Vissza kell szoknom a normális életbe, az elmúlt hetekben túl sok volt a számítógépezés. Voltak napok, amikor böven 10 óra felett volt a csüccs. Persze ebben minden benne van: munka, blog, youtube, munka, fórum, facebook, munka, blog …….. , de tényleg túl sok.
És ez ragad másra is, látja a gyerek! 🙂 Mostanra a család másik fő számítógépes „szakembere „a kisfiam lett, vigyázni kell.
Részlet a ma délelőtti biciklitúrát megelőző párbeszédből:
– André, gyere indulunk! – hallottam a gyermekem apjának a hangját, akinek felhívására nem érkezett válasz. Apuka ezért kénytelen volt személyes látogatást tenni a gyerekszobában. Apa-fia beszélgetését közvetlenül nem hallottam, csak az egészet lezáró utolsó mondatot, amit az ajtó becsapása után apuka harsogott a levegőbe:
– Ilyen nincs!!! Még nem ér rá, mert nincs kész a blogbejegyzésével!! :))
(csendben röhögtem magamban, bár valamennyire tényleg tragédia, hogy egy 10 éves gyerek nem ér rá, mert írja a blogját! :)))
 |
| Fiú a számítógépnél ….blogot ír |
Öhhh….magamra (is) ismerek.
csak nálunk az „épp ezt a játékot még fejezzem be” felkiáéltással zárják a mondanivalójukat. A lányok. Mind a 3-an. Még a 3 éves is. Igaz, nálunk adagra megy a számítógépezés, fejenként fél óra. A kiskorúaknak.
Kíváncsiam várom mikor hangzik el az a mondat, hogy „s de teeeee?”
Nehéz dió ugye! 🙂 A félóra ment az elején, de a Jézuskától kapott egy gépet internettel, itt egy kicsit már jobban elengedtük, mert nemcsak játszik. De sok. Tény. Nála is, nálam is.