Ambros? Vagy ahogy Ausztriában nevezik, nevezzük: Wolferl. Ez az ember egy élő legenda. Kemény sorscsapásokkal a háta mögött, akár a magánéletét, akár az egészségügyi problémáit nézzük. 71 évesen, legyőzve a rákot, az elcseszett gerincműtétjét, újra ott áll a színpadon. Valóban egy csoda, hogy egyáltalán még állni tud. Már jó néhány koncertjén jártam, alig várom a következőt. Az életrajzi könyvét még nem olvastam ki teljesen, nehéz koszt, nehéz. Talán utána mesélni fogok róla, még nem tudom.
Egy biztos, nagyon szeretem a zenéjét, a szenzációs szövegeit. Annak ellenére, hogy magyar vagyok, a nyelv, amin énekel nem az anyanyelvem, de ő mégis képes arra, hogy elérjen, megérintsen vele.
Idén júniusban jártunk Passauban egy koncertjén, ahol felfedeztem egy korábban még soha nem hallott dalát, teljesen bezsongtam a melódiától. Nem találtam a gyűjteményünkben, ezért egy kicsit utána gugliztam. Rátaláltam egy 2008-as koncertfelvételre. Wolferl, Joni Maddennel a Pointer Sisters (idősebbek emlékezhetnek rá, hogy milyen jók voltak a csajok) korábbi vokalistájával adja elő a nótát. (Joni Madden amerikai, aki roppant érthető módon beleszeretett Ausztriába, az emberekbe, Bécsbe költözött, ott él és dolgozik.)
A felvezető szöveg szerint: „.. jetzt hätten wir eine kleine Schnulze anzubieten..”, azaz most jöjjön egy kis limonádé (giccses, érzelgős) dal. Bleib bei mir, azaz maradj velem.
Ajánlom, annak is, aki még soha nem is hallott róla. Nekem ez a szám nem limonádé, szerintem többet érdemel. Ha mégiscsak limonádé, akkor viszont az egyik legjobban sikerült limcsi, amit eddig hallottam.
Koncertfelvétel Wolfgang Ambrossal
micsoda 2 szenvedelyes elöado! nagyon tetszett es nagyon tetszik egyebkent az osztrak dialekt is, meg ha sokszor nem is ertem 🙂
Örülök neki Arany! 🙂