Embermesék

Egy szép kis mese, egy majdnem igazi történet – Der ganz grosse Traum

Az alábbiakban egy korábbi, 2011-ben közzétett embermesés történetem újrafésülve. Aktualitása a Netflix, ahol véletlenül vettük észre, hogy felkerült az új filmek közé. Nem tudom milyen címen fut magyarul, azt se, hogy fut-e a magyar netflix filmek között egyáltalán, de ha lehet, tényleg érdemes megnézni. Vigyázat, nagyon emberi és nagyon megérintő a történet, megnézném még jó néhányszor én is. Aki beszél németül, az nézze meg az eredeti filmet, garantálom, hogy nem fog engem szidni utána.

Update! A film magyar címe: Lázadó szellem

Moziban voltunk. Én is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral) az ott regisztrált gyerekek minden évben köszöntő kártyát kapnak a születésnapjukra, benne egy ingyenes mozilátogatásra és egy gyerekmenüre (pattogatott kukorica+üdítő) jogosító utalvánnyal. A jegy, csak a születésnapi előtti, ill. utáni hétre érvényes, érdemes kihasználni.Miután az Andrénak is megérkezett a küldemény, egyből megkukkeroltuk, milyen filmeket játszanak, de elcsüggedtünk, egyik se csigázta fel az érdeklődésünket. Aztán mégis, hurrá rátaláltunk egyre! Végre már nem rajzfilm, meg nem is amerikai hiperszuper háromdimenziós eksön, csak egy egyszerű történet, egy német film.

Der ganz grosse Traum – azaz a Nagy álom(vagy az igazán nagy álom )

A történet a futballról szól és egy tanárról, Konrad Kochról aki 1874-ben elhozta Angliából Németországba a focit. Egy rendkívül bájos történet!

1874-ben járunk, Németországban egy császár bácsi uralkodott. Az iskolákban az akkori időknek megfelelően dúlt a hazaszeretet, a dicső háborúról való zengedelem, és persze mindenek felett fegyelem.
Egy fiatal tanár Konrad Koch érkezik a Braunschweigi Martino-Katharineum iskolába, angol nyelvtanárként. Koch éveket töltött Angliában, kiválóan beszél angolul és délutánonként persze teázik.
Ez idő tájt Németországban akkor még sehol nem tanultak angolul. Minek? A császári csapatok előbb-utóbb úgyis leigázzák az angolokat, akikről a gyerekek ezt tudják:

Az angolok barbárok, mert: 
– nyershúst esznek borsmenta mártással brrr!
– elveszik a többi ország négerét!
– és (döbbenet), egy nő náluk a császár!

Konrad Koch más mint az akkori tanárok. Az egyetlen, aki még mosolyogni is tud, ami fel is tűnik a gyerekeknek.

Részlet a Tagesspiegel.de korábbi cikkéből: “Die Schüler sind verwirrt. So einen Lehrer haben sie hier noch nie gesehen. „Lächelt der etwa?“, fragt ein Junge. „Vielleicht eine Kriegsverletzung“, antwortet sein Sitznachbar.”

A gyerekek össze vannak keveredve. Egy ilyen tanárt még soha nem láttak. “Csak nem mosolyog?” – kérdezi az egyik fiú. “Talán egy háborús sérülés” – feleli a padszomszédja.

A nemes, illetve gazdag családból származó fiúkon kivül van egy kis proletárgyerek is az osztályban (egy édes kis pofa), akinek az élete a történet elején még elég nehéz. A többiek megpróbálják kiutálni. Koch megismerteti a focival az osztályt, amibe természetesen a gyerekek beleszeretnek. A focival nemcsak az angol nyelv ismerete érkezik, hanem gondolatok reformálódnak a srácok fejében. A fairplay, a teamspirit életre kell! 
A focit az iskolában természetesen betiltják, Kochnak mennie kell ….. nem mondok mást. Meg kell nézni a filmet! 

Hogy miért majdnem igazi a történet? Mert valódi adatokon alapul, valóban részben az igazi Konrad Kochnak köszönhető a németországi futball megteremtése, de nem egészen a filmbeli történet alapján. A film szabad fantázia-szárnyalása a történet írójának, amire csak azt tudom mondani, hogy hála neki! Egy édes kis történet, régen nem élveztem ennyire mozit!

Psszt! Es bőgtem is rajta! 
Szívből ajánlom!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .