Szinte biztos voltam abban, hogy valahol az egész projekt meg fog bukni, de nem gondoltam volna, hogy mindjárt az elején. Minden évben ugyanaz a duma, idén karácsonykor nem ajándékozzuk meg a másikat….. ez a mottó. Eddig még soha nem teljesült, mert szerintem annál tényleg nincsen nagyobb szarság, mint amikor ott nézünk bambán a feldíszített fánál és még egy nyomorék parfüm, zokni, sál, könyv se képviselteti magát. A meglepetés, a figyelmesség kell, hogy maradjon, a drága ajándék kell, hogy menjen. Úgyse
Címke: karácsony
Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 2/2
…. és megjött a vírus Készülődés a karácsonyra 2020-ban, a nem tudom hányadik helyi lockdown alatt Az eleje hasonlít a hosszú évek protokolljához… Nézem a naptárat, közelítünk karácsonyhoz, kezdek ideges lenni. A kollégák csomagjait naponta hozza a futár, és nekem még mindig semmi ötletem az ajándékokhoz, minden évben ugyanaz a szar. A belváros tabu, nem jutok be, nem történhet meg hogy meglátom, megszeretem, megveszem, az interneten kívül nincs más segítség. Na ebből már nem lesz nagy meglepetés senkinek se. Mi
Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 1/2
Lelassultunk. Kénytelenek voltunk visszavenni a tempóból, a Covid vírus megfékezése miatt meghozott törvények durván elvették a mozgásterünket (a szükségességüket maximálisan megértem, csak a tényeket közlöm!), és mi mindannyian kvázi visszakerültünk a nagyszobába. A nagy utazások, shoppingolások, munka után beugrom a városba, kirándulások ideje nem most van. Várni kell. Ezt a várást lehet persze nagyon utálni, én is utáltam. Aztán egyszercsak elsimultak a hullámok, lecsendesedett bennem a világ. Visszaváltozott azzá, amit már nagyon régen nem találtam. Valami történt a világgal, valami
Egy majdnem tökéletes karácsony Grazban
Már évek óta ezt kellett volna tennünk, elutazni, elhúzni a közösen utált karácsony elől, de gyáva kutyák voltunk. Ezt nem teheted meg a gyerekkel, anyóssal, a rokonokkal, mit szólnak majd az emberek? Na egy bizonyos életkor után meg fogja mindenki tanulni, de nem is tanulni, inkább megérteni, amihez mi már felnőttünk teljesen: tök teljesen mindegy mit szólnap a népek. Ez a te életed! Éld. (Bár vitathatatlan az is, hogy szükséges hozzá pénz, ezzel nem is vitatkoznék.) Ha úgy érzed a
Last Christmas
Nekem nem megy, na…. Korábban is írtam már róla, talán már kétszer is, nem akarom ugyanazt ismételgetni, de a helyzet változatlan. Évek óta vágytam arra, hogy legalább nyomaiban hasonlítson a karácsonyunk a régi, gyerekkori karácsonyokra, de már tudom, hogy soha nem fog sikerülni. Szervezésileg, főzésileg hátul kullogok a tehetségek listáján, ez az egész „karácsonyosdi” meg főleg kifog rajtam. Az ajándékok beszerzése, készülődés, takarítás és a fő mummus a főzés, csak ha rágondolok kiver még most is a víz. De esküszöm,
Karácsony volt
Ó az a karácsony! Az előkészületei nálunk is hasonlóak, mint a mesékben (khmm) … Jó, talán egy icipit más, de fő vonalaiban tényleg emlékeztet rá. Azonos annyiban, hogy várjuk. Talán. Létezett Bajorországban egy kifejezés a csendes, készülődős adventi, karácsonyi időszakra, ez volt a „stade Zeit”. Nyugalmat, befeléfordulást jelentett. Ebben a téli időszakban kevesebb teendője akadt az embereknek, a hideg miatt a házban maradva átadhatták magukat ennek a stade Zeitnek. Jó lehetett mormogom és némi irigységgel olvasom róla a cikket. De
Karácsonyra
Hát nem vagyok egy karácsony-fan. De tudok viselkedni, ezért most sem fogok írni egy hangot se a karácsonnyal kapcsolatos aggályaimról és véleményemről. Így nem haragítok magamra senkit se. Ettől függetlenül imádom ennek a pár napnak minden olyan percét, ami nem a sikamikáról, a főzésről és az oh Gott, oh Gott, oh Gott, mit veszünk neki, neki, neki .. szól, hanem arról, ami a világon a legklasszabb dolog: együtt lenni. Együtt a kiscsaládommal, Anyóspajtival (egy fantasztikus hölgy) és csak röhögni, röhögni,