Embermesék

Spárga, te isteni!

Spárgaföld Nürnbergben

Végre itt a szezonja ennek a fantasztikus zöldségnek. Magyarországon még nem ismertem, itt Nürnbergben kezdtem el úgy igazán kóstolgatni. A legelején még semmiképpen nem tartottam a zöldségek királynőjének, úgy találtam nagy a hűhó körülötte és baromi drága. Aztán pár éve beleszerettem. Az idei Corona-vírus miatti kényszerszabadságom, illetve a helyi lakhelyelhagyási korlátozások miatt, szinte minden nap ugyanazt a 7-8 km-es túrát jártuk le, ami gyönyörű és részben az egyik itteni spárgaföld mellett vezet. Hetekről-hetekre figyeltük a terület “mozgását”, a spárga életre kelését. Annyiszor jártunk arra, olyan sokszor beszéltünk a spárgáról, hogy nem volt visszaút. Ennem kellett belőle. Korábban csak étteremben ettünk spárgát, azt hittem művészet az elkészítése, de az idén felbátorodtam és kitaláltam, én fogom elkészíteni. Na ja, a kollégák az irodában mind egytől-egyik kiröhögtek, mert a meleg-spárgánál egyszerűbb ételt ritkán lehet elkészíteni, de ők profik, ezen nőttek fel. Ők viszont csak lesnek, amikor a paprikáskrumpliról mesélek.

Volt egy próba-futamom, vettem pár darab fehér spárgát a boltban és az egyik este elkészítettem őket. Szívből örültem az eredménynek, jó lett!
Aztán jött a nagy nap, a premier, a szombati ebéd! 2 kg fantasztikus minőségű, friss és nagyon vastag (korábban ilyen vastagot meg csak nem is láttam) spárgát vettünk direkt a termelőnél, isteni volt! (remélem ezt sokan nem tudatosítják amit most írok, de komplett, mind a 2 kg-ot együlésre megettük…. ketten….)

Nürnbergiek figyelem! 7,50€ volt ez a gyönyörűség Eibachban, az egyik termelőnél. A Reweben 8,90€ volt szombaton a kilója, de vékonyak, mint a ceruza. Menjetek inkább a helyi termelőkhöz, megéri! (ha kell az Eibach-i elérhetősége, írjatok!)

A következő projektem a spárgasaláta lesz, de ezzel nem sietek, mert nekem annyira nem ízlik ahogy a frankok eszik, egy csöppet túl savanyú, ecetes. A párom frank, ő szegényem alig várja. Ne áruljatok el neki, de nem fogok vele sietni. Talán majd jövőre megpróbálom, nem kell mindent elkapkodni. Egyelőre marad a meleg-spárga.

A mesés szombati ebéd

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .