Embermesék

Ami generációkat választ el (és kollégákat idegesít)

Ez a zene. Mi más tudna ennyire idegesítően, dühítően közénk állni, közénk a szüleinkkel, gyerekeinkkel, ismerőseinkkel? Az idegesítővel nem túloztam, mert van zene ami annyira idegesít, hogy nem tudok másra koncentrálni. A korábbi irodánkban (hatalmas, hat iróasztalos) egy ideig, inkább tiniknek zenét sugárzó rádió zenéje ment, iszonyatos volt a plafon hangszóróiból lefelé áradó tuctuc és monotónia. A legrosszabb az óránként ismétlődő nóták sora. A Hello-t az aktuális angol (vagy ami? ) sztárnénitől, Adeletől talán nem gyűlöltem volna meg egy életre, ha nem hallom olyan gyakran. Az irodában néhány kollégával kéz a kézben álltunk ki az adélék elhalgattatása mellett és sikerült.

Mindig jónak lenni?!

Baromi unalmas. Pedig de sokszor jöhetne egy nagy, mindent elsöprő röhögés, vagy a lelket könnyítő, hagyjon engem békén mondat, de nem. Én … mi ilyeneket egyszerűen nem tudunk megtenni, leírni, kimondani. Olyan nyulak vagyunk, isten őrizz, hogy valakit megbántsunk! Tekintettel vagyunk a másikra, még leírni is szörnyű. Már-már ciki a tapintatunk. Mi nem röhögünk ki és nem hajtunk el senkit, mindenkit meghallgatunk, akkor is, ha a saját problémáinktól vagyunk elkenődve a bánatos földig, nem, tekintettel vagyunk a másik emberre, az ő problémája fontosabb. Hogyan is mondhatnám X-nek, az éppen a tanácsomat kérő embernek, hogy hagyjon most békén, nagyon rossz időpontot

Akar a fene!

Drezdába menni. Úgy értem a Herr Főnökkel. Mert vele igazi büntetés lenne. 3 órás út fel Drezdába, ott blablablabla majd valamikor visszatérés. 8-10 órás kirándulás, köszönöm nem. Az autója vadi új, minden elektronyos, meg hangvezérlésű benne, állatira élvezi (nem mondja, de tuti), én pedig nem vagyok kiváncsi a 600 lóerős járműre, az iszonyatos gyorsulásokra, a kanyarokra. Tudom hogy vezet, eddig is féltem, mert az enyémtől khmm jóval eltérő a stílusa. Egy ilyen új szupercsodában ötször jobban félnék, mert én se lennék különb, biztosan meg kívánnám mutatni a közönségemnek, a benne ülőknek, mennyire harap a gép és mi mindent tud. És, természetesen

A számítógép is ember!

A miénk is az. Jelenleg beteg ember. De már a javulás útján. Azt már tudjuk, hogy egy ventillátora nyekk. Ki kéne cserélni. A képen látható, hogy a hűtését a CPU-nak (a fiamtól tudom, hogy létezik ilyen, ő az agya a gépnek és milllen fontos! 🙂 már megoldottuk a hajszárítóval. Az adatokat átmentettük a hamarjában vásárolt externe Festplattéra (magyarul külső adattároló?), de valahogy nem vagyunk tovább. (csak, hogy érzékeltessem mennyire hülék vagyunk a hardwerhez: a párom nézett egy ilyet a szakáruházban, az állt rajta 1 terrabájt. Mivel nem tudta (ahogy persze én se), hogy ez sok, vagy kevés, inkább vett egy

Ügyintézzünk tovább!

A posta gyors reagálásától feldobva, megpróbálkozom a lehetetlennel, megszólítom az Évgyűrűket is a blogomon, hátha!  Bár attól tartok, ez a társaság kimeríti a németül Saftladen-nek nevezett kategóriát. Ha valakit érdekel, a Saftladenről áll néhány sor a Wikipédiában. Itt. Mi a bajom az Évgyűrükkel? Miért Saftládenezem őket? Mert tojnak rám! Nem válaszolnak. Az első próbálkozásom 2011.augusztus 31-éről: —– Original Message —– From: Andrea xxxxxxxxxTo: ugyfelszolgalat@evgyuruk.hu Sent: Wednesday, August 31, 2011 6:51 PMSubject: Èrdeklödés Tisztelt Èvgyürük! aztán a levél szövege, a problémámról blablabal …….semmiféle információ nem áll a rendelkezésemre, ezért fordulok Önökhöz, és kérem szíves tájékoztatásukat: …….. blablabla Mivel külföldön élek, így

A Posta válasza

Kellemes meglepetés ért, ugyanis személyesen a Magyar Posta Zrt szóvivője küldött nekem egy aranyos emailt, reagálva az előző bejegyzésemre. Meglepetés 1: egyáltalán foglalkoztak velem Meglepetés 2: megpróbálták kideríteni mi okozta a küldemény csúszását Meglepetés 3: a hangnem  A levél utolsó mondatát ídézném, példás: „Kérem, amennyiben bármilyen észrevétele van szolgáltatásainkkal kapcsolatban, írjon nekem, keressen, hiszen mi is úgy tudunk fejlődni, ha ügyfeleink visszajelzéseit látjuk.” Akárhogy is nézzük, ügyfélközpontúsággal állunk szemben. Kedves K., köszönöm még egyszer!

Magyar Királyi Posta

Amúgy is húzósak a napjaink az irodában, de bérelszámolásos időszakban aztán tetőzik az őrület. Tegnap többek között egy 115 euróról kiállított elismervény okozott egy kisebb fennakadást. Az egyik dolgozónk részére került kifizetésre bizonyos költségek előlegeként. Ezeknek az elismervényeknek különben az a sorsa, hogy vagy megsemmisítődnek a kezecském által, vagy maradnak és képezik a bérből történő levonás bizonylatát. Persze kiskacsóm csak akkor gyilkolja meg őket, ha a rajtuk szereplő összeg ellenszámlákkal alátámasztható…. Azt hiszem értelmetlenebbül és bonyolultabbul nem is lehetett volna ezt megfogalmazni, de most már hagyom mások elborzasztására. :-))) Még egyszer nekifutok. A felvett összeg egy előleg. Játszuk azt, hogy

Fel és le

Áh, folyamatosan!  Élet, gondok, benyomások, élmények, aztán ezekből következően indul ismét a hullámvasút. Néha akár órákig is jupiiiii felfelé, aztán elég egy levél, vagy egy telefon és pafffffff. Seggreülés szindróma, „hogyazajó” sziszegéssel. Most tényleg csak nagyon röviden, csak addig, ameddig az a rohadt székelykáposzta valamennyire ki nem hül, hogy végre bevághassam a hűtőbe. Na ja, szegény nem tehet róla, hogy Anyucicá-nak (ez a nevem itthon) sokáig tart a munkaideje és a falatfőzésnek csak este tud nekiállni.  Nem szoktam főzni, nem is tudok, de néha rámjön, megkívánok ezt, meg azt, mert eszembe jut, hogy ilyen is van, meg néha furdal is

Fel és le

Áh, folyamatosan!  Élet, gondok, benyomások, élmények, aztán ezekből következően indul ismét a hullámvasút. Néha akár órákig is jupiiiii felfelé, aztán elég egy levél, vagy egy telefon és pafffffff. Seggreülés szindróma, „hogyazajó” sziszegéssel. Most tényleg csak nagyon röviden, csak addig, ameddig az a rohadt székelykáposzta valamennyire ki nem hül, hogy végre bevághassam a hűtőbe. Na ja, szegény nem tehet róla, hogy Anyucicá-nak (ez a nevem itthon) sokáig tart a munkaideje és a falatfőzésnek csak este tud nekiállni.  Nem szoktam főzni, nem is tudok, de néha rámjön, megkívánok ezt, meg azt, mert eszembe jut, hogy ilyen is van, meg néha furdal is

A Nagy Futás

Biztos mindenkinek vannak zsúfolt napjai, nekem hála isten nem túl gyakran, nem is bírnám. Amúgy szervezni se szeretek, de nem is tudok. Amikor túl sok minden intéznivaló esik egy napra, attól ideges leszek. 🙂 A tervszerű, pontos beosztástól szerintem már születésem óta idenkedek. Nehezen tűrök minden kötöttséget. Példának okáért: nagyon szívesen eljárnék biciklizni, úszni, de képtelen lennék ezt hetente kétszer, mondjuk kedden és csütörtökön, pontban 4 óra 30 perces kezdéssel megtenni.  Brrr. Menjünk ma úszni! Okés, gyerünk. Vagy: isteni idő van! Ki kéne mennünk egyet bicajozni! Gyerünk! De mi van akkor, ha kedden állati nagy kedvem van úszni menni, de