Embermesék

Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 2/2

…. és megjött a vírus

Készülődés a karácsonyra 2020-ban, a nem tudom hányadik helyi lockdown alatt

Az eleje hasonlít a hosszú évek protokolljához… Nézem a naptárat, közelítünk karácsonyhoz, kezdek ideges lenni. A kollégák csomagjait naponta hozza a futár, és nekem még mindig semmi ötletem az ajándékokhoz, minden évben ugyanaz a szar. A belváros tabu, nem jutok be, nem történhet meg hogy meglátom, megszeretem, megveszem, az interneten kívül nincs más segítség. Na ebből már nem lesz nagy meglepetés senkinek se. Mi lesz velünk karácsonykor, te jószagú ég? Kijárási tilalom este 9-tól reggel 5-ig, mit mondjak, nem érint. A munkaidőm ügyesen reggel 8-tól délután 5-ig tart, eléggé unalmas napok, kivéve a reggeli és késő délutáni utazásokat a helyi tömegközlekedéssel. A metró, és a busz combo kellő izgalommal szolgál minden nap. Orosz rulett a játék neve, mivel a járművek néha tök tele vannak, néha nem. Néha kifogom a hajmeresztő pszichopatákat, ilyenkor megprópálok átülni máshová. Túléléses ösztön. Ennyi a napi változatosság az életemben. Felkelés munka, hazatérés, alvás.
A mi legyen az ajándék már nem is érdekel, hiszen utat tör magának a legfontosabb kérdés: hogy fogjuk átvészelni a karácsonyt, mi lesz a falat? Az éttermek zárva, maximum elvitelre lehet rendelni, az meg azért nem mindig olyan guszta, meg finom mint élőben …. mit fogunk enni? Csak nem nekem kell főzni? Jéézusom. Schaaß…..
És innentől lesz izgalmas. Mert lassan végetér a munka a cégnél, zárunk. Hosszú évek óta először, már pár nappal 23-a előtt is szabadságon lehetek, szinte mindenre van idő. A nagy álmom is valóra válik, van időm a takarításra, még a nappali hatalmas ablakait is megpucolom.
És kezdem élvezni ezt az egészet. Kezdem tudatosan elfogadni ezt az időszakot (a megszeretnitől még nagyon messze vagyok), már nem annyira idegesít az advent. Van időm magunkra, magamra. Rakodok, pakolok, mindent felülír Konmari (ha nem ismered, googlizz, marha jó dolog!) élvezem a dobozokat, az átrakodást, a rendrakást, a sikamikát a gőzgépemmel (igazi szerelem!), valami más mint eddig. Valami jó zajlik. Nem utálkozva, hanem élvezve az egészet, elkezdjük tervezni a menüt dec. 27-ig, a kisfiam elutazásáig. Persze nem olyat, amit bárki is megirigyelhetne, de azért jó kis falatok. Körvonalazzuk az éttermi rendeléseket, mikor mi legyen, sőt a madarat (liba) 24-re már jó időben megrendeljük a kedvenc éttermünkben, ahol ezt szenzációsan készítik el. A lakásban mindenhol gyertyák, égők és giccses kis bizbaszok. Szeretem. Naponta 5-9 kilóméteres sétákat teszünk, ez egy más élet, majdnem olyan mint a last christmasban, csak hó és hegyek és a Georg Michael nélkül. Az ajándékok is sikerülnek, csak pár nyugodt pillanat kellett hozzá, hogy egy részét megtaláljam az interneten. A főzés is teljesen más dimenziókat ölt, nincs dühroham, bőgés, helyette élvezet van, öröm, röhögés. Olyan mint még eddig soha nem volt. Nyugalom van, nyugalom lett. Kevésbé érdekel a mi lesz majd holnap, amikor mindez már véget ér. Végre élvezzük a jelent, az otthont, a karácsonyt. Nem gondoltam volna. Jó volt egy kicsit lelassúlni, felfedezni az apró örömöket. És nem gondoltam volna, de imádom a giccses bizbaszokat!

Persze nem álltatom magam, ennyire azért nem romantikus ez az egész.

Csak annyi történt, hogy okosan és ügyesen alkalmazkodtunk a megváltozott körülményekhez. Nem utazhatunk, nem mehetünk se Győrbe, se Bécsbe, se Grazba, sehova. Maradni kell. Nem húztuk fel rajta magunkat, beláttuk, hogy ez van, próbáljuk kihozni belőle a legjobbat és ez az amit jól csináltunk. Hosszú évek óta először sikerült maximálisan megfeledkeznem a munkámról, jobb ha nem tudják meg a cégnél, de napokon keresztül az eszembe se jutottak. Nem álmodtam vele és nem ugrott össze a gyomrom, ha mégis bevillant vele kapcsolatosan valami. Majd. Most nem aktuális. A munkám teljesítményorientált, ha nem vagy jó akkor a ‘viszontnemlátásra, ennyi, többet nem kérnek belőled. Több mint 5 év ugyanannál a cégnél ad némi biztonságérzetet, de tudom mennyire törékeny ez a burok.
Idén viszont összesen 19 napig itthon lehetek (rock & roll!), nem utálom a világot. Hirtelen rengeteg időm lett, és ez a korlátlan idő hozza magával a nyugalmat.
Nincs izgalom a munkám, az exisztenciánk miatt, jelenleg a legfontosabb a lazac-filé kisütése, hozzá a friss kapormártás és hogy csillogjon a kád, a fürdő, a konyha, hogy eltűnjön mindenhonnan a k@rva vízkő. Ezt csak nyugalomban és jó kedvvel lehet élvezni, ez idén nekem megadatott, sok-sok hosszú szépítő alvással, közös evészetekkel, gin-tonikkal, aperol spritzzel, nemes borral, isteni teákkal, habos kávékkal. Ja, meg a söcik! De ez egyértelmű.
… de azért lassan-lassan várom már a streszt…

a történet első része: https://embermesek.blog/kiskaracsony-nagykaracsony-virus-elott-es-utan/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .