Embermesék

Hova tűnt a bátorságunk?

Gyermeknek segítenünk kell, egy kisebb költözés előtt áll, ehhez viszont kell egy nagyobb autó. Mit autó? Kisbusz! Transzporter! Napokon keresztül izgultam, hogy adja be E. a párom végre a derekát és egyezzen bele a bérlésbe. Ehhez viszont le kellett küzdenie a fenntartásait, úgymint, még soha nem vezetett buszt, meg transzportert, csak nagy autókat és nem 20 éves, nem biztos, hogy most kéne megpróbálni milyen egy nagy, zárt dobozzal egy ismeretlen nagyvárosban rodeózni. Talán beleférünk mégis porszívóstól és tányérostól a kisfiam autójába? … Jaj! Neeee. Hogyan férnénk el?!

Nem értettem: mit kell ezen ennyit tökölni?

A korábbi autónk is nagyobb volt és magasabb mint általában a személyautók, egy sokak által kritizált hárombetűs kategóriához tartozott, de ez nem nagyzolás, ennek egyszerű magyarázata van: egy bizonyos kor után már nem ülök bele alacsony autókba, mert nem tudok kiszállni belőlük és pont.

Aztán tegnap történt valami. Érkezett egy nagyszerű hír: a hónapokkal ezelőtt megrendelt autónk (amiről úgy tudtuk, hogy a vírus miatti problémák miatt nem szállítják határidőre (érthető), majd egyszer megérkezik), átvehető a jövő héten! Juhuu, nem kell a busz!

Aztán egy másodperc alatt lehervadt a mosoly az arcomról, mivel ez egyet jelent. Két autóval kell Nürnbergből lemennünk a kisfiamhoz és ahogy a párom mondta, ő nagyon rugalmas és tud sok mindent, de egyszerre két autóval ő se tud menni. Urksz….. nekem kell vezetnem az új autónkat. (a kisfiamé hagyományos sebváltós, ilyennel meg már 20 éve nem mentem, szóba se jön) Úr isten! Én?! De hiszen ez az autó nagy és egyáltalán nem ismerem!

a párom most nem érti: mit kell ezen ennyit tökölni?

Szerintem nem fogok aludni, izgulok. Régen miért nem féltem? Én akartam az összes autót vezetni, élveztem a vezetést ami inkább cool volt és nem félelmetes. Már nem vonz az autópálya, a távolság. És rettenetesen fosok ettől az úttól. Talán annyi benne a jó, hogy csak az én zeném fog benne harsogni és azért ez kárpótol sok mindenért. Izgulok a sok-sok autómatika és technika miatt, az a rengeteg minden ami ezekben az autókban már megtalálható, kicsit megijeszt. Bippippelni fog és zümmögni és egy csomó információt fog megjeleníteni ott és úgy amit még egyáltalán nem ismerek ez a tök ismeretlen, agyonelektronikázott autó. De van bent egy jó dolog is, ha esetleg bekakkantanék, akkor ő átveszi a vezetést, legalábbis egy 20 másodperc erejéig, aztán szépen megáll. Jaj, bele se merek gondolni!

A párom se tökölt régen ilyeneken, simán belevágott mindenbe, hol ez a lazaság? Mi az, hogy meggondolandó egy busz vezetése? Hova tűnt a lazaságunk, bátorságunk? Vagy lehet, hogy régen is ez lett volna inkább a normális? A megfontoltság, óvatosság?
Nem tudom.
Vagyis dehogynem, tudom. Ez a kor. Gondolom sokan ismeritek a problémát, biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül. Akkor is szar beismerni.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .