Már évek óta nem tudom meghallgatni ezt a dalt, mivel rá emlékeztet, Erikára. Mondhatnám, hogy anyósomra, de őt soha nem hagytuk ebben a Schwiegermutteres, nem túl szépen csengő szerepben, hiszen ő ennél sokkal több volt, többet is érdemelt. Ha róla beszéltem, akkor őt a párom anyukájának, a kisfiam nagymamájának neveztem, sokszor csak így, az Omi. Egy fantasztikusan jó ember, egy tüneményes, jellemes, jószívű Omi hagyott itt minket. Kivételes ember volt, ő is az angyalok csapatát erősíti ott fent… Az ő temetésére készülve találtam rá a szertartáson játszó zenekar repertoárjában erre a dalra, ami nagyon megfogott. Előtte még soha nem hallottam. Több verzióját is megtaláltam az interneten, de annyira szívbemarkolóan, ahogy ez a zenekar játszotta, úgy egyet se. Csak hegedűn és zongorán játszották a dalt, gyönyörűen.
Ez a dal volt az utolsó a szertartáson és ezen folyt a legtöbb könny az emberek arcán, a mienkén is, fájdalmasan szép és nagyon megindító volt.
Utána tudtam meg, hogy ez volt korábban az Omi kedvenc dala. És azt is, hogy különösen szerette a vörös rózsákat.
Az említett zenekar a Matthes és az oldalukon bele lehet hallgatni a dalba, a címe: Für mich soll´s rote Rosen regnen
Für mich soll´s rote Rosen regnen – vörös rózsák hulljanak rám az égből
Hosszú ideje tartom magam távol ettől a daltól, mert nekem egyet jelent a búcsúzással az Omitól, fáj. De pár napja újra szembesültem vele, Angela Merkel leköszönő kancellár asszony búcsúztatóján. Ezt a dalt is játszották neki. Néztem az arcát, láttam a könnyeket a szemében. Álltam a tévé előtt és éreztem a saját könnyeimet és láttam a páromét is.
Vörös rózsák hulljanak rád továbbra is ott az égben! Drága Omi, nem felejtettünk el, itt vagy velünk!
Az eredeti dal Hildegard Kneftől, Merkel asszony búcsúztatóján a német hadsereg zenekarától és egy feldolgozása Rainhard Fendrichtől.
Amellett, hogy szomoru, szivbemarkolo iras, megis megnyugtato is, hogy milyen szepen lehet megemlekezni valakiröl, akit szeretett az enber