Embermesék

Érettségi találkozó… nélkülem

A laptopom beadta az unalmast, fel kellett újítani. Miután visszakaptam rájöttem arra, hogy tök üres, de gyors lett, mint a villám. Élvezem a gyorsaságát. Viszont a hatmillió fotóm, dokumentumom amik biztonsági mentésként csücsültek egy külső izén, amiről persze nagyrészüket (mindet nem, mert újra berosál a laptop) vissza kellett szedegetnem. Miközben töltögéltem vissza ezeket a doksikat rátaláltam egy levelemre, amit egy 2019-es érettségi találkozóra küldtem el magam helyett. Úgy döntöttem, kis módosításokkal, aktualizálásokkal közreadom.


Tisztelt Tanárnők, Tanár úr, kedves Csajok,
ismét eltelt néhány év, el se hiszem, már a 35 éves érettségi találkozónkra gyűltetek össze.
Bármennyire is szeretnélek bennetek látni, idén ismét nem jutok el Győrbe. Győr nagyon messze van Nürnbergtől. Nemcsak földrajzilag, mert 630 km valójában nem a világ, hanem szabadságban, költségekben is. Autóval iszonyat az út, én emlékszem a régi, bőven az európai uniós csatlakozást megelőző időkre, Nürnberg és Regensburg között akár piknikezni is lehetett volna az autópályán, meg asztaliteniszt játszani, még a madár se járt arra. Ami manapság az utakon zajlik, az nem fehér embernek való. Fél EU úton van és sajnos közöttük sokan nem alkalmasak a kultúrált közlekedésben való részvételre. Ez az út több, mint stresszes. Otthon szállodát és minden mást (evést-ivást, bodorodást) fizetnünk kell, az árából más egy hét adriai nyaralásra megy. Évente egyszer, júniusban utazunk Győrbe az anyukámhoz, mi ilyenkor tartjuk a karácsonyt. Évek óta minden nap video-telefonálunk a Whatsappon, többet beszélünk így, mint amikor otthon vagyok.

Nagyon bánt, hogy nem jutok el hozzátok, pedig rettenetesen kíváncsi lennék mindegyikőtökre, beleértve természetesen a “Tisztelt Tanári Kart”!  
Magamról röviden. Veletek hasonlóan már 53* éves vagyok és lehet, hogy tőletek eltérően, engem a kor elkezdett zavarni. Nem szeretek vele szembesülni, mert egyáltalán nem érzem magam ennyinek. Hosszú évekkel ezelőtt már eltűntettem a születési dátumom minden lehetséges internetes helyről, főleg a social mediás helyekről. Ennek köszönhetően nekem már évek óta (hála isten) nem gratulál senki a facebookon, az internet népe észre se veszi, hogy nekem sosincs születésnapom. A hideg kirázott attól, hogy angyalkás, kutyusos, villódzó szarokkal árasszanak el, amikből mindenkinek az arcába ugrik a borzalmas üzenet, hogy 50 éves (51, 52 ….) vagyok. Rajtam ne röhögjön senki! Több mint huszonvalahány éve, még mindig együtt vagyok E.vel a párommal, de még mindig nem házasodtunk össze. Az ilyet nem is lehet elkapkodni. Először ki kell ismerni a másikat. A kisfiúnk 19 éves**, Heilbronnban tanul egy főiskolán (innen szerencsénkre csak 170 km-re), nagyon izgultam, nehogy messzebb menjen. “Verkehrsbetriebswirtschaft und Personenverkehr”-t hallgat (igen, ilyen a német, mit csináljak), a gyerek nem hülye. Magyarul közlekedés-közgazdaságtan, személyforgalommal összekötve. Ez egy elég friss, csak pár éve létező Bachelor képzés, amire nagy a kereslet. A sima közgazdászon felül a szárazföldi és légi közlekedésben lesznek teljesen járatosak a fiatalok, nagyon várják őket az állami és privát közlekedési társaságok. Ezt csak azért mesélem, hátha a gyereketek, vagy valaki az ismeretségből németországi továbbtanulást fontolgat és ötletekre vár.

A munkában oltári szerencsém van. A szakmám 9 éve ugyanaz, a munkahelyem is több mint 4 éve***. Innen nem is szeretnék elmenni, minden passzol. Az irodám, a benti klima, a sok ütődött kollégám (velem együtt), akikkel élmény együtt dolgozni. Rengeteg poén van nap, mint nap, nagyon jó a csapat. És nekem ez a lényeg, a humor. A tevékenység a klasszikus munkaerőkölcsönzés (és nem munkaerőközvetítés!), ami Magyarországon szerintem még nem ért el ilyen dimenziókat, mint mondjuk itt és Ausztriában. Hozzám a magyar szakemberek tartoznak, akiket én veszek fel és viselem gondjukat. Mióta a cégnél vagyok, további magyar kollégáknak sikerült elhelyezkedni nálunk belső munkatársként, az általam felépített magyar vonalnak köszönhetően. Szeretem a munkámat nagyon, de nem könnyű. Minden nap egy kihívás, mint egy maraton futás. De ez ami nekem való, hiszen én pont ilyen vagyok, maximalista. Bizonyítani akarok és a legjobb lenni.

Nagy szerelmem a zene, a színház, az írás (továbbra is blogolok****) és ahogy egyre öregszem, már olyanok is érdekelnek, amik régen sohase. Történelem, festészet (Dürer, Klimt), el se hiszitek. Jövőre már 5 koncertjegyünk van és újra egy színházjegyünk Bécsbe a Josefstadt Színházba.***** Pár hete jártunk Bécsben, mert január 6-ig egy, a világon egyedüllálló Dürer kiállítás van az Albertinában, muszáj volt megnéznünk. Nürnbergiként oltva vagyok Dürerrel, magyarként meg főleg, mert az apukája Magyarországról jött.

Bocsánat, túl hosszú lettem, nem tudom rövidre fogni, hát ez se lesz már máshogy, nem változom.
Irígy vagyok rátok, hogy találkozni tudtok, hogy láthatjátok a másik kedves arcát, kéznyújtásnyira vagytok mindattól amit 35 évvel ezelőtt volt.
Kíváncsi vagyok mindenkire, mi történt veletek, hogy éltek, mit csináltok? Remélem fogok hallani rólatok, K. lesz olyan kedves és beszámol. Örülnék, ha ti is írnátok nekem és tudnám mi van veletek!
Remélem, minden a legnagyobb rendben van a tanárnőéknél és a tanár úrnál, szívből kívánom a legkiválóbb egészséget és boldogságot nekik! Nagyon sokat köszönhetek nekik, négy év munkája, ránk fordított figyelmük, tanításuk, emberségük, hálával gondolok rájuk.
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek, boldog új évet!
Csajok, szeretettel gondolok rátok és szeretettel ölellek benneteket!

Andi
a valójában nem túl messze levő Nürnbergből

* azóta elmúlt 3 év (nagy sóhajtás)
**gyerek már 22 és sajnos nagyon messze ment. Fél éves gyakorlatok Frankfurtban, majd Berlinben. Jelenleg Londonban tanul egy egyetemen. De ez egy másik történet lesz.
*** 12 éve dolgozom a szakmában és több, mint 7 éve dolgozom a jelenlegi cégemnél. Nem szeretnék váltást!
**** egyre kevesebb időm van rá, pedig tele vagyok történetekkel
***** és ez volt az a Nestroy előadás, amit már nem láttunk, törölték. Ezzel kezdődött. Bezártak a kávéházak, a szállodák, már Bécsbe se jutottunk el, kitört a Covid-világjárvány.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .