Előjáték (ezt a dőlt betűkkel írott részt nyugodtan átugorhatjátok, nem tartozik szorosan a tárgyhoz): tavaly az egyik helyi újság közvéleménykutatása alapján egy Jungenhofen-i* étterem győzőtt, (nem vagyok hülye, hogy eláruljam melyik, így is nehéz asztalt találni!) itt készítik a nürnbergi régió legfinomabb ponty ételét. Már tavaly októberben leteszteltük, mesés! Életem legjobb frank pontyához volt szerencsém. Idén újra oda készültünk. Mivel innen olyan 40 km-re van, csak úgy nincs értelme odaautózni. Egy újabb vándortúrát terveztünk előtte, vagy mást. A más győzött. A közelben levő Buttenheim-i Levi Strauss múzeumot céloztuk meg. Már legalább 10 éve újra és újra felmerült nálunk az ötlet, hogy megnézzük, de különösebben nem vonzott. Mégis mi lenne ott érdekes? Pár gatyesz kiállítva? A Levi Strauss bácsi pont ott született és onnan vándorolt ki. Hmm. Nagy kaland, és akkor mi van?
Nem készültünk túl lelkesen erre a múzuemlátogatásra. A pontyvacsora sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, csak előtte ki kellett valamivel tölteni az űrt. Nem is sejtettük, hogy a múzeumban egy kincsre lelünk, egy lenyűgöző élettörténetre.
Irány Buttenheim!
1820-ban járunk, itt, ezen a kis településen élt a Strauss család. Az akkori törvények tiltották a zsidó vallásúaknak bármilyen kézműves ipar űzését, így Hirsch Strauss (a papa) is kénytelen volt rövidárú kereskedéssel foglalkozni, házaló volt. A hátán cipelte a nehéz, fából készült kínálóját amivel járta a házakat. A család a legalacsonyabb társadalmi réteghez tartozott, szegények voltak. Hatodik gyerekként született a jeans későbbi feltalálója Löb Strauss, 1829. február 26-án. (A papa első házasságából öt gyerek született. Felesége halála után újra megnősült, ebből az új kapcsolatból született további két gyermek, egyikük volt Löb.)
A papa tüdőbetegségben korán elhunyt, az anya a gyerekekkel a nagybácsihoz költözött. 3 hónap múlva a nagybácsi is meghalt. Magukra maradtak, nem volt kereső a családban, nehéz helyzetbe kerültek. Rebeccának az anyának nem maradt más választása, kénytelen volt beadni a kivándorlási kérvényét Amerikába. New Yorkba készültek a már ott élő két legnagyobb fiú után (a fiúk az első házasságból származtak), akik textilkereskedelemből tartották fent magukat. Az engedélyt harmadszori nekifutásra megkapták. 1847-ben Rebecca a három legkisebb gyerekkel emigrált az új hazába.
Nem akarom hosszú lére ereszteni a történetet, de fontos megemlíteni, hogy ez a kimegyünk Amerikába se volt olyan egyszerű, messze volt a kéjutazástól, csak bele kell gondolnunk az akkori időkbe. Manapság felülünk a vonatra és a repülőre (én ez utóbbira persze nem) és néhány óra alatt elérjük az úticélunkat. Anno dominó a kb. 600 km-es út Buttenheimből Bremenhavenig a szekéren 10 napig tartott. Autóval ma 5 és fél óra. A hajóút Amerikáig akár 13 hétig is tarthatott, a legborzalmasabb állapotok között. Emberek kis alapterületen összezárva iszonyú higiéniai feltételek között, nagy volt a halandóság, sokan nem élték túl ezeket az utakat.
New York és a kezdetek (1847)
A 18 éves Löb beszállt a két féltestvére textilüzletébe. A munkája hasonló volt ahhoz, amit korábban Buttenheimben az apja űzött, ruhaneművel házalt Nem Yorkban. Az angol nyelv nem okozott neki különösebb nehézségeket, 1-2 év alatt, elég hamar megtanulta. Strauss a keresztnevét Levi-re változtatta, mivel a Löb kiejtése nehéz volt az angol nyelvűeknek. 1850-ben megkérvényezte az állampolgárságot, amit 3 év múlva meg is kapott: 1853. január 31-én hivatalosan is amerikai állampolgárrá lett az új nevén, Levi Straussként.
San Francisco, az első strapabíró gatyeszekkel
A kaliforniai aranylázról értesülve 1853-ban ő maga is átköltözött San Franciscóba, ahol megnyitotta a textilkereskedését, bízva a a nagy keresletben. A keresletben nem volt hiány, de valahogy másra volt szükség. Ezek az aranyásók nem egyszerű munkásnadrágra vágytak -hiszen ezek kivétel nélkül hamar tönkrementek-, hanem rendkívül strapabíró anyagból készült nadrágra! Levi Strauss felismerte ezt a szükségletet és kitalált valamit. A rendkívül strapabíró anyagként ismert vitorlavászonból volt nála néhány vég még készleten, ebből készítette el az első nadrágokat. (Ezek a farmerek még barna színűek voltak.) Az üzlet beindult.
A vitorlavászon lassan elfogyott, Levi Straussnak szüksége lett további textilre. A megfelelőt Franciaországban (Nimes városában) találta meg, onnan importálta 1860-ban Amerikába. Ez az anyag már kék, indigókék.
A szegecsek
Levi Strausst megkereste egy szabó, Jacob Davis, akihez rendszeresen javításra vittek nadrágokat. A munkások a zsebeket szerszámokkal, mindenfélével állandóan teletömködték, amik aztán rendszeresen leszakadtak. Ezek a zsebek, mint a nadrág legérzékenyebb részei, hamar tönkrementek. A szabónak volt egy ötlete, hogyan lehetne szegecsekkel megerősíteni ezeket a részeket. A konkurrencia már kezdte lenyúlni az ötletét, egyre inkább elterjedt a szegecselés. Az ötletet le szerette volna védetni, de nem volt hozzá tőkéje. 68 Dollár kellett volna hozzá. Strauss amúgy textilkereskedője volt Jacob Davisnak, innen volt az ismeretség. Strauss maga védette le a zsebeknél és az övrésznél szegecsekkel megerősített farmert, a Blue Jeans-t, amivel elindult a világhír felé. Ezzel szemben Jacob Davis neve teljesen elfelejtődött. (Saját véleményem, ez a húzás azért nem volt szép Levitől.)
A Blue Jeans születése
1873. május 20. az amerikai Levi Strauss levédeti a Blue Jeans-t („Kék farmer”). Egy filozófia született meg nadrágként. A farmernadrágot régen csak a munkásosztály viselte, illetve háziasszonyok kerti munkáihoz szolgált, de semmiképpen nem tartozott az utcai viselet közé. Manapság a farmer a leggyakrabban viselt ruhadarab az egész világon, összeköti az embereket vagyontól és életkortól függetlenül.
A denim, és jeans szavak eredetéhez szükséges kis magyarázat, idelinkelem a wikipedia farmerről szóló információit: A nadrágok később „denim”-nek nevezett anyagát már a 16. században is ismerték Európában. Franciaországban, Nîmes városában „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) néven gyártották és Angliában is ismert volt ezen a néven. Minden bizonnyal ebből ered a nadrághoz használt szövet elnevezése. Ez eredetileg nyersfehér fonalakból készült sűrű szövésű, sávolykötésű szövet volt, amit utólag színeztek. A Levi Strauss által kezdetben használt denim barna színű volt, csak később tért át a kékre.
Egy másik szövet, amit Levi Strauss a nadrágokhoz használt, az olaszországi Chieriben készült és a genovai (angolosan: Genoa [dʒɛːnoa]) kikötőben tették hajóra, hogy Amerikába szállítsák. A feltételezések szerint e kikötőváros nevének eltorzult formája a „jean” [dʒiːn].
Hogyan kell kiejteni a farmer nevét rendesen? Nekem magyarnak a Levi´s farmer Lévisz. Angol és német nyelvterületen Livájz a helyes kiejtés (a német párom is csak lesett, amikor Léviztem).
És minderről a buttenheimieknek fogalmuk sem volt.
… egészen 1983-ig, amikor, az akkori polgármester Amerikából egy érdeklődő levelet kapott, egy amerikai emlékkiállításhoz szerettek volna további információkat Levi Strauss szárzmazásáról, a gyerekkoráról. Így derült ki egyáltalán, hogy a farmer atyja, Buttenheimből származik. Megtalálták a zsidó egyház korabeli bejegyzését Löb születéséről, illetve a Bamberg-i irattárban a régi kitelepedésről szóló dokumentumokat. Ezzel bizonyítottá vált a származása, valamint az, hogy életének első 18 évét Buttenheimben töltötte. A szülőházát is megtalálta majd később megvásárolta az önkormányzat, benne nyílt meg a kiállítás.
Levi Strauss emberbarát volt. Ösztöndíjakat alapított, árvaházakat támogatott. A munkásainak azok sztrájkja alatt is fizette a béreket. 1902. szeptember 26-án, 73 éves korában, váratlanul hunyt el. San Franciscóban élt egy lakásban az egyik húgával és annak lányával. Neki nem volt családja. Az akkorra már hatalmas farmer-birodalmat az unakaöccsei örökölték. Halálakor Amerikában félárbócra eresztették a nemzeti zászlókat.
Nem igazán értem a különböző fotókat róla, olyan, mintha mindig egy teljesen más személyt látnék. A szobor a szülőháza előtt, az ismert wikipédiás fotó róla… tuti nem ismerném fel. A másik nem túl kedves kérdés, ami a fejemben megfogant, hogy miért nem lett neki családja, miért nem volt neki barátnője? Ronda volt? Valami más volt még a háttérben? Az összes fellelhető hír csak a családjáról, az unokaöccseiről szól, akik a céget Levi Strauss halála után megörökölték. Még egy kutya se volt az életében. Állítólag, de tényleg csak állítólag, volt egy gyerekkori nagy szerelme, akit itt hagyott Buttenheimben. Megígérte a lánynak, hogy Amerikában össze fogja magát szedni anyagilag és egyből visszajön érte. Lett pénze, de a lány nem várt rá. Ez miatt a csalódás miatt nem volt később társa, nem tudta kiheverni? Annyira kíváncsi lennék az igazságra, miért maradt ez az ember ennyire magányos? A Strauss család gyerekeinek számával se jutok előbbre, összesen 7 gyerek született. Ebből 2 már korábban kivándorolt New Yorkba. Rebecca 3 gyerekkel érkezett meg Amerikában. Hol van, vagy hol maradt 2 gyerek? Nem tudom.
Ajánlom minden közelben élőnek és arra látogatónak a múzeumot, megéri betérni! Még nagyon sok érdekes információt lehet a kiállításon felcsipegetni, mindent le se tudnék írni. Érdekes téma a nadrág kinézetének változása az idők és a divat alakulásának megfelelően, illetve a változatlan részei. Levi Strauss kódrendszere a különböző szabású nadrágokhoz, a legelején a legendás 501-essel. Szenzációs Levi’s farmer reklámfilmeket láttam a vetítőteremben, de persze ezeket a YouTube-n is le lehet vadászni. Érdemes néhányat megnézni!
A múzeummal szorosan összeépült szomszédos épületben természetesen egy Levi’s bolt. A kiállításon látottak után egyértelmű volt, hogy kell nekem egy „lévisz strausz” farmer. Nagyon jókat beszélgettünk az egyik eladóval, csak nadrágot nem találtam. Az 501-es lehet miattam kult-gatyó, de sajnos nekem nem tetszik a szabása, nem nekem való.
A Levi’s még mindig tarol, az egyik legkedveltebb farmermárka a világon. Jól csináltad Löb, le a kalappal előtted!
Újra feltöltődve a látottaktól és a hallottaktól, boldog mosoly az arcomon, jöhet a ponty!
* utalok a bevezetőmre, az „előjátékra”, ugyanis a benne szereplő település nevével már rengeteget segítettem, ennek a mikroszkópnyi településnek csak egy étterme van.
Pontyot viszont a frankoknál csak az „r” betűs hónapokban lehet az éttermekben találni, szeptemberig még várnunk kell.
Megint sikerült egy jo irast megjelentetned, ismeretterjesztö, erdekes, olvasmanyos! Gratulalok <3