Szomorú apropója van egy korábbi írásomnak. 2022. június 12-én váratlanul elhunyt Heidi Horten, Ausztria leggazdagabb asszonya. Arról, hogy lett Heidi Jelinekből, az egyszerű bécsi titkárnőből milliomos feleség, a Wörther-tó kapcsán írtam 2019-ben.
Heidi Horten páratlan műkincs-gyűjteménnyel rendelkezett. Évekkel ezelőtt a gyűjteményét a bécsi Leopold Múzeum részére bocsájtotta. Rengetegen látták. Ekkor fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy a jövőben már nemcsak a „nappalijában” lesznek láthatóak a képek, szobrok, szeretné mindenki részére elérhetővé tenni, egy saját múzeumot alapít. A múzeuma nemrég, június 3-án nyílt meg Bécsben, Heidi Horten Collection név alatt.
A történetem 2019-ből:
Idén Ausztriában nyaraltunk, egész pontosan Karintiában a Wörther tónál. Naná, hogy egy pillantás alatt beleszerettem a tóba, a gyönyörű zöld színe, a kristálytiszta víze megbabonázott. Egy növényi planktonnak, a burgundi véralgának köszönhető a fantasztikus optikai tisztasága, a kis szorgalmas dögök 0-30 méter mélységben élnek és megkötik a vízfelszín tápanyagát. A víz melegedésével algáék visszavonulnak 8-20 méter mélyre. A nyári hónapokban aztán mindenki „ollala, de szép, micsoda tiszta a víz!” mondatokkal tekint a vízre, mivel valóban nagyon szép és tiszta, a planktonok jó munkát végeznek, teljesen rendben tartják a tó felszínét, ami tápanyag- és algamentessé válik. Magyarul: átlátszó, tiszta lesz.
A gyönyörű türkíz szín pedig a meder mészkőtartalmának köszönhető. Láthatjátok, utánaolvastam.
A tó a Karavankák (Karawanken) hegyvonulat lábánál fekszik, amúgy Ausztria legmelegebbb vízű tava, nyáron akár 28 Celsius fokig is felmelegszik. Nehéz csak úgy elmenni mellette, annyira kéreti magát, muszáj beleugrani, belemenni, elmerülni nyakig vagy teljesen, paradicsomi érzés a tóban úszni. És az a türkíz!
A Wörthersee története
A Wörthersee-t már egy 1143-ból származó okirat is megemlíti, igaz akkor még Werdse névvel. A tó a nevét az egyik településről kapta, Maria Wörth-ről. (Maria Wörth-öt már 875–83-ban ismerték, akkoriban Uueride (ugye mennyire hasonlít a Weride szóra?) néven. Ez a Maria Wörth egy félszigeten nyugszik, ami korábban a magasabb vízállásnál néha szigetté vált. Innen is a neve. A régi német nyelvben a szigetet, félszigetet, partot a Werd szó jelentette (régi irodalmi németben Weride). Werdből lett a Wörth.
A Wörthersee kis manusza
Jut eszembe, van egy „cuki” (na ja) kis történet a tó kialakulásáról. Nagyon-nagyon régen a tó helyén még pazar házak álltak. Az emberek nagyon gazdagok voltak és a pénzük miatt rátartiak. Húsvét ünnepe előtti éjszaka is táncmulatságot tartottak, mulattak. Aztán egyszercsak megjelent a bálban egy kis ember, aki figyelmeztette őket, ideje hazatérni, nyugovóra térni, másnap ünnep lesz, aminek meg kell adniuk a tiszteletet. A kis manuszt kinevették és folytatták a bulit. Éjfél előtt ismét megjelent egy kis hordóval és újra felszólította őket, hogy hagyják abba a mulatságot, térjenek haza. Ha nem, akkor ki fogja nyitni a hordó csapját, amiből halál és pusztulás fogja őket elönteni. Ismét kiröhögték.
Nem sokkal éjfél után megérkezett a haddelhad. Eső, el nem múló zivatar érkezett hihetetlen erővel. A víz folyt mindenfelé feltartózhatatlanul, magával ragadott és betemetett mindent. Az emberek közül sokan a vízbe fulladtak, a házak romba dőltek. A terület teljesen víz alá került. A monda szerint így keletkezett a Wörthersee.
A vízben levő „Fekete Fal” környékére tévedő halászok nyárestéken még manapság is hallanak csengetéseket a víz mélyéből. Próbáltunk rájönni, hol lehet ez a fekete fal, de nem sikerült. Kicsit örültem neki. Na persze meg reméltem, hogy a gumimatracommal nem pont a kis manusz fölött ringatózom, elvéve tőle a kilátást. Nem szerettem volna idegesíteni.
A kis manusz bronzbszobrát a klagenfurti múzeumban meg lehet nézni. A képen ő szerepel.
A turizmus megjelenése
Korábban csendes kis települések voltak a tó környéki helyek, a nyugalmat 1864 -től az osztrák vasútvonal déli kiépítése törte meg. Először csak Klagenfurtig lehetett eljutni, majd a Wörthersee partszakaszán végig, Klagenfurtól Villachig. A gazdag bécsi arisztokraták éltek a vasút adta lehetőséggel, felfedezték maguknak a Wörtherseet. A kisvárosok Pörtschach, Velden megteltek élettel. Fényűző villák, elegáns házak. Velden főleg különleges. A Wörthersee az osztrákok kedvenc nyaralóhelyévé vált, de sajnos a németek is felfedezték. Egy régi német szappanopera tehet minderről, az Ein Schloß am Wörthersee (Kastély a Wörther tónál). 1990 és 1993 között összesen 36 részt forgattak a Velden-i kastélynál. A filmsorozat rengeteg embert ért el és lett rendkívül népszerű. A helyre aztán a poroszok (jellemzően a felsőbb tízezerből és a többiből akinek pénze van) is kíváncsiak lettek. Aztán felfedezték és azóta oda járnak. Direkt vonatközlekedés is van a messzi német városokból. Velden és a Wörther See úgy komplett elveszett. Jelen van mindenhol az osztrák és német Hautevolee (ejtsd: hotvolé, a finom társaság), a Schickeria (hasonló a Hautevoleehoz) a többi Schickimickivel, a pénz, a pénz. Gondolom sokan nem értik mi a bajom a poroszokkal. Hát az ami az osztrákoknak. Hangosak, kellemetlenek. Mindent tudnak és mindenről határozott, hangos véleményük van, akár akarod, akár nem. Nincs annál rosszabb, mint amikor egy étteremben a melletted levő asztalnál poroszok ülnek Kölnből, Berlinből, Karlsruhéból, Hannoverből, iszonyat. Onnantól kezdve csak őket hallod. Ha akarod, ha nem. Micsoda? Hogy az osztrákok is hangosak? Persze! Csak nem mindegy miről beszélnek! Az osztrákok mellett jókat lehet röhögni, a poroszoknál meg csak ökölbe szorul a kéz, ki a fenét érdekli az a sok Schaaß amiről beszélnek, hogy mekkora üzletemberek, hogy mi történt az Olivérrel és mi volt a múlt héten Londonban, Berlinben, mit mesélt a Gréta ….miért kiabálnak ezek? Egy élmény a hallozásuk. Ezek nem tudnak normálisan fizetni se a pincérnél, egy „Herr Ober, ich möchte zahlent!” mondani, ezek hallllóznak. Hallo, zahlen! Rém szimpatikusok.
És a film. Ha belenéztek, meg fogjátok érteni milyen is volt ez a sorozat, nem kell hozzá németül tudni.
Jelinekék Heidije
A tó kvázi az osztrák Riviera. A part melletti villáknak, régi és új épületeknek, szállodáknak szinte mindnek közvetlen vízkapcsolata van, saját stranddal, stéggel, motorcsónakkikötővel, egy álom. Lélegzetmegállító épületek láttunk, amik vagy régi kastélyok, villák pazar építészeti megoldásokkal, vagy új építésű, hipermodern házak. Mindegyikből sugárzik a pénz. Nem irígységből mondom, ez tény. (dehogynem, kicsit irígy vagyok..) Ahogy arrafelé mondják, az igazán gazdagok saját motorcsonakkal járnak bevásárolni.
Miközben ámuldoztam a pazar épületek során, egyszercsak beugrott E.-nek, hogy van itt pénz bőven, híres emberek nyaralóival van tele a part, valahol itt lakik a Heidi is, Ausztria leggazdagabb nője, na ő aztán örökbe fogadhatna minket. Milyen Heidi? Hát a Jelinek Heidi! A Jelinekék lánya Bécsből, de már nem így hívják, várj csak mindjárt beugrik. Aztán beugrott neki és elmesélte.
Tündérmese Veldenből (kis szépséghibával)
Heidi Jelinek egy egyszerű munkáscsaládból származó 21 éves kis titkárnő Bécsből. Pihenni utazott le a Wörthersee-hez. (A pontos évszámot nem egészen ismerik az emberek, de kb. 1959 és 1964 között volt.) Mit tesz isten, hát nem pont abba a bárba ment szórakozni, ahol a nálánál kb. 32 évvel idősebb, súlyos vagyonnal megáldott híres német kereskedő, áruház üzletlánc tulajdonos Helmut Horten is megjelent? Így indult. Próbálták már sokan kinyomozni hogy volt, mi volt, de falakba ütköztek. Senki nem tudja pontosan mi volt, mikor kezdődött. Mi volt azon az éjszakán ott a bárban, lett-e egyből folytatása, mind-mind titok. Minket meg persze felvet a kiváncsiság, a jó emberi tulajdonság, amire a pletykalapok és pletykaműsorok alapulnak, bele szeretnénk látni a híres emberek életébe. Mivel sok mindent tényleg nehéz elképzelni, így látni szeretnénk. Látni a ruhákat amiket hord, a szobáját, a konyháját, a frizuráját, a sminkjét, a hajóját, autóját, hova jár nyaralni, milyen a nyaralója… stb, aztán amikor már sok mindent láttunk, végre kimondhatjuk: áh, végül is semmi különleges. Csak pénze van. Igen, ezzel ámítjuk magunkat, pedig valójában fogalmunk sincs arról, hogy milyen egy élet ebben a másik, pénzzel kibélelt dimenzióban. Jobb is így.
Tessék kérem azért belegondolni, Heidi 21 éves fiatal lány volt, Helmut pedig már 53 éves férfi (egy első házassággal a háta mögött. A felesége öngyilkosságot követett el.) Ugye irigyen megszólalunk, na szuper, ekkora korkülönbséggel nem is lehet más, mint igaz szerelem! Ha-ha! De erre egy Wörther tói környékén élő helyi hölgy nekem azt válaszolta, hogy nem volt itt semmi gond, mindegyikük pontosan tudta, hogy mit ad és visz bele a kapcsolatba és cserébe mit kap. Ennyire egyszerű.
Egy másik helyi hölgy mesélte, hogy nem irigyli a Heidit (így mondta, a Heidit), szerencsétlennek a testőrök és a biztonságiak minden nap más más autót és útvonalat választanak, nagyon vigyáznak rá. Ez a nő nem tud simán elmenni valahova, nem teheti meg, fél az elrablásától. Ennyi pénz már nem egészséges.
Akármelyik német ismerősömnek meséltem a Heidiékről, először nem tudták kiről van szó. Aztán a fényképét látva, egyből felismerték. Na klar, a Heidi Horten! Persze!
A hölgy 1941-ben született nagyon helyes volt régen is, most is jól néz ki. Apusa Helmut, a Horten áruházlánccal kereste meg a hatalmas vagyonát. Utána lehet keresni a neten mit kitől és mi után vásárolt meg, hogyan terjeszkedett ő és lett az 1930-as években „Reichsverteiler für Textilien“, azaz a birodalmi, monopóljoggal bíró textil elosztó. Adakoztak rendesen, támogatást nyújtottak ilyen-olyan szervezeteknek, illetve létrehozták a saját alapítványukat, komoly pénzekkel támogatva orvosi kutatásokat. A szépséghibája a történetnek Helmutnál keresendő. Komoly vagyonának nagy részére a 30-as években tett szert a náci időkben. Zsidó vallású üzletemberek adták (és adatták el velük, vagy kisajátították) el fillérekért gyorsan a vállalkozásaikat, hogy még időben emigrálhassanak külföldre. Több hasonló üzletet kötött meg így Horten tette rá a kezét jól működő kereskedelmi egységekre, áruházakra. Rábizonyítani nem tudták, hogy náci lett volna, de profitálni profitált a náci hatalomból. A háború után az angolok elfogták és 1946-1948 között fogvatartották. Egy 17 napos éhségsztrájk után kiengedték.
A vagyon hatalmas, az eredete viszont nagy részének vitatható. Talán csak ennyi, ami beárnyékolja Heidi és Helmut románcát.
Normálisan éltek (na ja, normálisan, Heidi a házasságkötéskor megkapta ajándékba a Blauen Wittelsbachert, aminek ára 23,4 millió amerikai dollár), semmi botrány.
Heidi az évek során beleszeretett a képzőművészetbe, elkezdte gyűjteni a festményeket. Barátnője Agnes Husslein (korábban a Belvedere művészeti igazgatója) segítő támogatásával Heidinek olyan gyűjteménye lett, ami múzeumba való. Meg is csinálta. Nemrégen nyílt meg a tárlata a WOW! The Heidi Horten Collection névvel a bécsi Leopold Múzeumban. Gondoljatok bele, Chagall, Klimt, Andy Warhol…. ezek a képek a nappalijában, a házában lógtak korábban, megtartotta magának a képnézegetés élményét. Hihetetlen.
Évekkel ezelőtt, 1996-ban Londonban egy aukción egy anonim személy egyszerre 30 képet vásárolt meg, köztük voltak festmények Pablo Picassotól, Lucian Freudtól. A mediákban nagy volt a visszhang, próbáltak rájönni ki lehet ez az anonim személy? Egy drogbárót, vagy maffiafőnököt feltételeztek. Az ilyen embereknek a vagyonuk kirakatba tételére kellettek a műkincsek. De se drogbáró, se maffiafőnök, csak a Heidi volt. Olthatatlan szerelméből a festmények iránt, csak úgy magának megvásárolta.
A hajójáról a Carinthia VII. -ről inkább nem teszek bővebb említést, már így is túl hosszú a történetem. Ha valakit érdekel, akár a youtubon is meg tudja nézni.
A bajor televízió riportja a Heidi Goäss-Horsten kiállításról Bécsből.
Nézzétek meg, micsoda műalkotások lógnak Heidiéknél otthon a szobákban. Eszméletlen jó ízlése van!
Az előbb írtam, hogy Heidi Horten-Goäss. Igen, első férje Helmut Horten (született 1909–ben) 1987-ben elhunyt. Két további férjet tudhatott még magának. A harmadik a Herr Goäss. Heidi Horten 2015 óta a felesége Karl Anton Goässnek, akivel több mint 20 éves barátság kötötte össze.
Heidi kifogta élete partiját, az egyszerű kis titkárnőből vagyonos nő lett. Heidi nem milliomos, hanem milliárdos. Ott él a Wörthersee partján, egy régi, de teljesen és felismerhetetlenül átalakított és modernizált kastélyban Sekirnben, amit se az útról, se a víz felől nem lát senki se. Szomszédai szintén vagyonosak, a Flick, Porsche und Piëch család tagjai. Eszméletlen védelmi rendszerekkel veszik magukat körbe-karikába, ezek ott mind félnek, rettegnek. Szörnyű lehet ennyire vagyonosnak lenni és félni minden pillanatban. Az út, a víz felé mozgásérzékelők, riasztók, védelmi rendszerek beszerelve, security a nap 24 órájában, hát nem tudom. Az én bolondságomhoz és bohémságomhoz jobb, hogy nem párosul ekkora (semekkora) vagyon. Nincs mitől félnem, engem nem fognak elrabolni, nincs váltságdíj értem. Cserébe járhatok mindenfelé egyedül, koncertre is mehetek.
Heidi akkor is szimpatikus, jól éli az életét. Kívánok neki sok egészséget, további boldog éveket!
És ti lányok! Látjátok, hogy a csodák léteznek? Csak jó időben és jó helyen kell lenni! Oké, ehhez még rendkívüli humorérzékkel kell rendelkeznetek, sokat kell nevetnetek, legyetek természetkedvelők, szeressetek akár vadászni is, ja és a legfontosabb. Nézzetek ki fantasztikusan! Azt hiszem így a legkönnyebb. Ahogy Heidinek sikerült, sikerülhet nektek is, viel Glück!