Álom

Sajnos sokat álmodom. Sajnos, mivel egyik se vidám. Sigmund Freund megnyalná mind a 10 ujját, lenne bőven mit elemeznie.
Az egyik álmom főhőse a párom volt. Érdeklődve hallgatta a történetet.

– … és ott ültünk bent egy nagy, batári pajtafélében. Az asztalunknál ült egy férfi (ő volt az utolsó, általunk látott krimiben az áldozat fia), aki nagyon izgatott volt. Valamire készültetek. Te elővettél egy sötétkék, elegáns sporttáskát, és tőled vadidegen stílusban, a megfontolt szavaidat teljesen elfelejtve, enyhén felajzva, vidáman csak annyi mondtál, hogy ez itt 700.000 euró, és a szavaidat nyomatékosítva, mosolyogva rápaskoltál a táskára, kézbevetted és indulni készültél.
Kivert tőle a víz, mivel annyira életidegen volt tőlünk az egész, a viselkedésed, a nagy biznisz, a hatalmas összegű készpénz és főleg a furcsa körítése az üzletnek. Te soha nem vennél részt egy homályos ügyletben. Főleg nem ezzel a furcsa hapsival a krimiből.

És mi lesz a Ferivel? – kérdeztelek (Feri, az egyik üzlettársa, akit persze nem így hívnak és az üzlettárs is egy kicsit talán túlzás, de szeretem a meséket én is.) Álmomban láttam is a Feriéket, a gyerekeivel ült tőlünk kicsit messzebb a pajtában egy másik asztalnál és egyfolytában felénk nézett, érezvén, hogy valami most múlik pontosan.
Nevetve mondtad, hogy már megkapta írásban (a mit?) és már mindent tud.
Aztán felálltál és elindultál.
Micsoda baromság, miért álmodok én ilyen hülyeséget? Mit akar ez a pali a krimiből veled és miért hagyod hoppon a „Ferit”? Valami nagyon nem stimmel, ebből baj lesz.

E., a párom figyelmesen hallgatott, megvárta a történet végét, beleértve a kérdéseimet.
Csak ennyit fűzött hozzá.

Arra emlékszel esetleg, hogy hova tettem a táskát a 700.000 euróval?