Embermesék

Emberek, sorsok 1. – Gustav Klimt

Az a határtalan kíváncsiság, ami egy jó ideje már rányomja bélyegét a jelenkori énemre, ami jellemez azzal a mindent tudni és megismerni szeretnékkel, nem volt mindig az enyém. Mikortól kezdett el ilyen rettenetesen érdekelni a világ a saját kis világomon túl? Nem tudom. Talán 10-15 éve. Információk, amikre régebben még csak legyinteni is lusta voltam, hirtelen elkezdtek érdekelni, felvillanyozni. Talán tényleg csak ennyi történt, hogy én is nagy nehezen, de mégis csak felnőttem és lehiggadtam? Sajnálom, hogy nem korábban történt ez a fajta eszmélésem, gazdagabb lennék élményekkel, tudással. Régen nem érdekeltek a festmények, a történelem se túlzottan. Nagyon is a jelenben éltem, és igen, nagyon is éltem. El nem tudom képzelni, hogy engem valaki is el tudott volna cipelni csak úgy egy kiállításra. Azt meg főleg nem, hogy heteken, hónapokon keresztül anyagot gyűjtsek az interneten és könyveket olvassak olyan témákról, amikbe hirtelen beleszerettem, áh! Ez teljességgel ki volt csukva, más érdekelt, valóságos, élő dolgok. Most pedig ez van. Kutatok a múltban. Nem lenne kötelező, nem kéri senki se rajtam számon, nem ez a szakmám. Csak engem érdekel nagyon. Lázas állapothoz hasonló ez az egész, hajt előre, nem hagy mással foglalkozni. Érdekelnek, foglalkoztatnak az emberek. Az életük, a történetük. Ahogy a következő is.

Egy kiállitással kezdődött

Mindenki ismeri (vagy ha nem is ismeri, már látta biztosan) Gustav Klimt néhány alkotását. Sok sárga, rengeteg arany, krikszkrakszok, színek, formák, nők. Akit nem érdekelt a festészet (ahogy engem se érdekelt), az nem hiszem, hogy túlzottan foglalkozott volna vele, az életével. Mivel Bécset kicsit a saját városomnak is tekintem ahol évente többször is előfordulunk, így kivédhetetlen volt a közelebbi találkozásom Klimttel. Nem tudod elkerülni. Legyen ez a Belvedere, a Naschmarkt közelében álló Secession, vagy bármelyik szuvenír üzlet. Gustav Klimt (akit mi Gust’l-nak becézünk), képei ott vannak mindenhol. Falon, pólón, táskán, poháron, jól eladható vele, meg a Hundertwasserrel minden.
Aztán egyre több ismerősömről derült ki, szintén kedvelik Klimt művészetét. Az egyiknél egy Klimtes esernyő, a másiknál a Klimtes borítókép a social mediában. Egy irodai blabla kapcsán tudtam meg egy kollégámtól, hogy náluk a hálószobában Klimt Csók c. reprója lóg … hát egyre inkább érdekelni kezdett ez a Gust’l. Mi a titka, hogy még 102 évvel a halála után is ilyen mai, modern, friss a művészete, hogy fiatal, különböző nemzetiségű emberek is rajonganak érte? Most lehet, hogy sokan azt mondják, biztosan nem ismerik a Gustav Klimt képeit! Na azoknak most megmutatok néhányat közülük és szinte hallom is, ahogy leesik náluk a tantusz.

Gustav Klimt néhány jelentősebb és ismertebb alkotása

Elkezdett érdekelni Gustav Klimt.
Elsősorban a férfi, a művész, az élete. Amikor én valamire ráharapok azt jobb, ha nem tudjátok meg milyen. A családom tudna róla mesélni. Mintha egy másik dimenzióban lennék, más nincs, csak a téma. Így volt ennél a fantasztikus művésznél is.
És jöttek a könyvek róla. Teljesen másként tekintek már azon képeire, amikről tudom kit, vagy mit ábrázol és mi köze volt hozzá. Már tudom azt is, honnan van a kék színű, földet söprő festő „otthonkája”, ami első látásra kicsit vicces benyomást keltett és amit Gust’l a műtermében – kiegészítve az édes kis posztómamuszokkal, szandimandikkal – és a Sommerfrische-én (nyaraláson) – például az Attersee-nél-, nagyon szívesen viselt.
A múzeumok után szerettem volna látni valami személyest is tőle, így jött szóba a műterme Bécsben a Feldmühlgassén, ahol élete utolsó 7 évében dolgozott. 2019-ben lehetőségem is nyílt rá. Arra ami ott rám várt, még álmomban se gondoltam volna. Amit a kiállításon magamnak felfedeztem, az a „valami” bőven megadta nekem a további lendületet, hogy elmerüljek a témában, hogy megismerjem Gustav Klimtet.

kép: Embermesék (Leopold Múzeum Bécs)

Gustav Klimt 1862-1918

1862-ben született Bécs-Baumgartenen a Linzer Str. 247.sz. alatt (ami akkor még csak egy főváros közeli falu volt, pár évtizeddel később már Bécshez tartozott) egy egyszerű család második gyermekeként. (a szülőházát nem kell keresni, már nem áll) A papa Ernst Klimt cseh származású (sajnos nem magyar, pedig reméltem hogy lesz valami magyar vonatkozás, úgy mit Albrecht Dürernél) aranyműves. Az édesanyja Anna Finster (Bécsből), kislányként arról álmodott, hogy operaénekes lesz. Ez a vágya nem teljesült, helyette szült 7 gyereket…
A Klimt testvérek Gustavval együtt heten voltak. Közöttük említésre méltó még Ernst és Georg. (bocs, de nem bírom ki. Ernst= Ernst’l, Georg=Schurli a wienerischben). Gustav 8 évig tartó elemi+polgári iskolai végzettsége megfelel az akkori középosztály alsó rétegének szokásos iskolai végzettségével. Viszont kitűnik a különleges művészi tehetsége. A családnak nagy anyagi megterhelés, de beiratják Gustavot, Ernst-t és Georgot a neves Kunstgewerbeschule-ba (iparművészeti iskola) Bécsbe. A hároméves iskolát kiváló eredménnyel végezték el, majd annak befejezése után Gustávból rajztanár lehetett volna. Egy korabeli mestere Michael Rieser felfedezve benne és az öccsében lakozó hatalmas tehetséget és az iskolát meglátogató Eitelberger udvari tanácsosnak felhívta a figyelmét a műveikre. Eitelberger a képeket látva el volt ragadtatva. Ezzel a tehetséggel rajztanárok? Kár lenne értük. Legyen belőlük festő! Nyomban felajánlott a részükre egy két éves ösztöndíjat havi húsz guldennel a professzor Fedinand Laufberger festő képzésére. Ez az ösztöndíj, illetve a korábbi kisebb fizetős megbízások, amit részükre a Votivkirche ablakait tervező mesterük Rieser leadott, anyagi könnyebbséget jelentett a Klimt testvéreknek és a családjuknak.
Georg szobrász lett és fémmegmunkálással foglalkozott. Jó néhány díszes kerete tette még értékesebbé testvére Gustav festményeit.
Gustav és Ernst festők lettek.
1883-ban a Klimt-testvérek, Gustav és Ernst egy korábbi iparművészetis társukkal Franz Matsch-val megalapítják a közös művészeti vállalkozásukat, a Künstler-Compagnie-t (Művészkompánia) és bevonulnak a 8.kerületben található Sandwirthgasse 8. alatti közös festőműhelyükbe. Klimtnek a művészeten kívül, az üzlethez is volt érzéke. A megbízások pedig érkeznek a Fellner & Helmer építészirodán keresztül. A nevezett iroda építi a színházakat az egész Osztrák-Magyar Monarchia területén. A Künstler-Compagnie kapja a megbízásokat a színházak függönyeinek, mennyezeti képeinek elkészítésére. Csak néhány példa a sokból: a bécsi Burgtheaterben és a Sisinek épített Hermes villában megcsodálhatóak a mennyezetre festett alkotásaik. Karlovy Vary színháza, a Fiumei (korábban Rijeka) és a Bukaresti Nemzeti Színház őrzi a kezeik nyomát. I. Mihály román király sinaiai Peles palotája részére egy komplett képgalériát rendelt portrékkal és híres festmények másolataival, érdemes megnéznetek az interneten.
A Burgtheater freskói nagy tetszést arattak a bécsi polgárok körében. A fiatal művészek elnyerték érte az osztrák Aranykeresztet. Nagy megtiszteltetés érte őket, a díjat személyesen Ferenc József császártól vehették át.
Három hihetetlenül tehetséges festőművész bontogatta szárnyait, szerzett egyre nagyobb nevet magának.

A bécsi Kunsthistorisches Museumtól (Művészettörténeti Múzeum) is kaptak megbízást, hasonlóan a Hermes villához, itt is a festő-fejedelem Hans Makart halála miatt félbemaradt munkák befejezésére. Amit viszont feltétlenül meg kell említsek a Kunsthistorisches Museum kapcsán, az a hatalmas mennyezeti kép, amit nem Klimték készítettek! A megbízást az osztrákok elől a mi Munkácsy Mihályunk happolta el.

Magánéleti tragédiák, a Künstler Compagnie vége

Aztán a közös munkának vége szakadt. Ernst egy évvel azután, hogy megnősült (felesége: Helene Flöge), 1892-ben váratlanul meghalt. A halálával a tragédia folytatódott, hiszen ugyanebben az évben halt meg az édesapjuk is.
Gustav nehéz időszakon megy keresztül, megviselik őt ezek a sorscsapások. Szó szerint alkotói válságba esik, keresi az útját. Franz Matsch kivonul az új, 1892-től kibérelt, a Josefstädter Str. -en levő közös műtermükből, a Compagnie-nak vége. (Ide még sok minden tudnék írni a különbözőségekről. Gondoljatok bele, 1876-tól kezdve dolgoztak együtt, de a hosszú évek folyamán egyre inkább kijöttek az ellentétek. Matsch művészi stílusa, festészete eltér Klimtétől, valamint az, hogy bejön Matschnak az amire vágyott, rangja lesz a bécsi társadalomban. 1912-ben nemesi címet adományoznak a festőnek. Bejárást nyer a császári udvarba, az élete rendben, festeni tud, elég neki amit az élet felkínált. Van háza, hírneve, nyugalma, ezeket nem kívánja kockáztatni. A Bécsi Művészházból (Wiener Künstlerhaus) még kilép Klimttel együtt, de a Secessióba már nem lép be. Neki elég ami van, nincs szüksége forradalomra.
Klimt összeköltözik a 2 férjezetlen lánytestvérével, az öccsével és az édesanyjával, akikkel egészen élete végéig együtt is marad. (öccse Georg megnősül, ő később elhagyja a családi fészket.)
Gustav nem nősül meg soha. Elhunyt testvére feleségéről és gyermekükről (Helene Luise) élete végéig gondoskodik.

Emilie Flöge, az örök múzsa 1874-1952

Emilie Flöge – Gustav Klimt 1900-1905 között
© Klimt-Foundation, Wien/Unbekannt
fotó: Embermesék.blog

És jöjjön a nagy szerelem: Emilie Flöge.
Ernst öccse feleségének lánytestvérét, a nála 12 évvel fiatalabb Emilie Flöge-t legkésőbb az esküvőn ismerhette meg, és ő az az Emilie, aki az örök múzsája és társa lesz. A társasági élet őket Frau és Herr Klimtnek hívja, de Klimt soha nem veszi el őt feleségül, soha nem költöznek össze. Emilie ismeri az összes nőügyét, sőt, tudomása van a modellekkel folytatott szerelmi viszonyból származó gyermekekről is, mégsem hagyja el. Klimt imádja a nőket. Talán túlontúl is. A hódításainak se szeri, se száma, viszont minden egyes kapcsolatát rendkívül diszkréten kezeli, nem beszél róla. A nők is szeretik, egy fescher Kerl, egy csinos fickó. Rengeteg modellel és jó néhány gazdag naccságával folytatott szerelmi viszonyt. 14 gyermeke született, közülök csak hármat ismert el törvényesen. Kettőt Maria „Mizzi” Zimmermann-val folytatott viszonyából, egyet pedig Maria Ucickytől. (Mizzi a lángvörös hajkoronájú lány néhány festményén.) Gustav Ucicky születése után két hónappal született ismét egy Gustav nevű gyermeke Klimtnek, ez a Gustav már Mizzi Zimmermanntól. Egy példa szerelmi életéből: 1899 májusában viszonyt folytatott sógornőjével Helene Klimttel, ugyanakkor vehemensen környékezte szerelmével Alma Mahler-Werfelt, terhes volt tőle Marie Ucicky és Marie Zimmermann és ő ment Emilie Flögével nyaralni. Hát ilyen volt Gust’l. Sűrű életet élt. Mindezek mellett, ellenére, folyamatosan ott volt ő, a megértő társ, Emilie.
Emilie hasonlóan Gustavhoz, szintén átlagon felüli művészlélek, ruhákat tervez és vezeti a testvéreivel együtt a varrodájukat és divat-galériájukat. Innen Gust’l kék „otthonkája” is. Emilie Klimtnél tehetősebb családból származik és nagyon valószínű, hogy ez a rettenetesen okos, öntudatos, feminista nő ragaszkodott a függetlenséghez és nem Klimt! Tehát az, hogy Klimt nem vette el őt és nem költöztek össze, talán ebben a formában nem is igaz. Még a végén kiderülhet, hogy mindez Emilie akaratának volt megfelelő. (a könyvet róla még csak most készülök elolvasni, biztosan nagy élmény lesz!: Margret Greiner Auf Freiheit zugeschnitten: Emilie Flöge ) Az is kérdés, hogy a kezdeti szerelmi viszony után mi volt köztük? Az biztos, hogy a nagy szerelmet egy szoros és elmélyült barátság váltotta fel. Volt-e közöttük továbbra is testi kapcsolat, vagy csak plátói volt a szerelem? Nem tudni. De úgy tűnik örökre összetartoztak. Klimt az agyvérzése után is Emiliet hivattatta. „Die Emilie soll kommen!” (szóljatok Emiliének, jöjjön!)

Emilie Flöge családja a vagyonosabb bécsiekhez tartozott, édesapjának „Meerschaumpfeifen” tajtékpipa gyára volt.
Emilie két lánytestvérével vezette az üzletet, a Modesalon Schwestern Flöge-t (az aranyidőkben 80 alkalmazottal), de valójában ő volt ott a valós szellemi és kreatív vezető. Tudnotok kell, ez az akkori időben nagyon nagy szó volt, nők nem nagyon vezethettek üzletet, nem lehettek első emberek egy cégnél, a törvények nem is engedték, nem kaphattak működési engedélyt! (Hasonló történet Anna Sacheré, aki férje halála után átvette a Sacher Hotel vezetését. Mindenhol falakba ütközött, nem akarták őt se elfogadni, se megengedni, hogy egy nő (?) legyen egy hotel vezetője. Ez kizárólag férfiak joga, hiszen erre nő nem alkalmas. ) Azoknak mondom, akik egy kicsit jobban kiismerik magukat a bécsi „modernben”, hogy Emilie szalonjának berendezését Josef Hoffman és Koloman Moser tervezte, és a kivitelezés a Wiener Werkstätte munkája.

Gust’l egy roppant érdekes személy lehetett, igazi művész. Annyira szívesen megismerném, annyira kiváncsi lennék rá! Lázadó, akaratos, nagyszívű. A felsőbb körökben elért poziciója ellenére tisztában volt a származásával. Ennek megfelelően helyén kezelt mindent. Bejárása volt a magasabb körökbe, a szalonokba, de pontosan tudta honnan indult és ezt nem is felejtette el. Amúgy tudni kell azt is, hogy egy értelmes ember volt, Gust’l szerette az irodalmat, a könyveket, saját magát fejlesztette tovább. Komoly könyvtárat hagyott hátra, egy olvasott ember hagyatékát. Mesélték róla, hogy rendszeresen magánál tartotta Dante Isteni színjátékát és Goethe Faustját. A festegetés közben pedig Dante és Petrerca verseket idézgetett.
Pontos napirend szerint élt. Korán kelt, aztán estig dolgozott a műtermében. Este aztán színházba, operába járt Emilievel, illetve eleget tett társaságbeli kötelezettségeinek. Ez utóbbiakat nagyon rühellte, de kénytelen volt tartani a kapcsolatot a gazdagokkal, hiszen a megrendeléseikből élt.
Kiváncsiságból megnéztem a Google Maps-en, hol voltak a műtermei, a lakása ahonnan reggelente 6 óra körül elindult, illetve a Tivoli Bécsben ahol rendszeresen egy kisebb társasággal együtt kiadósan megreggelizett. Hát, Gust’l napi 14-15 km-t tett meg gyalog, nem semmi.

www.kunstkopie.de

Klimt jól néz ki. Nekem tetszik. Nem Adonis, de van benne valami. Rettenetesen kár, hogy nem egy korban éltünk.
Tömzsi, inkább kövér, meglehetősen természetes módorral megáldva (naturburschenhafte Manieren, gondolom nem igazán fogta vissza magát), hangosan és erős dialektben beszél, szereti fricskázni a másikat. Haját a halántékán felfelé fésüli és külsőre ez az egyetlen, ami művész mivoltára utal. (Alfred Lichtwark, Gustav Klimtről szóló szavai után szabadon. )

Már létezik a fényképezés, szereti magát fotóztatni, pénze van rá, meg is tudja fizetni. Klimt azokat a fotósokat részesíti előnyben, akik a fotózást művészetnek tekintik. Korának nagy nevei Anton Josef Trčka alias Antios, Dora Kallmus alias Madame d’Ora, Pauline Hamilton, Moritz Nähr és Friedrich Viktor Spitzer üdvözölhetik őt a műtermükben, mint portrét rendelő ügyfelet.
Moritz Nähr évtizedeken keresztül kísérte portré-krónikásként Klimtet. Klimt élete végéig nagy barátságban maradt Moritz Nähr-vel, nagy bizalommal volt iránta, ő volt az egyetlen, aki fotózhatta a galériáját kívülről és belülről is. Nähr istenítette Klimtet.

Gustav Klimt a portréfestő

A bécsi felső réteg kedvelt portréfestőjé vált. A bécsi nagypolgári családok nagyon szívesen kérik fel a művészt. Ezek között a családok között nagyon sok a zsidó származású, jó néhány közöttük többszörös milliomos. Klimt ezekben a rettenetesen gazdag emberekben nemcsak a megrendelőit találja meg, hanem barátait, mecénásait. Annak idején divat volt a család hölgytagjairól, a „nacsságákról”, lánygyermekekről portrékat festetni, amik aztán a szalonokban lógtak. Egy eredeti Klimt-festmény a nappaliban a kiváló befektetésen túl, egyertelművé tette a tulajdonos társadalmi helyzetét. Klimt óriási pénzeket szerez ezekkel a festményekkel. Mibe került egy ilyen kép? 5000 gulden, ami 10.000 koronának felelt meg. Az áráért Bécsben már egy kisebb lakást lehetett kapni.
De Klimt nemcsak festmények elkészítésére, hanem lakások, épületek belső kialakitására, lakberendezésére is kap megbízást, amit kortárs tervezőkkel, építészekkel együtt kivitelez. (itt most ismét egy végeláthatatlan névsor és történet következne a Wiener Werkstättéről, őszintén sajnálom, de már így is túl sokat és főleg hosszan mesélek)
Klimt és Emilie egymásnak kölcsönösen segítenek kuncsaftok tekintetében. Emilie a saját vendégeinél beajánlja barátját portréfestésre, Klimt pedig a gazdag klienseinek mesél Emilie divatszalonjáról. Emilie Flöge divatszalonja valóban komoly név az akkori Bécsben, forradalmian új. Kényelmes ruhák fűző nélkül! Merész lépés, de bejött. Emilie évente Londonba és Párizsba utazik Coco Chanel und Christian Dior divatházaiban tanulmányozza az aktuális divatot, ruhákat, anyagokat vásárol. A hölgyek nála csodálhatják meg a legújabb párizsi divatot. Bár a bécsi hölgyekre egy kicsit át kell, hogy alakítsa a ruhákat, mivel termetre egy kicsit elütnek a francia nőktől.

Klimt műtermei és a macskák

A műtermében csak dolgozik, nem használja lakásként. Az éjszakát otthon tölti. A munkával reggel fél nyolc, kilenc óra magasságában kezd, de legkésőbb fél tízkor. Néhe teljesen visszavonul és hónapokig kizárólag csak a művein dolgozik. Egy 1917-ből származó jegyzetfüzetéből kiderül, Klimt 265 napot töltött munkával a műtermében.
A műteremben rengeteg a festmény és a padlón töménytelen rajz hever kupacokban. Klimt imádja a macskákat, van is neki 6-8 …. vagy talán még több. A macsekok futkosnak mindenfelé, ugrálnak a rajzokon, repülnek a lapok mindenfelé, vagy a mancsukkal szétcincálják őket. Szabad nekik.
A portréfestés a megélhetési forrása Klimtnek. Ez a munka. A többi képe a hobbi, a szerelem, a művészi kiteljesedés. Hosszú-hosszú időbe telnek a portrék, nagy türelmet igényel a modellt ülőktől. A műtermében szigorúan elkülönítve vannak a modellei a bécsi portré-dámáktól, nincs átjárás a szobák között. A lányoknak a műterembe szabad bejárásuk van, de Klimt pontos feljegyzést vezet róluk, mikor melyik lány érkezett, illetve hagyta el a műtermet. Klimt egy-egy órányi intenzív portréfestés után át-átmegy a lányokhoz egy kicsit beszélgetni, illetve lerajzolgatja őket. Ezzel kapcsolja ki magát, pihen.

Klimt kezdeti potréi, festményei

Nézzétek meg micsoda eszméletlen tehetséggel rendelkezett, milyen szép, élethű képeket készített! Ezek a művek még bőven megfelelnek a klasszikus festmények kritériumainak, ezekről meg nem mondjátok, hogy a Klimt bá festette őket, lehetett volna bármelyik akadémiát végzett festőművész.

Az első nagy botrány, a fakultás képek (die Fakultätsbilder)

1894-ben kapja meg Klimt és Matsch a bécsi egyetem megbízását az egyetem ünnepi csarnokának mennyezeti képeire. A képeknek allegórikusan kéne visszaadni a szakokat. A művészek felosztják maguk között a képeket, Matsch kapja a vallást, Klimtre jut a filozófia, az orvostudomány és a jogtudomány. Nem tudni miért, de Klimt csak 1898-ban áll neki a munkáknak. A képek mérete miatt még egy tető-műtermet is kibérel.
Klimt festményei hatalmas botrányt kavarnak.
A képek túl merészek, túl sok a meztelen test, a bécsi prűd társadalom le van döbbenve. A korábbi gömbölyded meztelen istennők ábrázolása már a múltté, a képeken szereplő új meztelen figurák a saját szépségükben és rútságukban pontosan úgy néznek ki, mint a képet néző polgár szomszédja, vagy akár saját maga. Ez a brutális valóság túl sok. Az egyetem egyből visszavonja a megbízást és az előleg visszafizetésére kötelezi Klimtet. A művész gazdag mecénás barátai segítségével visszavásárolja a képeket. (a képeknek is van további története, de kénytelen vagyok lerövidíteni és már csak a legvégét megosztani veletek: a második világháború idején a képeket biztonságba helyezték Ausztriában az Immendorfi Kastélyban. 1945. májusában a kastélyt a visszavonuló német katonák -állítólag ők- felgyújtották, a képek a tűzben megsemmisültek.)

a három fakultás kép, sorrendben: 1. jogtudomány 2. orvostudomány 3. filozófia

A Secession

Az 1900-as évek megújulást hoznak. A konzervatív-katolikus Osztrák-Magyar Monarchia Ferenc József császár uralkodása alatt a csúcsra jutva egyben belép a végső szakaszába, közelít a vége. Bécsben megérett az idő a változásokra, a művészetekben is megjelenik az erre való törekvés. 1897-ben Klimt és művészkollégái kiléptek az addig minden bécsi művészt összefogó Wiener Künstlerhaus-ból (Bécsi Művészház). Fellázadtak a Bécsi Művészház merev, konzervatív és a tradiciókhoz ragaszkodó elvei ellen, több szabadságot kívántak a művészetben.
1897. április 3-án Gustav Klimt, Koloman Moser, Josef Hoffmann, Joseph Maria Olbrich, Max Kurzweil, Josef Engelhart, Ernst Stöhr, Wilhelm List, Adolf Hölzel további művészekkel együtt, szakítva a hagyományokkal megalapítják a Secessiont, az új művészetet, és megjelenik a bécsi Jugendstil.
És egy évre rá felépíttetik azt az épületet, aminek szintén Secession a neve, a kiállítási épülete a művészcsoportnak.

fotó: Embermesék /Leopold Museum Wien


Őszintén be kell ezt is vallanom, korábban fogalmam se volt a Secessió jelentéséről, de tudtam tőle aludni. Most már persze tudom. A kifejezés (elszakadás, kiválás) egy művészeti egyesületet, stílust jelent, illetve így hívják azt a bizonyos aranylevelekkel díszített kupolás kiállítási épületet is a Naschmarkt közelében. Az épület annak idején nem aratott osztatlan sikert a bécsi polgárok között. Sokan „goldenes Krauthappel”-nek azaz arany káposztafejnek hívják még ma is, tipikus Bécs!
Magyar vonatkozása is van ennek az épületnek. Ludwig Hevesi (azaz Hevesi Lajos), Bécsben élő művészetkritikus szavai kerültek fel a bejárat fölé, mint a Secession egyesület jelszava: Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit , amit valami hasonlóra lehetne fordítani: A kornak a saját művészetét, a művészetnek a saját szabadságát. (Bevallom őszintén, kicsit megküzdöttem a fordítással, többször végig kellett gondolnom a mondatot. Persze a Secession művészeinek állásfoglalása, a céljuk segítettek a mondat értelmezésében, hiszen mi másról szólhatna ez a mondat mint a szabadságról, a művészet szabadságáról? Hevesinek már több művészetkritikai szövegével találkoztam, hát elmondhatom, hogy mestere volt a szavaknak, a német nyelvnek. Rajtam néha ….ah, legyünk őszinték, mindig kifog.)

Gustav Klimt aranykorszaka

Ebből a korszakából ismertek széleskörben a képei. Jó néhányan giccsesnek tartják, illetve nem értik, hogy mit keres egy festményen aranylap, ezüst, platina, ezeknek meg mi köze a festészethez? Mivel Klimt soha nem kapott akadémiai festőképzést, „csak” iparművészeti képzést, így érthető, hogy a munkáinak a klasszikus festészethez nincs sok köze. Különböző anyagokat használt fel a munkái során, mégpedik olyan anyagokat, amik őt már az iskolái óta érdekelték. Klimt képei nem festmények, hanem festett iparművészeti alkotások.
Honnan a vonzódása az aranyhoz?
Kétféle feltételezés létezik. Az édesapja aranyművesként megismertette őt az arannyal, valószínűleg innen a vonzódása. A másik theória szerint a Ravennai San Vitale dómban és Velencében látott a aranymozaikok nyűgözték le a mestert. Ő, aki utált messzebre utazni, Ravennába másodszor is elutazott, az ott látott aranymozaikokat tanulmányozni. Klimt egy saját technikát fejlesztett ki, mégpedig leheletvékony aranylapokat dolgozott bele a képeibe, tehát nem aranyfestékről van szó!

A két legismertebb képe ebből a korszakából: a Csók és Ferdinand Bloch nagyiparos feleségéről, Adele Bloch-Bauer-ről készített első potréja. Annyi helyen olvastam, hogy a Csók c. képen Klimt saját magát és Emiliet, vagy Mizzi Zimmermanját festette meg, de ez nem igaz. Klimt soha nem készített magáról önarcképet. A Csók képén mesterien festett meg két ölelkező embert, de egyikőjük se felismerhető, beazonosítható. (A Klimt-fivérek Matsch kollégájukkal együtt, egyes-egyedül a Burgtheater Shakespeares Globetheater freskójára csempészték be magukat, de Klimt később soha nem festette le saját magát. )

forrás: https://artsandculture.google.com/exhibit/der-burgtheater-gem%C3%A4ldezyklus/xQKCiFk_Ivy0Kw?hl=de
Gustav Klimt a fehér gallérral, alatta Matsch, mögötte testvére Ernst Klimt piros felsőben

A „Csók” és az osztrák Mona Lisa, „Adele Bloch-Bauer”

Barátja, egyben Klimtet mesterének tekintő Egon Schiele megfestette az akkoriban jó kis botrányt kavart „Anti-csók” képet, jókat vigyorogtunk rajta:

Egon Schiele: Kardinal und Nonne (Leopold Museum Wien)

További jelentősebb művei: Betthoven-fríz, a brüsszeli Stoclet-ház (Palais-Stoclet) étkezőjének mozaikképe a Stocklet-fríz, mindkettő monumentális és szenzációs alkotás. Klimt tájképeket is festett. Egy kartonból kivágott „keresőt” tartott a a kezében, azzal pásztázta a tájat és kereste vele a megfelelő motívumot. Ezeken a tájképein volt mindig valami, ami különbözött más festők hasonló tájképeitől, de nem jöttem rá mi az, betudtam Klimt stílusának. Aztán az egyik Klimt-ről szóló könyv hozta meg nekem a választ. Festők véleményezték ezeket a képeket és megállapították, hogy Klimt nem festette meg a távolságokat, a mélységeket, ezek a képek olyanok, mint a festett szőnyegek. (na ja, de akkor is gyönyörűek) Íme néhány „szőnyege”.

Szeretném megmutatni egy rajzát Klimtnek. Amikor megláttam egyből beleszerettem. A képen szereplő lányban száz százalékban felismertem a nagymamámat (Fürtikémet), a lánykori képein pont ilyen az aranyos kis arca. Biztosan nem ő szerepel a képen, de jó volt őt viszontlátni.

„Nevető lány mellképe „
Fekete szénrajz Klimt hagyatékából 1895/96

De térjünk vissza a történetem elejére, miszerint (minden) egy kiállítással kezdődött.

Igen. Egy kiállítást kívántunk megtekinteni Gustav Klimt utolsó műtermében, Bécs Hietzing városrészében a Feldmühlgasse 11.sz. alatt. A Klimt Lost név alatt futó kiállítás a képek korábbi tulajdonosainak állít emléket. Lehetek szemtelen? Nem túlzottan érdekelt, hogy melyik gyáros, nagyiparos, milliomos rendelt annak idején Klimt festményt, csak futólag pillantottam a kihelyezett információs tablókra. Na ja, gazdag emberek, lapozzunk. Aztán rá-rápillantottam egyik-másikra és nagyon gyorsan elcsendesedtem. Hirtelen kirajzolódtak a tragédiák, az embertelen náci idők történései. Klimt barátai, mecénásai, ezeknek a műgyűjtő gazdag embereknek jelentős része zsidó volt. Egy mozdulattal vették el tőlük a vagyonukat, a műkincseiket, a gyárukat, a klinikájukat, a vagyonukat ….. és az életüket.
Az egyik tablónál hirtelen nem hittem a szememnek: Serena (Szidónia) Lederer magyar állampolgársággal, budapesti születéssel, varázslatos gazdag élettel és szomorú véggel…….férje August (Ágoston) Lederer, a Győri Szeszgyár régi tulajdonosa (és azóta már tudom, kvázi a gyár megmentője) és Serena lánytestvérei Aranka Munk és Jenny Steiner …és még további magyar, sőt, győri vonatkozású név (őket egyelőre még nem nevesíteném), jézus máriám, mi történt velük? Kik voltak ők? Győri lányként döbbentem álltam a tablók előtt és többször nekifutottam. Egyre nagyobb figyelemmel olvastam el a róluk szóló információkat.
És innentől már nem volt megállás. Mindent tudni szerettem volna Serena és August Ledererről, a többiekről, az életükről, Klimthez fűződő kapcsolatukról, barátságukról, mindent! Köszönöm a kiállítás rendezőinek, a Klimt Lost könyvet megíró szerzőknek a méltó megemlékezést ezekről az emberekről, a szomorú és tragikus sorsuk bemutatását! Gazdagabb lettem.
Valójában csak róluk szerettem volna írni egy történetet, megemlítve Gustav Klimttel való nagyon szoros barátságukat. Ehhez persze egy pár mondatot kellett volna írnom Klimtről is. Így kezdődött. Aztán belevesztem Klimtbe. A pár sor helyett egy hosszú történetet kaptatok, egy rettenetesen időigényes előkészítő munka után. (Kérdezzétek csak meg róla a családomat.) Megismertem Gustav Klimtet, az életét. Minél többet tudtam meg róla, annál közelebb kerültem a művészetéhez, a csodás képeihez. Egy kincsre leltem.
A következő történetemben ők következnek. A Lederer család és barátaik. Meg persze ismét Klimt. Akibe végérvényesen beleszerettem.

Még tartozom Gustav Klimt halálával.

1918. január 11-én reggel felkelt a Westbahnstraßén lévő lakásában. Szerett volna felöltözni, de érezte, hogy valami nem működik rendesen. A fél oldalára lebénult. Agyvérzés. Kórházba került. Kedvtelen volt, apátiába esett. Emilie gondoskodott róla, a barátai (köztük Egon Schiele), látogatták, próbáltak bele lelket önteni. Sikertelenül. Gustav Klimt 1918.februar 6-án 55 éves korában tüdőgyulladásban elhunyt. Halálával hatalmas veszteség érte a világot. Sírja Bécsben, a Hietzing-i temetőben nyugszik.

Erről a hatalmas művészről még annyi mindent lehetne írni! A kínai művészet iránti vonzalmáról, a művészetéről, a magánéletéről, a csajokról, a gyerekeiről, idézni az unokáját (Mizzi Zimmermann vonal), őt magát, többek között véleményét saját magáról …. de mostanra elfogytak a szavaim. Remélem tudja Gust’l ott fönt, hogy még mindig hódít, hogy még mindig lenyűgöző a művészete és ő maga.

A viszontlátásra kedves Gust’l, fent majd megkereslek, ezt még meg kell beszélnünk!


Irodalomjegyzék (felhasznált irodalom)

Franz Smola – Gustav Klimt
Tobias G. Natter – Gustav Klimt
Marion Krammer, Niko Wahl – Klimt Lost
Susanna Partsch – Klimt Leben und Werk
Interview mit Alfred Weidingerrel, Direktor des Museums der bildenden Künste Leipzig und Klimt-Spezialist.


2 thoughts on “Emberek, sorsok 1. – Gustav Klimt

  1. Mindig szeretem az irasaidat olvasni, de ez a mostani egy igazi profi iras, rengeteg munka es szeretet van benne! Csk gratulalni tudok hozza!

    1. Hálásan köszönöm neked Arany a kitartásod, a támogatásod, a soraidat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .