.. Győr előtt még egy rövid sztory a régmúltból:
Az apu egy Sopron környéki faluból származik, később soproni lakossá vált, tehát az akkori idők határsáv tartózkodási rendeletének megfelelően megbízható, minta állampolgár, aki a 1-es határsáv engedéllyel rendelkezett. Az 1-es határsávba tartozott Győr-Moson-Sopron és Vas-megye. Az anyunak győriként, hiába volt bejelentett lakcíme Sopronban, csak 2-es határsáv engedély járt, egy megyére korlátozva. A kalamajka egy meccs kapcsán történt. Az apu focista volt a soproni SVSE-nél. Az idegenben játszott meccsekre az anyu mindig elkísérte. Egy alkalommal a csapat Kőszegen játszott. Az anyu egy vonattal utazott a csapattal, de menet közben őt lekapták a vonatról, nem engedték be Kőszegre… 2-es tartózkodásival kérem?? Hogyan mehetne egy másik határsávba? Nem hiszitek el, igaz? Pedig ilyen idők voltak. Ez kb. 1965-ben történt. A happy end a történetben, hogy az akkori SVSE csapatának fő szponzora a határőrség volt. A határőrség segítségével az anyu végül is kijutott a meccsre, Kőszegre.
Még egy érdekesség. A Szentgotthárd-Sopron vasútvonal pályája Szombathely után egy kanyarban átcsúszik Ausztriába. Itt annak idején gyorsítaniuk kellett a mozdonyvezetőknek, mivel sokan megpróbáltak kiugrani a vonatból. (Próbáltam ennek utánanézni a neten, de nem találtam semmit. Remélem valós ez az infó, én ezt anno így hallottam.)
Győr – a városom
3 éves koromtól kezdve (ismét az anyu városában) Győrben laktunk, először a nagyszülőknél.
A nagyszüleim valaha a Gyárváros városrészben laktak. Önálló lakás és rá való lehetőség híján hozzájuk költöztünk Sopronból. A nagypapám kapott egy tuti tippet a városnál/pártnál dolgozó komáitól, miszerint nekünk az esélyünk egy új lakásra Győrben (is) a nullával egyenlő, kivéve, ha előbbre tudnánk ugrani a lakásra várók listáján. Ehhez pedig elég lenne egy túlzsúfolt lakásban élni. Hát a családom meglépte ezt. Bejelentkeztek velem együtt a nagyszüleimhez, ahol a nem túl hatalmas lakásban rajtuk kívül még a dédikém, a nagynéném és a nagybátyám élt. Ügyes húzás volt, így elég hamar sikerült a szüleimnek egy újonnan épített lakáshoz jutniuk, …. igen, egy panellakáshoz. Panelgyerek vagyok én is. Soha nem zavart. Már látom, ismerem azért a különbséget, de gyerekként nem hiányzott nekem a panelban semmi.
Ez a 47 négyzetméteres 2 szobás lakás 1969-ben 119.400Ft-ba került, ma a piaci értéke 17 millió forint. Irreális.
Később a nagyszüleim is lakást, vele pedig városrészt váltottak. Itt is felsőbb körökből jött a súgás, a tuti tipp, de ez már nem jött be. Az infó szerint az épülettel szemben maradni fog a park, a kiskertek a házacskákkal, a víztorony, a MÁVDAC pálya, további teniszpályák létesülnek, jó helyen lesz a lakás.
Egy kép a Régi Győr facebookos csoport jóvoltából megmutatja, milyen volt ott a kezdet. Sárga nyíllal jelöltem az Tihanyi Árpád, leánykori nevén Bacsó Béla út 77.számot. Itt volt a lakás a negyedik emeleten. Innen néztünk ki a Fürtikémmel (nagymamám) a meccsekre. Az apu itt volt edző a második csapatnál, a nagypapám, aki atléta volt és focista, a későbbiekben futballedző, majd 25-30 éven keresztül a DAC gazdasági vezetője.
Fotó: Régi Győr facebook csoport
Aztán jött a valóság és beborult az ég, megérkezett a kórház….
Felszámolták a MÁVDAC pályáját, eltűntek a kis házak, kertek, kivágták a fákat. Ide építették a nyolcvanas évek elején a megyei kórház (mai Petz) új szárnyait. Ha kinéztünk az ablakon, szemben a balesetit csodálhattuk. Csalódás, csalódás. Margóka, az akkori körzeti orvos asszisztense (nagyon szerettük), aki mindenkit ismert a környéken, egy alkalommal, amikor az ezoterikus beállítottságomnál fogva, a kórház közvetlen közelségéből eredő negatív energiákról hablatyoltam neki, furcsán nézett rám, és megszólalt. Ő nem igazán hisz ezekben az ezotériás dolgokban, nem az ő világa, de egy biztos. A környéken, a kórház közelében levő házak lakóinál nagyon magas arányban jelentkezett a gyilkos kór. Több rákos megbetegedésű beteget látogat a környéken, mint a területe többi részén. Remélem ez csak a véletlen műve volt és mára már csak urban-legenda maradt.
Az életem Győrben
Óvodák, iskolák, érettségi, munkahelyek. Lányok, fiúk, barátok, bulik, diszkók, koncertek, színház (nem, balett nem, az valahogy nem lett az enyém), örömök, csalódások, kellemes meglepetések, pofára esések, a családom, ezer emlék. Ezért tekintem Győrt inkább a szülővárosomnak és nem Sopront. (érdekes, hogy ez megismétlődött nálunk, ugyanis a kisfiam annak ellenére, hogy még Győrben született, talán soha nem is azonosult vele. Az a rövid, 8 hónapnyi idő nem hagyott benne mély érzelmi nyomokat. Átugorva az első állomást, Bécset tekinti a városának, ahonnan ő „érkezett”.)
Bármennyi szeretem Bécset, és Nürnberget, egyik városban se találom azokat az utcákat, épületeket, amik úgy tudnának mesélni rólam, az életemről, mint a győri utcák. Hiányzik is. Ahogy a magyar nyelv is.
Győr örökre a városom marad, az utcáin otthon vagyok.