Embermesék

Bátraké a medence!

Mégpedig kizárólag azoké, akik magasról tesznek arra, hogy mit fognak majd szólni mások a látványhoz és be mernek menni fürdőruhára vetkőzve egy termálfürdős szentélybe. Közel 20 évembe telt, mire felnőttem magam is a feladathoz.
Átalakulásom a régi rettentően sovány, egyszálbelű lányból számomra nem elfogadható, rettenetesen zavar és szégyellem magam miatta. El nem tudtam képzelni magam egy strandon, jézus máriám, hogy kiröhögjenek? Mielőtt valakiben most valami teljesen irracionális kép jelenne meg rólam, a dimenzióimról, annak mondom, hogy neeem, azért annyira nem. De van.

A Balatonnál volt korábban egy házunk, egy ideig ott is laktunk. Irigyeltek az ismerősök, de jó nekem, ott vagyok a Balcsinál. Aha. Ott voltam. De egyszer se mentem le fürödni, mert szégyelltem a megváltozott valómat.

Pedig veszettül hiányzott az úszás, imádom a vizet.

Régen fejeseket ugráltunk a barátnőmmel, ma már nem merném megpróbálni. Ha egy ilyen fejes mellé menne …… áh, el se akarom képzelni. Néhány éve azonban nehezen, de megtört a jég. Néhány rövid vízközeli nyaralással már azért megpróbálkoztam. Nehéz volt. Szígyűttem magam.
A szégyenléssel sokra persze nem megyek, ezt be kellett látnom, valamit tennem/tennünk kellett. Évek óta túrázunk, hátizsákkal járjuk a kilómétereket, könnyebb-nehezebb terepeken, kis torna is megjelent az életemben, de erről majd máskor. A lényeg, hogy felfogtam, nemcsak a külsőről van szó, hanem az egészségről.

Most máciusban 2 egymást követő hétvégére jósoltak kimondottan botrányos szar időt. Esővel, viharos orkánszerű széllel, nem lehetett volna kimennünk túrázni, anélkül pedig nem bírom ki. (5 évvel ezelőtt kiröhögtem volna mindenkit, aki ilyet mond, hogy hiányzik neki a testmozgás.) Az első hétvégén kínunkban a már százszor látott közlekedési múzeumba mentünk, azt reméltük a kis tipi-topival a termek között majd pótolunk valamit, de nem. Kevés volt. Közelített a következő rosszidős hétvége, nem tudtuk mit csináljunk. Majd érkezett a páromtól a Nagy Ötlet, utazzunk el egy pár napra egy termálfürdőbe. 2018-ban jártunk Bad Griesbachban egy Rainhard Fendrich koncert kapcsán. A véletlen úgy hozta, hogy pont egy olyan szállodában aludtunk, amelyiknek direkt folyosós kapcsolata van a helyi termállal, simán fürdőköppenyben és papucsban át lehet oda settenkedni. Akkor nem próbáltuk ki, de megmaradt az emlékezetünkben, hogy ott ilyen is van. Most kapóra jött ez az emlék, meg a régi vendégként kapott 20%-os kedvezmény, lefoglaltunk ugyanebben a szállodában 2 éjszakát.

És innentől indult a rettegés.

A termálfürdős plakátokon, az interneten fellelhető képeken kizárólag adoniszok, és bomba nők láthatóak, szörnyű. Jó néhányszor felmerült bennem, hogy mégse, ne menjünk oda, ne égessem magam, csak kellemetlen lesz, de győzött a mozgás iránti elkötelezettségem. (Most ezt marha büszkén írtam le.)

A termálfürdőben

Óvatosan lépkedtem, zavarban voltam és nagyon szorítottam a fehér fürdőköppenyem kötőjét, nehogy kibomlódjon és én ott álljak megszégyenülten a földi valómban a sok bomba nő és adonisz között……, he? Mi van? De hol vannak ezek az attraktív emberek? Egyet nem láttam.A páromnak ugyanez tűnt fel, nevetett, hogy ettől tartottunk? Megkönnyebbülve vigyorogtunk, hiszen a többsége a fürdővendégeknek se lett volna plakátra való! Juhuu, nem én vagyok az egyetlen kevésbé bombasztikus alakú hableány! Így már könnyebb volt nekem is, kicsit oldottabban éreztem magam.

Az önbizalomnak jót tett, hogy nem én vagyok a legrondább, legkövérebb, leg…., de a szégyellnivaló akkor is marad szégyellnivaló, teljesen mindegy, hogy még hányan vannak rajtam kívül túlsúlyosok. Ezen változtatni kell és fogok is!

Egy picit bátrabb lettem, oldottabban lépegettem a fűrdőkomplexusban, néha még a fehér frottír köppeny nélkül is. Persze mielőtt még nagyon elszállhattam volna magamtól, meg a nagy természetességemtől, csak-csak belefutottam valamilyen rohadék tükörbe, vagy visszatükröződő felületbe ….. nagy sóhaj….. hogy lehettem ennyire naív, így nem lenne szabad úszni menni, mégis mit szólnak a népek? Aztán újra körülnéztem és újra megkönnyebbültem. És így zárult is a kör. Szégyenkezés, rossz közérzet, körülnézés, megkönnyebülés, tükör. Szégyenkezés, rossz közérzet, megkönnyebbülés, tükör.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .