Embermesék

St. Márton napja – farsang kezdete

Elfte, Elfte, Elf Uhr. 11. hó 11-e,  11 óra. Kezdődik a farsang. És ez a nap Márton napja. De az egészből engem csak a képen látható madár érdekel… ja és a párolt káposzta. Előrelátóan már 1 héttel korábban foglaltuk asztalt és megrendeltük a két (negyed) szárnyast. Itt jellemzően csak 2 napig lehet ilyen finomságokat falatozni, Bécsben sokkal jobb volt, ott már szeptemberben elkezdődött a „Gansl” szezon. Azt mondják, aki Márton napon nem eszik libát, az egész évben szegény  marad. Hát nem tudom, tavaly is ettünk ludacskát, aztán valahogy mégsem úgy alakult minden ahogy azt az ember egy ekkora madártól elvárná

St. Márton napja – farsang kezdete

Elfte, Elfte, Elf Uhr. 11. hó 11-e,  11 óra. Kezdődik a farsang. És ez a nap Márton napja. De az egészből engem csak a képen látható madár érdekel… ja és a párolt káposzta. Előrelátóan már 1 héttel korábban foglaltuk asztalt és megrendeltük a két (negyed) szárnyast. Itt jellemzően csak 2 napig lehet ilyen finomságokat falatozni, Bécsben sokkal jobb volt, ott már szeptemberben elkezdődött a „Gansl” szezon. Azt mondják, aki Márton napon nem eszik libát, az egész évben szegény  marad. Hát nem tudom, tavaly is ettünk ludacskát, aztán valahogy mégsem úgy alakult minden ahogy azt az ember egy ekkora madártól elvárná

Ismét a román étteremben jártunk … bár most kevesebb szerencsével mint az elmúlt héten

De az éttermesek nem tehetnek róla, mi húztunk mellé. A párom egy tipikus frank ételt választott (bár ugyibár a kérdés automatice adódik, hogy mi a fenének? 🙂 A német étteremben én se kérek ungarische gulyáslevest. ). Én belevágtam a töltöttkáposztába, gyerek maradt a korábban már kipróbált lángosnál, de tejföl nélkül kérte, ugyanis a korábbi lángoson levő mennyiség az éves szükségletét bőven betakarta. 🙂 Az eredmény:  Apus szerint ehető volt a töltött marhatekercs, nem volt rossz, csak teljesen más ízű mint az itteniek általában. Viszont a hozzá szervírozott krumpligombóc pont olyan volt mint ahogy a nagykönyvben megírták.  A töltött káposztümről. Hát

Ismét a román étteremben jártunk … bár most kevesebb szerencsével mint az elmúlt héten

De az éttermesek nem tehetnek róla, mi húztunk mellé. A párom egy tipikus frank ételt választott (bár ugyibár a kérdés automatice adódik, hogy mi a fenének? 🙂 A német étteremben én se kérek ungarische gulyáslevest. ). Én belevágtam a töltöttkáposztába, gyerek maradt a korábban már kipróbált lángosnál, de tejföl nélkül kérte, ugyanis a korábbi lángoson levő mennyiség az éves szükségletét bőven betakarta. 🙂 Az eredmény:  Apus szerint ehető volt a töltött marhatekercs, nem volt rossz, csak teljesen más ízű mint az itteniek általában. Viszont a hozzá szervírozott krumpligombóc pont olyan volt mint ahogy a nagykönyvben megírták.  A töltött káposztümről. Hát

Képek az előző történethez

A román étteremről az interneten olvastunk. Van egy weboldal, ahol a vendégek adhatják le voksaikat és írhatják le véleményüket az éttermekről, kocsmákról. Itt olvastunk pozitiv kritikát a vendéglőről és gondoltuk, hogy egyszer majd mi is kipróbáljuk.Tegnap aztán a minigolf partink után úgy döntöttünk, ma lesz a napja!Az utcafronton elhelyzett táblák kevésbé nyerték el a tetszésünket, de erről csak a lekváros „lángosch” tehet.   Ki a fene eszik lekváros lángost???? :)) De hála isten bementünk! A hamik fantasztikusan finomak voltak, újra el fogunk ide látogatni. A képen a rántott gombafeje(im), pommesszal.

Kezdők a konyhában sorozat: mustáros flecken

Mi a fene legyen vasárnap a falat? Valami, amiből nem lesz grimaszolás, sértődés, valami, ami mindkettőnknek, különböző konyhákon felnőtt embereknek tolerálható, ízlik,  a főzése közben nem kapok dühromatot (gyakran előfordul) és a gyerek is megeszi.  – Egyszerű! Kniedla (krumpligombóc) valamilyen sülttel, illetve Schäufelével! Ahogy Bajorországban ez vasárnaponként tradicionálisan szokás! -vigyorgott apus mint pék kutyája a melegkiflire. – Neeeeeeee! Tiltakoztunk ketten is. – Sniccccci! – kiáltott fel a kisfiam, a rántott husira célozva. – Ne már megint! – torpedózta meg apus szomorúan az ötletet. Hogy én ezt már mennyire, de mennyire unom, el nem tudjátok képzelni. Nem esszük ugyanazt, nem szeretjük

Mogyorós-cseresznyés süti … a kukába vele!

Ìgérem sokat már nem mutatok belőlük nehogy unalmassá váljon, de szerintem a hozzám hasonló, a konyhát kissé ellenségüknek tartó muciknak tanulságos lehet minden elcseszett étel. Ugye azt mondják, hogy a hülye a saját hibájából tanul, az okos meg máséból.  Micsoda?!? Ezt a mondatot kitörlöm! :)))  Ha ráklikkeltek, elvileg egy újabb ablakban megnyitódik a kép, immárom nagyban. Ùgy jobban látható a fantasztikus recept. Itt pedig látható a fenti recept alapján készített saját termék: Azt mondjátok kicsit más? Én is.   A receptes képen látható puha-pihe levegős, könnyű tészta helyett kaptam egy összeaszott, összetapadt taplószerű képződményt. 🙁 Kemény és száraz volt a tészta,

Kezdők a konyhában – süti a kukában

Végre újra sikerült!!  Ismét elcsesztem egy süteményt! Ez az újabb akció ismételten megerősítette, nekem tényleg teljesen felesleges próbálkoznom a konyhában.  Bizonyára profik egyből rájönnének hol a hiba a receptben, de én nem! És ez választ el minket. Örökre. 🙂 Én betartom kérem a leírt útmutatót, nem improvizálok (nem is tudnék), nem helyettesítem be a hozzávalókat más, szerintem jobban passzoló anyagokkal, követem a receptet az ujjammal is, mint a szentírást.  A vége viszont mindig más mint a receptben. Ott lehet szelni is! Az enyémet csak kanalazni. Ha egyáltalán eljutok addig! 🙂 A képen szereplő sütit megkívántuk családilag. Főleg a fiatalember, aki

Kezdők a konyhában 2. – a marcipános süti

Soha többé! Amúgy is kezdtem már megijedni a sikereimtől, ugyanis jó néhány ételt sikerült jól elkészítenem, és ez az eredményesség egyáltalán nem jellemző rám. De végre kifogtam néhány olyan receptet is, amelyek értelmezése még úgy ahogy ment, de a hamik elkészítése után végre újra elhangozhatott a számból a megnyugtató, a régi időket idéző mondat:   „Mondom én, hogy teljesen felesleges próbálkoznom, nem  nekem való ez a főzöcske!”  – és a falatok elegáns mozdulattal landoltak a kukában. Megnyugodtam. 🙂 Előrebocsátom, a hiba nem a receptek készítőjében van, hanem az én készülékemben. A célom a félrement próbálkozások bemutatásával nem más, mint a

Kezdők a konyhában – kelesszünk az élesztővel!

Nem vagyok irígy, szívesen megosztom másokkal a konyhában való tartózkodásaim alatt összeszedegetett tapasztalataimat. Nem sok az igaz, de van köztük hasznos is. 🙂 Az észosztásnál a hozzám hasonló kezdőknek szeretnék segíteni, mivel nekik még nem tűnik fel a bénaságom. 🙂 Először is tisztázzuk, ki a kezdő, illetve meddig az? A kezdő a saját definícióm szerint az a személy, aki korábban a Mama-Hotel szerencsés lakójaként élvezte anyu/apu/nagyi házikosztját és most hirtelen ott találja magát egyes-egyedül a lakása/albérlete konyhájában azzal az eltökélt szándékkal, hogy aztán mostantól ő főzni fog. A receptek, az akarat a helyén, a tanácstalanság is orvosolható, de nincs a