Szinte biztos voltam abban, hogy valahol az egész projekt meg fog bukni, de nem gondoltam volna, hogy mindjárt az elején. Minden évben ugyanaz a duma, idén karácsonykor nem ajándékozzuk meg a másikat….. ez a mottó. Eddig még soha nem teljesült, mert szerintem annál tényleg nincsen nagyobb szarság, mint amikor ott nézünk bambán a feldíszített fánál és még egy nyomorék parfüm, zokni, sál, könyv se képviselteti magát. A meglepetés, a figyelmesség kell, hogy maradjon, a drága ajándék kell, hogy menjen. Úgyse telik ilyesmikre, a gyerekünk még mindig egyetemre jár. A meglepetés Eszembe jutott, hogy kb. 20 évvel ezelőtt E. a párom
Címke: karácsony
Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 2/2
…. és megjött a vírus Készülődés a karácsonyra 2020-ban, a nem tudom hányadik helyi lockdown alatt Az eleje hasonlít a hosszú évek protokolljához… Nézem a naptárat, közelítünk karácsonyhoz, kezdek ideges lenni. A kollégák csomagjait naponta hozza a futár, és nekem még mindig semmi ötletem az ajándékokhoz, minden évben ugyanaz a szar. A belváros tabu, nem jutok be, nem történhet meg hogy meglátom, megszeretem, megveszem, az interneten kívül nincs más segítség. Na ebből már nem lesz nagy meglepetés senkinek se. Mi lesz velünk karácsonykor, te jószagú ég? Kijárási tilalom este 9-tól reggel 5-ig, mit mondjak, nem érint. A munkaidőm ügyesen reggel
Kiskarácsony, nagykarácsony – vírus előtt és után 1/2
Lelassultunk. Kénytelenek voltunk visszavenni a tempóból, a Covid vírus megfékezése miatt meghozott törvények durván elvették a mozgásterünket (a szükségességüket maximálisan megértem, csak a tényeket közlöm!), és mi mindannyian kvázi visszakerültünk a nagyszobába. A nagy utazások, shoppingolások, munka után beugrom a városba, kirándulások ideje nem most van. Várni kell. Ezt a várást lehet persze nagyon utálni, én is utáltam. Aztán egyszercsak elsimultak a hullámok, lecsendesedett bennem a világ. Visszaváltozott azzá, amit már nagyon régen nem találtam. Valami történt a világgal, valami történt velem is. Ez a változás nekem bejött. Ünnepvárás a vírus előtti időkben: Nézem a siető, bevásároló, ajándékokat keresgélő embereket
Egy majdnem tökéletes karácsony Grazban
Már évek óta ezt kellett volna tennünk, elutazni, elhúzni a közösen utált karácsony elől, de gyáva kutyák voltunk. Ezt nem teheted meg a gyerekkel, anyóssal, a rokonokkal, mit szólnak majd az emberek? Na egy bizonyos életkor után meg fogja mindenki tanulni, de nem is tanulni, inkább megérteni, amihez mi már felnőttünk teljesen: tök teljesen mindegy mit szólnap a népek. Ez a te életed! Éld. (Bár vitathatatlan az is, hogy szükséges hozzá pénz, ezzel nem is vitatkoznék.) Ha úgy érzed a torkodat szorongatja minden elvárás, szokás, változtass. Könnyű mondani? Már igen. De mondom, ehhez a ponthoz el kell jutni. Addig csak
Last Christmas
Nekem nem megy, na…. Korábban is írtam már róla, talán már kétszer is, nem akarom ugyanazt ismételgetni, de a helyzet változatlan. Évek óta vágytam arra, hogy legalább nyomaiban hasonlítson a karácsonyunk a régi, gyerekkori karácsonyokra, de már tudom, hogy soha nem fog sikerülni. Szervezésileg, főzésileg hátul kullogok a tehetségek listáján, ez az egész „karácsonyosdi” meg főleg kifog rajtam. Az ajándékok beszerzése, készülődés, takarítás és a fő mummus a főzés, csak ha rágondolok kiver még most is a víz. De esküszöm, hogy utoljára. A minimális kreativitásom ilyenkorra megszűnik teljesen, csak a pánik marad, a decemberi napok múlásával egyre szarabb a helyzet.
Karácsony volt
Ó az a karácsony! Az előkészületei nálunk is hasonlóak, mint a mesékben (khmm) … Jó, talán egy icipit más, de fő vonalaiban tényleg emlékeztet rá. Azonos annyiban, hogy várjuk. Talán. Létezett Bajorországban egy kifejezés a csendes, készülődős adventi, karácsonyi időszakra, ez volt a „stade Zeit”. Nyugalmat, befeléfordulást jelentett. Ebben a téli időszakban kevesebb teendője akadt az embereknek, a hideg miatt a házban maradva átadhatták magukat ennek a stade Zeitnek. Jó lehetett mormogom és némi irigységgel olvasom róla a cikket. De mi már egy jóléti társadalomban élünk, nem a természet szabja meg a lehetőségeinket, mi diktálunk. Aha. Viszont a jelenkori konzumterroros
Karácsonyra
Hát nem vagyok egy karácsony-fan. De tudok viselkedni, ezért most sem fogok írni egy hangot se a karácsonnyal kapcsolatos aggályaimról és véleményemről. Így nem haragítok magamra senkit se. Ettől függetlenül imádom ennek a pár napnak minden olyan percét, ami nem a sikamikáról, a főzésről és az oh Gott, oh Gott, oh Gott, mit veszünk neki, neki, neki .. szól, hanem arról, ami a világon a legklasszabb dolog: együtt lenni. Együtt a kiscsaládommal, Anyóspajtival (egy fantasztikus hölgy) és csak röhögni, röhögni, röhögni. Azon is röhögni, amin különben sírnunk kéne, de ilyenkor, ebben a díszekkel és gyertyalánggal teli, emelkedett lelkületű pár napban