Embermesék

Kezdők a konyhában – kelesszünk az élesztővel!

Nem vagyok irígy, szívesen megosztom másokkal a konyhában való tartózkodásaim alatt összeszedegetett tapasztalataimat. Nem sok az igaz, de van köztük hasznos is. Az észosztásnál a hozzám hasonló kezdőknek szeretnék segíteni, mivel nekik még nem tűnik fel a bénaságom. Először is tisztázzuk, ki a kezdő, illetve meddig az? A kezdő a saját definícióm szerint az a személy, aki korábban a Mama-Hotel szerencsés lakójaként élvezte anyu/apu/nagyi házikosztját és most hirtelen ott találja magát egyes-egyedül a lakása/albérlete konyhájában azzal az eltökélt szándékkal, hogy aztán mostantól ő főzni fog. A receptek, az akarat a helyén, a tanácstalanság is orvosolható, de nincs a közelben senki

Néha főzök én is

A magyar és a frank konyhát összekötő igencsak vékony pallón egyensúlyozva, újra és újra megpróbálkozom a lehetetlennel, olyat főzni, amit mind a ketten megeszünk. Megfigyeltem, azok a falatok sikerülnek a legjobban, amiknek az elkészítése előtt már nem érdekel semmi, tojok a kinek mi ízlikre, ezt én most megpróbálom megfőzni és slussz! 🙂 Na így történt ez 2 napja is. Karfiolra támadt kedvem. Nem azért mert annyira szeretem, hanem azért, mert már régen nem ettem és néha elkap a lelkiismeret, túl kevés a zöldség, az egészséges falat amit megeszünk. Ilyenkor aztán nagyon hamar tenni kívánok az ügy érdekében. Most a karfiol

Nemzetek csatája … máris itt a lestyán! :)

A csata nálunk is zajlik. Helyszíne a konyha és az étkező. A magyar gyomor és a frank konyha rengeteg ponton tér el egymástól, és ezt még megfejeljük mi ketten, a párom és én, két rendkivül finnyás ember. Ha valami nekem nem ízlik (és itt elég ám annyi is, hogy fura a színe, az állaga), akkor én köszönöm szépen nem kérek többet. A falatozást rögtön abba is hagyom, de tapasztalatból tudom, hogy ez rendszerint már akkor is késő. A gyomromat már elcsesztem. Elég 2 kanálnyi étel ahhoz, hogy további 1-2 napon keresztül csak arra gondoljak. 🙂 Èrzem az illatát, az ízét,

Mit eszünk a meccs alatt?

A meccs alatt kérem semmit! Ki se lehetne bírni az izgalmak miatt. Hogy nézne ki, ha pont egy falat rizs bekapásával lennék elfoglalva, mialatt valami nagy dolog történik a pályán?!?! 🙂 A meccs előtt intézzük a falatot, általában ez a menünk:Nyusz vagy Saganakizik, vagy Currywurstot eszeget. A képen a rántott juhsajt személyesen: Apus gyomorilag jobban terhelhető, az étvágya is derekas, valamint előrelátó módon nem bíz semmit se a véletlenre. Abból indul ki, hogy elképzelhető, hogy a meccstől elmegy az étvágy, ezért előtte jól kell lakni! 🙂 Egy komplett grilltányért tesz általában magáévá, olyat mint itt a képen: Hoppá, majdnem elfelejtettem,

Mi legyen a kaja?

Nálunk a kaja egy rémálom. Már attól a kérdéstől is égnek áll a hajam, hogy „mit eszünk holnap?” Attól pedig, hogy  „mit eszünk ma ebédre??” egyenesen kiver a víz.  Egyrészt nagyon valószínű, hogy se gasztro blogot nem fogok vezetni, se szakácskönyvet kiadni. Finoman fogalmazva: nagyon nem szeretek főzni. Pontosabban, rendszeresen nem. Néha rámtör a kedv és akkor akár napokon keresztül is úszik a konyha, de én jobban szeretek enni valahol. A másik pedig a tökéletesen eltérő izlésünk a párommal. Hát igen, a magyar konyha és a német izlés már a kenyér kérdésnél jelentkezik. Fehérkenyér és barnakenyér csata. Apus utálja a

Mi legyen a kaja?

Nálunk a kaja egy rémálom. Már attól a kérdéstől is égnek áll a hajam, hogy „mit eszünk holnap?” Attól pedig, hogy  „mit eszünk ma ebédre??” egyenesen kiver a víz.  Egyrészt nagyon valószínű, hogy se gasztro blogot nem fogok vezetni, se szakácskönyvet kiadni. Finoman fogalmazva: nagyon nem szeretek főzni. Pontosabban, rendszeresen nem. Néha rámtör a kedv és akkor akár napokon keresztül is úszik a konyha, de én jobban szeretek enni valahol. A másik pedig a tökéletesen eltérő izlésünk a párommal. Hát igen, a magyar konyha és a német izlés már a kenyér kérdésnél jelentkezik. Fehérkenyér és barnakenyér csata. Apus utálja a

Karácsony tovább ….

Megtaláltam a világ legegyszerübb sütireceptjét. Kakaós szíveknek hívják öket. A recept nagyon megfogott, ugyanis max. 3 sornyi volt. Ennél hosszabbak és bonyolultabbak nem érdekelnek, azokat az életbe se tudnám elkészíteni.  A kisfiam is segített ….. (pszt, igaz az elején megpróbáltam öt lebeszélni róla, mert uuuuutálom, ha minden úszik a lisztben, beleértve a konyha padlóját, a konyhaszekrények ajtaját, a gyerek ruháját, a haját és a szemüvegét, de annyira örült neki, nem volt szívem nemet mondani neki 🙂 ) gyúrta a trutyit, bocsánat: a masszát és formázta a szíveket. Az elején. Aztán internetes jelek, winding-es karakterek, tornyok, házak alakultak a keze alatt.

St. Márton napja – farsang kezdete

Elfte, Elfte, Elf Uhr. 11.hó 11-e,  11 óra. Kezdődik a farsang. És ez a nap Márton napja. De az egészből engem csak a képen látható madár érdekel: Ja és a párolt káposzta. Finom volt! 🙂 Előrelátóan már 1 héttel korábban foglaltuk asztalt és megrendeltük a két (negyed) szárnyast. Itt jellemzően csak 2 napig lehet ilyen finomságokat falatozni, Bécsben sokkal jobb volt, ott már szeptemberben elkezdődött a „Gansl” szezon. Azt mondják, aki Márton napon nem eszik libát, az egész évben szegény  marad. Hát nem tudom, tavaly is ettünk ludacskát, aztán valahogy mégsem úgy alakult minden ahogy azt az ember egy ekkora

Rántott pipi „fränkischül”

Ráfaragtam a Volkfesten a rántottpipire. Megláttam az étlapon, örömömben széleset vigyorogtam és már meg is rendeltem! Eszembe nem jutott megkérdezni, hogy néz ki a madár majd a tányéron és ez végzetes hiba volt! Kérem szépen a fél pipi egyben volt panírozva és úgy kirántva. :)) Talán valami látszik a képen is belőle.Hát igen, így azért nem az igazi. De ez még hagyján! Volt már szerencsém igazi magyar gulyásleveshez is Bajorországban. A tejszínhabtól a tetején volt spéci magyar. :))))) A leves maga gulyás jellegű volt, de nem bírtam belőle 2-3 kanálnál többet enni, mert undort váltott ki bennem a tetején úszkáló