a siető, bevásároló, ajándékokat keresgélő embereket

Hova tűnt a bátorságunk?

Gyermeknek segítenünk kell, egy kisebb költözés előtt áll, ehhez viszont kell egy nagyobb autó. Mit autó? Kisbusz! Transzporter! Napokon keresztül izgultam, hogy adja be E. a párom végre a derekát és egyezzen bele a bérlésbe. Ehhez viszont le kellett küzdenie a fenntartásait, úgymint, még soha nem vezetett buszt, meg transzportert, csak nagy autókat és nem 20 éves, nem biztos, hogy most kéne megpróbálni milyen egy nagy, zárt dobozzal egy ismeretlen nagyvárosban rodeózni. Talán beleférünk mégis porszívóstól és tányérostól a kisfiam autójába? … Jaj! Neeee. Hogyan férnénk el?! Nem értettem: mit kell ezen ennyit tökölni? A korábbi autónk is nagyobb volt

10 éves az Embermesék!

Naná, hogy elfelejtettem augusztusban az évfordulót, de én ilyenekkel nem is nagyon foglalkozom. A 10 év viszont nem piskóta, muszáj megállnom egy picit. Sajnos a 10 év nem azért érdekes, mert olyan temérdek történet íródott, más oka van: eltelt 10 évnyi idő az életemből. Más volt az életem az elején az induláskor, más lett mostanra. Sok minden változott, én is. Humor és életigenlés maradt. Az égigérő naivítás maradt. Ebből következően a csalódások, pofára esések is maradtak. Ha nem így lenne nem én lennék. Ez így autentikus. Blogom stációi www.embermesek.blogspotwww.embermesek.dewww.embermesek.blog A blogom az elején a blogspot keresztnevet viselte és teljesen ingyenes

Még egyszer nem bírom ki

A kisfiam 3 hete elköltözött. Itt hagyott minket. Egyetemista lett Heilbronnban. Azt hittem feldolgoztam ezt az egészet, azt hittem túl vagyok rajta. Hát egy nagy lószart!Valahogy olyan normálisan zajlott a hosszan tartó költözés, ami után nagy pofával meséltem mindenhol milyen könnyen ment, aminek oka vagy az, hogy én egy kivételes anya vagyok, vagy az, hogy egy nagyon szar – vicceskedtem -, de tényleg nem éreztem szomorúságot! Sőt! Annyira, de annyira örültem a kisfiam elszántságának, bátorságának, eltökéltségének, hogy ő (tőlem teljesen eltérő módon) tudja, hogy mit akar. Uramisten, milyen bátor! Ez fordult meg sokszor a fejemben, hiszen ez a gyerek az

Bocsánat …

Most néztem meg, utoljára júniusban írtam. A francba. Zavar, hiszen ha valaki blogírásra adja a fejét, az eldöntötte, van miről írnia és attól kezdve következetesnek kell lennie, írnia kell. A hosszú szünetekre senki se kiváncsi. Van ezeregy kifogásom, de mind tök unalmas, mert csak a hiányzó időről szól. Hol ezért, hol azért. Tele vagyok történetekkel, kéredzkednének kifele, követelnék a megírásukat …. igyekszem. Jövök vissza ígérem.

Last Christmas

Nekem nem megy, na…. Korábban is írtam már róla, talán már kétszer is, nem akarom ugyanazt ismételgetni, de a helyzet változatlan. Évek óta vágytam arra, hogy legalább nyomaiban hasonlítson a karácsonyunk a régi, gyerekkori karácsonyokra, de már tudom, hogy soha nem fog sikerülni. Szervezésileg, főzésileg hátul kullogok a tehetségek listáján, ez az egész “karácsonyosdi” meg főleg kifog rajtam. Az ajándékok beszerzése, készülődés, takarítás és a fő mummus a főzés, csak ha rágondolok kiver még most is a víz. De esküszöm, hogy utoljára. A minimális kreativitásom ilyenkorra megszűnik teljesen, csak a pánik marad, a decemberi napok múlásával egyre szarabb a helyzet.

Ha elkap a pánik ….

Nem lesz túl vicces, de elmesélem. A sorstársaim miatt is. Ez a történetem kicsit kilóg a sorból, mivel nem annyira humoros és pozitív, továbbá szokatlanul kitárulkodós. A célom, hogy segítsek az őszinteségemmel azokon, akik hasonló fenoméntól szenvednek. Szeretnék hitet és erőt adni a legyőzéséhez. Vagy legalábbis ötleteket. Úgy kezdődött, hogy ismét Bécsbe utaztunk. Alig vártam már ezt a pár napot, istenem de fasza, újra Bécs! Október kezdődik, de jó időnek néz ki, mindennek tetejébe, vasárnap este színházba van jegyünk! Jaj, nagyon vártam már. Az egész hét szuper hangulatban telt el, remekül éreztem magam. A vérnyomásom is olyan volt, mint az