Ambros? Vagy ahogy Ausztriában nevezik, nevezzük: Wolferl. Ez az ember egy élő legenda. Kemény sorscsapásokkal a háta mögött, akár a magánéletét, akár az egészségügyi problémáit nézzük. 71 évesen, legyőzve a rákot, az elcseszett gerincműtétjét, újra ott áll a színpadon. Valóban egy csoda, hogy egyáltalán még állni tud. Már jó néhány koncertjén jártam, alig várom a következőt. Az életrajzi könyvét még nem olvastam ki teljesen, nehéz koszt, nehéz. Talán utána mesélni fogok róla, még nem tudom. Egy biztos, nagyon szeretem a zenéjét, a szenzációs szövegeit. Annak ellenére, hogy magyar vagyok, a nyelv, amin énekel nem az anyanyelvem, de ő mégis képes
Levi Strauss élete. Ja, és persze a jeans!
Előjáték (ezt a dőlt betűkkel írott részt nyugodtan átugorhatjátok, nem tartozik szorosan a tárgyhoz): tavaly az egyik helyi újság közvéleménykutatása alapján egy Jungenhofen-i* étterem győzőtt, (nem vagyok hülye, hogy eláruljam melyik, így is nehéz asztalt találni!) itt készítik a nürnbergi régió legfinomabb ponty ételét. Már tavaly októberben leteszteltük, mesés! Életem legjobb frank pontyához volt szerencsém. Idén újra oda készültünk. Mivel innen olyan 40 km-re van, csak úgy nincs értelme odaautózni. Egy újabb vándortúrát terveztünk előtte, vagy mást. A más győzött. A közelben levő Buttenheim-i Levi Strauss múzeumot céloztuk meg. Már legalább 10 éve újra és újra felmerült nálunk az ötlet,
Bátraké a medence!
Mégpedig kizárólag azoké, akik magasról tesznek arra, hogy mit fognak majd szólni mások a látványhoz és be mernek menni fürdőruhára vetkőzve egy termálfürdős szentélybe. Közel 20 évembe telt, mire felnőttem magam is a feladathoz. Átalakulásom a régi rettentően sovány, egyszálbelű lányból számomra nem elfogadható, rettenetesen zavar és szégyellem magam miatta. El nem tudtam képzelni magam egy strandon, jézus máriám, hogy kiröhögjenek? Mielőtt valakiben most valami teljesen irracionális kép jelenne meg rólam, a dimenzióimról, annak mondom, hogy neeem, azért annyira nem. De van. A Balatonnál volt korábban egy házunk, egy ideig ott is laktunk. Irigyeltek az ismerősök, de jó nekem, ott
Karácsonyi ajándék (ajándéknak ajándék, de a meglepetésnek lőttek!)
Szinte biztos voltam abban, hogy valahol az egész projekt meg fog bukni, de nem gondoltam volna, hogy mindjárt az elején. Minden évben ugyanaz a duma, idén karácsonykor nem ajándékozzuk meg a másikat….. ez a mottó. Eddig még soha nem teljesült, mert szerintem annál tényleg nincsen nagyobb szarság, mint amikor ott nézünk bambán a feldíszített fánál és még egy nyomorék parfüm, zokni, sál, könyv se képviselteti magát. A meglepetés, a figyelmesség kell, hogy maradjon, a drága ajándék kell, hogy menjen. Úgyse telik ilyesmikre, a gyerekünk még mindig egyetemre jár. A meglepetés Eszembe jutott, hogy kb. 20 évvel ezelőtt E. a párom
Egy szép kis mese, egy majdnem igazi történet – Der ganz grosse Traum
Az alábbiakban egy korábbi, 2011-ben közzétett embermesés történetem újrafésülve. Aktualitása a Netflix, ahol véletlenül vettük észre, hogy felkerült az új filmek közé. Nem tudom milyen címen fut magyarul, azt se, hogy fut-e a magyar netflix filmek között egyáltalán, de ha lehet, tényleg érdemes megnézni. Vigyázat, nagyon emberi és nagyon megérintő a történet, megnézném még jó néhányszor én is. Aki beszél németül, az nézze meg az eredeti filmet, garantálom, hogy nem fog engem szidni utána. Update! A film magyar címe: Lázadó szellem Moziban voltunk. Én is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral)
Érettségi találkozó… nélkülem
A laptopom beadta az unalmast, fel kellett újítani. Miután visszakaptam rájöttem arra, hogy tök üres, de gyors lett, mint a villám. Élvezem a gyorsaságát. Viszont a hatmillió fotóm, dokumentumom amik biztonsági mentésként csücsültek egy külső izén, amiről persze nagyrészüket (mindet nem, mert újra berosál a laptop) vissza kellett szedegetnem. Miközben töltögéltem vissza ezeket a doksikat rátaláltam egy levelemre, amit egy 2019-es érettségi találkozóra küldtem el magam helyett. Úgy döntöttem, kis módosításokkal, aktualizálásokkal közreadom. Tisztelt Tanárnők, Tanár úr, kedves Csajok, ismét eltelt néhány év, el se hiszem, már a 35 éves érettségi találkozónkra gyűltetek össze. Bármennyire is szeretnélek bennetek látni, idén
Tündérmese a Wörther tónál: Heidi & Helmut
Szomorú apropója van egy korábbi írásomnak. 2022. június 12-én váratlanul elhunyt Heidi Horten, Ausztria leggazdagabb asszonya. Arról, hogy lett Heidi Jelinekből, az egyszerű bécsi titkárnőből milliomos feleség, a Wörther-tó kapcsán írtam 2019-ben. Heidi Horten páratlan műkincs-gyűjteménnyel rendelkezett. Évekkel ezelőtt a gyűjteményét a bécsi Leopold Múzeum részére bocsájtotta. Rengetegen látták. Ekkor fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy a jövőben már nemcsak a „nappalijában” lesznek láthatóak a képek, szobrok, szeretné mindenki részére elérhetővé tenni, egy saját múzeumot alapít. A múzeuma nemrég, június 3-án nyílt meg Bécsben, Heidi Horten Collection név alatt. A történetem 2019-ből: Idén Ausztriában nyaraltunk, egész pontosan Karintiában a Wörther
Berlin bosszúja
A rosseb akart Berlinbe menni. Utáltuk, egyetlen porcikánk se kívánta ezt az utat. De nem volt más választás. A cég, amelyiknél a fiam a gyakornoki állást megpályázta és megnyerte, Berlinben van. Már akkor, amikor mindezt megtudtuk, őszintén el voltunk keseredve. Annyi sok cég létezik ezen kívül, nem lehetne inkább valahol Ausztriában.. izé, Bécsben), vagy itt a sokkal szimpatikusabb Bajorországban, ne adj isten itthon Nürnbergben keresni egy kis aranyosat? Minden szóba jöhetne, de Berlin?! Hogy mi a bajom Berlinnel? Nekem, Bécsben szocializálódott magyarnak, rettenetesen idegen. Túl porosz. Túl nagy és baromira nem érdekel. Pár éve egy James Hunter koncert kapcsán töltöttünk
És már el is van cseszve a nap!
Mennyire meg tudják bántani egymást az emberek, főleg az olyan kis mimózákat, mint én. A hozzám hasonló lelkizős, überérzékeny, másokkal kizárólag harmóniára törekvő, megfelelni kívánó embereknek nem könnyű az élete. Elég egy rossz szó, egy fura tekintet, máris gond van. Mit csináltam? Miért beszél hozzám így? Miért néz rám így? Naná, hogy magamra veszem, keresem a választ, nem viselem el, ha valakinek miattam van rossz kedve. Persze szinte soha nem miattam van rossz kedvük, csak ők ilyenek és egyszerűen képtelenek arra, hogy viselkedjenek, és ne másokkal érzékeltessék a pillanatnyi hangulatingadozásukat. Sokszor csak cvíderek, mert nem aludták ki magukat, vesztett a
Azok a vörös rózsák…
Már évek óta nem tudom meghallgatni ezt a dalt, mivel rá emlékeztet, Erikára. Mondhatnám, hogy anyósomra, de őt soha nem hagytuk ebben a Schwiegermutteres, nem túl szépen csengő szerepben, hiszen ő ennél sokkal több volt, többet is érdemelt. Ha róla beszéltem, akkor őt a párom anyukájának, a kisfiam nagymamájának neveztem, sokszor csak így, az Omi. Egy fantasztikusan jó ember, egy tüneményes, jellemes, jószívű Omi hagyott itt minket. Kivételes ember volt, ő is az angyalok csapatát erősíti ott fent… Az ő temetésére készülve találtam rá a szertartáson játszó zenekar repertoárjában erre a dalra, ami nagyon megfogott. Előtte még soha nem hallottam.