foto: aboutpixel.de/ © marshi
Címke: család
Csomag Magyarországról
Az anyutól. Az ilyen csomagok felbontása előtt azért mindig van egy kis izgalom, kiváncsian várjuk mit sikerült az anyunak újra küldenie. Nem, nem a megbeszélt és megrendelt cuccok miatt izgulunk, hanem az improvizatív részek miatt. 🙂 Ebben felülmúlhatatlan. Tudjuk, hogy jót akar, de tényleg néha a küldemények láttán a röhögéstől (jobbik eset) és a megdöbbenéstől nem tudunk megmozdulni. Èvek óta folyik közöttünk a csata és a meggyőzés arról, mi az amire feltétlen szükségünk lehet. Az anyu még mindig úgy gondolja, hogy ebben a szegény Németországban nem jutunk hozzá se fokhagymához, se paradicsomhoz és ungarische paprikához. Hát küld. Nem egyet-kettőt, hanem
Sorszám kell a PC-hez :)
Három müködőképes PC van a lakásban. A sajátom erősen leamortizálta magát, ezért a kedvenc gépem a páromé. Hátránya, hogy hiányoznak belőle a magyar karakterek (de az ő gépében nem akarok semmit se átállítani, módosítani), az előnye viszont a új, fültől-fülig érő monitor. Sőt! 3 emberfej is beleférne fültől-fülig, olyan széles. Ha tehetem, csak az övét puszpitolom. A párom már többször megjegyezte, hogy ez az ő gépe …. , de nem járt sikerrel. 🙂 Tegnap este egyszercsak a vállam fölött áthajolva ráragasztott egy post-it cetlit a monitorára. A cetlin szereplő szöveg miatt rám jött a vigyorgás, ugyanis Papchen (ahogy a kisfiúnk
Sajnos a (rossz) példa ragadós
Vissza kell szoknom a normális életbe, az elmúlt hetekben túl sok volt a számítógépezés. Voltak napok, amikor böven 10 óra felett volt a csüccs. Persze ebben minden benne van: munka, blog, youtube, munka, fórum, facebook, munka, blog …….. , de tényleg túl sok. És ez ragad másra is, látja a gyerek! 🙂 Mostanra a család másik fő számítógépes „szakembere „a kisfiam lett, vigyázni kell. Részlet a ma délelőtti biciklitúrát megelőző párbeszédből: – André, gyere indulunk! – hallottam a gyermekem apjának a hangját, akinek felhívására nem érkezett válasz. Apuka ezért kénytelen volt személyes látogatást tenni a gyerekszobában. Apa-fia beszélgetését közvetlenül nem
Könnyes szemű kisfiam
Ennyi könnyet még nem láttam az arcán. Ezek a könnyek sokkal súlyosabbak mint az elesés, vagy a hányinger utániak, mivel ezek a szív mélyérõl jönnek. Ezért fájnak igazán. Utolsó nap az iskolában, elveszítve az osztálytársakat, az imádott tanárnõt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, igaz már több mint egy hónapja foglalkoztatta a dolog. Bíztam abban, hogy délutánra rendbe jön újra a kis lelke, de a szomorúság kitartott még sokáig. Az ágya mellé tette azt a kis emlékkönyvet amit a tanárnõtõl kaptak búcsúajándékként. Ki volt nyitva az elsõ oldalnál, ott álltak az osztálytársak aláirásai …. mind, mind a legutolsó nap emlékei.
A gyerek és az internet
Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni. Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve „csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja
A gyerek és az internet
Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni. Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve „csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja
Gyerekmunka
A kisfiam 10 évesen megdolgozott az első fizetségéért, ami nem más volt, mint egy nagy tábla Milka csoki! Az egyik osztálytársának az anyukája hívott fel és kérte a fiam segítségét. Már 1 órája szórakozott vele, de nem boldogult a fényképeinek a kamerájából való átjátszásával. Telefonon próbáltam neki segíteni, de nem sok mindent tudtam, hiszen csak azt tudtam javasolni, hogy próbálja meg újra a chipet ki- meg betenni, elvileg a gép fel kell, hogy ismerje az új hardwert és meg kellene, hogy kérdezze, mit akar vele a kezitcsókolom? A kisfiam átment hozzájuk, majd széles vigyorral érkezett vissza, kezében a csokoláj. Mesélte,
Bicikli és James Hunter :)
Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :)) Addig is a kedvencem egyik régi nótája: James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek 🙂 és a the Vee Jays: Summertime
Bicikli és James Hunter :)
Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :)) Addig is a kedvencem egyik régi nótája: James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek 🙂 és a the Vee Jays: Summertime