Embermesék

A gyerek és az internet

Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni.
Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve “csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja az elképzelhető összes lehetőséget, amikor szisztematikusan végigklikkelgeti az ikonokat és csodálkozik, örül, vagy éppen értetlenkedik a változások miatt, az neki egy felfedezés és kísérlet, hagyni kell, hiszen ezzel tanul! Most nem 4 éves gyerekre gondolok, hanem egy 6-7 évesre, aki már ismeri a betűket és olvasni is tud.
Nekünk felnőtteknek unalmas, egy agyrém, könnyen kicsúszik a jézusom hát nem veszed észre, hogy túl nagyok azok a betűk, kilógnak a doksiból, meg jaaaaj, ezt most nagyon muszáj volt lenyomni? Juuuuuj csak azt ne!!! Mi az, hogy mit ne? Majdnem módosítottad/kitörölted a normal.dot -ot, meg ne lássam még egyszer! :))) Ilyeneket én is mondtam, de újra és újra beláttam, hogy teljesen felesleges ilyeneken agonizálni, én se voltam különb.
30 évesen találkoztam előszőr az internettel, a windows-al pedig kb. 5 évvel azelőtt. Èn is nyomigáltam mindent, felfedeztem. Az officet például teljesen egyedül, minden segítség, tanfolyás nélkül magamtól tanultam meg. Emlékszem az elején volt egy-két telefonhívásom, amikor egy hozzá értő srácnak riadtan meséltem, hogy valamit nagyon elrontottam, sőt!
– Attól tartok kitöröltem a programokat a gépből! A srác vigyorgott és megkérdezte, hogy mivel dolgoztam.
– Nem egy office program volt?
– De!
– Láttál esetleg egy piros X-et az ablak felső szélén?
– Igen! És attól tartok pont azzal töröltem ki a progit!
……..aztán a srác elmagyarázta. Èn pedig megkönnyebültem, igaz még mindig nem értettem, hogy akkor meg hova tűnt?!?!? 🙂
Nem tudom miért gondolják egyesek azt, hogy a kisfiam ész nélkül számítógépezhet, mikor én csak azt mondtam, hogy nem tiltom a gyerekemet tőle.:) Az csak hab a tortán, hogy általában azok szoktak tiltakozni a számítógép/internet ellen, akik gyerekei saját tévének örülhetnek a gyerekszobában. :)))
Èsszel kell csinálni, segíteni, magyarázni és valóban nagyon fontos a kontroll. Az André 10 éves, már jobban kiismeri magát a témában mint sok felnőtt. Vannak területek, amik engem igazán nem is érdekeltek, itt már engem is bőven túlszárnyalt. Biztosan nem fogom az összes létező browsert kipróbálni és tesztelve összehasonlítani, ő megteszi. El is olvassa a róluk, a fejlesztésekről szóló híreket és ezek alapján kiválasztja magának a legoptimálisabbat. Ezzel szemben én szeretnék maradni amellett, amelyiket már ismerek és használok. Az apukája már attól is ideges, ha a monitorán más helyen vannak az ikonok. Èrthető! :)) 
A fiam (persze nemcsak ő, hanem úgy általában a mostani gyerekek) iszonyúan jó a nagy mennyiségű infó felszívásában. Mint egy szivacs. Ami pedig külön csodálatra méltó, ahogy ezeket az infókat rendszerezetten (én nem tudnám)  a kis fejében elraktározza. A logisztika ötös, az infókhoz bármikor hozzáfér, sőt bővítit, kiegészíti őket. 

Az internetet választotta témának egy iskolai kiselőadásra. Ugye nem kell mondani, hogy az elején egyfolytában le akartam róla beszélni, mivel a téma bonyolult, mély, túlontúl szerteágazó, nem hiszem, hogy 10 éves gyerekeknek megfelelő szinten lehet-e róla beszélni és ha mégis, akkor is minek, kit érdekel? Ebben a korban még sokan Barbie babáznak, meg úszni, focizni járnak. De, de, de, ragaszkodott hozzá. Hát elmondanám, hogy az információkat olyan áttekinthető és érthető pontokba szedte, hogy majd sejhajra ültem. Persze, hogy az elején adtam neki tippeket a főbb pontok miatt, de ő szedte hozzá az információkat. Szisztematikusan felépítette a kiselőadását, kezdve az internet feltalálásától, az emailen, a google-en, a vírusokon át a böngészőkig, mindent érintett, érthetően, nem túl bonyolultan.

Az osztályában nagyon nagy sikert aratott vele, a tanárnő a mai napig fent hagyta a falon a plakátját. (A képen a plakát.) A fogadóórája alkalmával erre külön kitért, nem győzött áradozni róla. Az osztályzata 1 plusz, plusz, plusz lett!! (itt ez a csillagos-csillagos-csillagos ötös). André dolgozata
A dolgozata külön megjegyzésre került az “Übertrittzeugnis”-ban, szóval a következő iskolája a gimnázium is értesül erről a kiemelkedő teljesítményről.  
Mi az az Übertrittzeugnis? Huu, látom már soha nem leszek készen ezzel a történettel! Na mindjárt elmondom  a következő postban.  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A gyerek és az internet

Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni.
Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve “csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja az elképzelhető összes lehetőséget, amikor szisztematikusan végigklikkelgeti az ikonokat és csodálkozik, örül, vagy éppen értetlenkedik a változások miatt, az neki egy felfedezés és kísérlet, hagyni kell, hiszen ezzel tanul! Most nem 4 éves gyerekre gondolok, hanem egy 6-7 évesre, aki már ismeri a betűket és olvasni is tud.
Nekünk felnőtteknek unalmas, egy agyrém, könnyen kicsúszik a jézusom hát nem veszed észre, hogy túl nagyok azok a betűk, kilógnak a doksiból, meg jaaaaj, ezt most nagyon muszáj volt lenyomni? Juuuuuj csak azt ne!!! Mi az, hogy mit ne? Majdnem módosítottad/kitörölted a normal.dot -ot, meg ne lássam még egyszer! :))) Ilyeneket én is mondtam, de újra és újra beláttam, hogy teljesen felesleges ilyeneken agonizálni, én se voltam különb.
30 évesen találkoztam előszőr az internettel, a windows-al pedig kb. 5 évvel azelőtt. Èn is nyomigáltam mindent, felfedeztem. Az officet például teljesen egyedül, minden segítség, tanfolyás nélkül magamtól tanultam meg. Emlékszem az elején volt egy-két telefonhívásom, amikor egy hozzá értő srácnak riadtan meséltem, hogy valamit nagyon elrontottam, sőt!
– Attól tartok kitöröltem a programokat a gépből! A srác vigyorgott és megkérdezte, hogy mivel dolgoztam.
– Nem egy office program volt?
– De!
– Láttál esetleg egy piros X-et az ablak felső szélén?
– Igen! És attól tartok pont azzal töröltem ki a progit!
……..aztán a srác elmagyarázta. Èn pedig megkönnyebültem, igaz még mindig nem értettem, hogy akkor meg hova tűnt?!?!? 🙂
Nem tudom miért gondolják egyesek azt, hogy a kisfiam ész nélkül számítógépezhet, mikor én csak azt mondtam, hogy nem tiltom a gyerekemet tőle.:) Az csak hab a tortán, hogy általában azok szoktak tiltakozni a számítógép/internet ellen, akik gyerekei saját tévének örülhetnek a gyerekszobában. :)))
Èsszel kell csinálni, segíteni, magyarázni és valóban nagyon fontos a kontroll. Az André 10 éves, már jobban kiismeri magát a témában mint sok felnőtt. Vannak területek, amik engem igazán nem is érdekeltek, itt már engem is bőven túlszárnyalt. Biztosan nem fogom az összes létező browsert kipróbálni és tesztelve összehasonlítani, ő megteszi. El is olvassa a róluk, a fejlesztésekről szóló híreket és ezek alapján kiválasztja magának a legoptimálisabbat. Ezzel szemben én szeretnék maradni amellett, amelyiket már ismerek és használok. Az apukája már attól is ideges, ha a monitorán más helyen vannak az ikonok. Èrthető! :)) 
A fiam (persze nemcsak ő, hanem úgy általában a mostani gyerekek) iszonyúan jó a nagy mennyiségű infó felszívásában. Mint egy szivacs. Ami pedig külön csodálatra méltó, ahogy ezeket az infókat rendszerezetten (én nem tudnám)  a kis fejében elraktározza. A logisztika ötös, az infókhoz bármikor hozzáfér, sőt bővítit, kiegészíti őket. 

Az internetet választotta témának egy iskolai kiselőadásra. Ugye nem kell mondani, hogy az elején egyfolytában le akartam róla beszélni, mivel a téma bonyolult, mély, túlontúl szerteágazó, nem hiszem, hogy 10 éves gyerekeknek megfelelő szinten lehet-e róla beszélni és ha mégis, akkor is minek, kit érdekel? Ebben a korban még sokan Barbie babáznak, meg úszni, focizni járnak. De, de, de, ragaszkodott hozzá. Hát elmondanám, hogy az információkat olyan áttekinthető és érthető pontokba szedte, hogy majd sejhajra ültem. Persze, hogy az elején adtam neki tippeket a főbb pontok miatt, de ő szedte hozzá az információkat. Szisztematikusan felépítette a kiselőadását, kezdve az internet feltalálásától, az emailen, a google-en, a vírusokon át a böngészőkig, mindent érintett, érthetően, nem túl bonyolultan.

Az osztályában nagyon nagy sikert aratott vele, a tanárnő a mai napig fent hagyta a falon a plakátját. (A képen a plakát.) A fogadóórája alkalmával erre külön kitért, nem győzött áradozni róla. Az osztályzata 1 plusz, plusz, plusz lett!! (itt ez a csillagos-csillagos-csillagos ötös). André dolgozata
A dolgozata külön megjegyzésre került az “Übertrittzeugnis”-ban, szóval a következő iskolája a gimnázium is értesül erről a kiemelkedő teljesítményről.  
Mi az az Übertrittzeugnis? Huu, látom már soha nem leszek készen ezzel a történettel! Na mindjárt elmondom  a következő postban.  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .