Embermesék

Csak két asztalnyira tőlünk

Bécs – Grinzing 2023. augusztus 29. A bécsi Grinzing egyik Heurigerében (Jó, legyen konkrét. A Zum Martin Sepp Heurigerben) ültünk, a rántott csirkénkre vártunk. Véleményünk szerint itt készül Bécs egyik legfinomabb rántott csirkéje (májjal és sült petrezselyemmel együtt!). Kora délután volt, még nem voltak sokan, tisztán hallottam a többi vendég beszélgetését. Mivel a radarjaim azonnal felfigyelnek a magyaros akcentusokra, a magyar beszédre, ezúttal is jeleztek. Egy kisebb társaság érkezett, a tőlünk két asztallal arrébb levő, jó kis sarokasztalnál kaptak helyet. Hárman voltak, egy idősebb, világos színű cappy sapkát viselő hölgy és nála kissé fiatalabb kísérői, akik egy házaspárnak tűntek. Gondoltam,

És már el is van cseszve a nap!

Mennyire meg tudják bántani egymást az emberek, főleg az olyan kis mimózákat, mint én. A hozzám hasonló lelkizős, überérzékeny, másokkal kizárólag harmóniára törekvő, megfelelni kívánó embereknek nem könnyű az élete. Elég egy rossz szó, egy fura tekintet, máris gond van. Mit csináltam? Miért beszél hozzám így? Miért néz rám így? Naná, hogy magamra veszem, keresem a választ, nem viselem el, ha valakinek miattam van rossz kedve. Persze szinte soha nem miattam van rossz kedvük, csak ők ilyenek és egyszerűen képtelenek arra, hogy viselkedjenek, és ne másokkal érzékeltessék a pillanatnyi hangulatingadozásukat. Sokszor csak cvíderek, mert nem aludták ki magukat, vesztett a

Hova tűnt a bátorságunk?

Gyermeknek segítenünk kell, egy kisebb költözés előtt áll, ehhez viszont kell egy nagyobb autó. Mit autó? Kisbusz! Transzporter! Napokon keresztül izgultam, hogy adja be E. a párom végre a derekát és egyezzen bele a bérlésbe. Ehhez viszont le kellett küzdenie a fenntartásait, úgymint, még soha nem vezetett buszt, meg transzportert, csak nagy autókat és nem 20 éves, nem biztos, hogy most kéne megpróbálni milyen egy nagy, zárt dobozzal egy ismeretlen nagyvárosban rodeózni. Talán beleférünk mégis porszívóstól és tányérostól a kisfiam autójába? … Jaj! Neeee. Hogyan férnénk el?! Nem értettem: mit kell ezen ennyit tökölni? A korábbi autónk is nagyobb volt

Emberek, sorsok 1. – Gustav Klimt

Az a határtalan kíváncsiság, ami egy jó ideje már rányomja bélyegét a jelenkori énemre, ami jellemez azzal a mindent tudni és megismerni szeretnékkel, nem volt mindig az enyém. Mikortól kezdett el ilyen rettenetesen érdekelni a világ a saját kis világomon túl? Nem tudom. Talán 10-15 éve. Információk, amikre régebben még csak legyinteni is lusta voltam, hirtelen elkezdtek érdekelni, felvillanyozni. Talán tényleg csak ennyi történt, hogy én is nagy nehezen, de mégis csak felnőttem és lehiggadtam? Sajnálom, hogy nem korábban történt ez a fajta eszmélésem, gazdagabb lennék élményekkel, tudással. Régen nem érdekeltek a festmények, a történelem se túlzottan. Nagyon is a

10 éves az Embermesék!

Naná, hogy elfelejtettem augusztusban az évfordulót, de én ilyenekkel nem is nagyon foglalkozom. A 10 év viszont nem piskóta, muszáj megállnom egy picit. Sajnos a 10 év nem azért érdekes, mert olyan temérdek történet íródott, más oka van: eltelt 10 évnyi idő az életemből. Más volt az életem az elején az induláskor, más lett mostanra. Sok minden változott, én is. Humor és életigenlés maradt. Az égigérő naivítás maradt. Ebből következően a csalódások, pofára esések is maradtak. Ha nem így lenne nem én lennék. Ez így autentikus. Blogom stációi www.embermesek.blogspotwww.embermesek.dewww.embermesek.blog A blogom az elején a blogspot keresztnevet viselte és teljesen ingyenes

Mesék Bécsből – egy kávéházban

A Grinzing egyik kicsi kávéházában ültem, amikor felfigyeltem a két fiatal lányra. A szomszédos asztalnál ültek, kb.18 év körüliek lehettek. Az életkorúknak megfelelően, megszakítás nélkül nyomkodták a mobiltelefonjaikat, túlontúl nem voltak érdekesek. Pár perccel később megérkezett a harmadik társuk is. Az újonnan érkezett lány se hozott magával valódi frissességet, perceken belül ő is nyomkodta a mobilt. Jöttek a szokásos csajos dumák, csacsogás, pont azok, amikre nem figyelünk oda, mert nem érdekel. De csak addig nem, amíg el nem hangzott a név: Sissi. Erre már fülelni kezdünk. A milyen Sissi hama’ világos lett, a Kaiserin (császárné) szavak után. A fiatal bécsi