Nürnbergtől kb. 60 km-re, Würzburg irányában fekszik ez a gyönyörűség, ami sikerrel verekedte fel magát a legszebb német városok élvonalába, valóban hihetetlen látványban van része az odalátogatónak.
A történelméről röviden: 902-ben kerül legelőször említés a helyről. A nevét valószínűleg a korábbi tulajdonosai, a Babenberger ház után kaphatta. A Babenbergiek 903-ban egy véres harcban elvesztették ugyan a területet, de a név innen eredhet. Bamberg több mint 1000 éve császári és püspöki székhely. Az első német császár II. András kedvenc császári városává tette a várost és alapította a dómot, valamint a püspökséget. Figyelem, Andrásnak volt egy Gizella nevű huga, akit honnan is ismerünk? Bizony, ő volt az államalapító I. István királyunk felesége! A világ már akkor is ilyen kicsi volt. A bambergi asszonyka házassága egy magyar férfival. Ahogy nálam is hasonló a történet. Győri lány és nürnbergi fiú…. bár nálunk hiányzik a császári cím, de a többi kvázi majdnem ugyanaz.
Most maradnék is ezen a vonalon, a királyok és császárok vonalán, a főszerepben a híres Bamberger Reiter, azaz a Bambergi Lovas. A lovasszobor a dóm nyugati kórusának pillérét ékesíti. Őszinte leszek, ezt a mondatot a wikipédiában találtam, onnan vettem át, de én se értem. A szobor belül van a dómban, eddig oké. Láttam. De a nyugati kórusra rá nem jöttem volna, sőt …. talán ha valaki elmagyarázná mit jelent, építészetileg nem vagyok a toppon.
De ki is ő?
Az egyik lehetséges válasz, a nekem leginkább tetsző: a fiatal, még királysága előtti István király. Miért pont ő? Az egyik magyarázat szerint azért, mert a dómot építtető Henrik császár sógora volt, (értitek, sógor-koma, jó lenne rólam egy fess kis szobor, hát megcsináljuk Istvánkám, nem gond, de cserébe kérek egy pár szüzet, vagy veresbort … áll az alku, megbundázták).
A másik magyarázat szerint, a dómot újjáépíttető Ekbert püspök készítette hálából. Ekbertnek egyszer meleg lett a talaj a lába alatt, gyilkossággal gyanúsították. Ekkor II. Andrásunk vette őt a védelmébe és kibulizta a pápánál a kegyelmet neki. Ekbert ezután vissza is térhetett Bambergbe, tehát lett volna indoka és ideje egy hálaszobrot emeltetni, ha nem is II. Andrásnak, de a közvetve a magyaroknak. Ekbert püspök I. Istvánt rendelte meg a szobrásznál.
Egy másik teória szerint: mivel a lovasszoborral szemben sokáig Szent Szilveszter szobra állt, így vannak, akik Istvánunkat Nagy Konstantin szobrának tartják. Ez a mondatot megint nem értettem, de valaki biztosan tudja, hogy kik a fentebb említett urak. (utána kéne néznem a szentek között, illetve a német történelemben. Nem fogok.)
Én szíves-örömest fogadom el az első választ és máris más szemekkel nézem a híres-neves Bamberger Reitert, aki nem más, mint valaki közülünk …. 1235-ből. Legyen és maradjon is ő, István, a mi királyunk.
A városról már nem kívánok túl sok mindent írni, mert csak szuperlativuszokban menne, ami egy idő után mindenkinek baromi unalmas. Meg kell nézni, el kell menni Bambergbe! Csak ezt tudom ajánlani. Látni kell a óvárost, ami egyik csodát rejti a másik után.
Látni kell az épületeket, sétálni a szűk kis utcácskákban, újra és újra átsétálni valamelyik hídon a Regnitz folyó felett, beülni a rengeteg, magát kellető hangulatos kis étterembe, pub-ba, kávézóba, élvezni a látványt, és lélekben feltöltődni. Garantálom nektek, az átélt élmények, a látvány átmossa a lelketek, felüdít. Nekem hétfő reggelig betartott, csak a munka rontotta el.
Befejezésül megemlíteném a Regnitz folyó partján elterülő régi halásznegyedet, amit Kis-Velencének hívnak. A korabeli halászok régi házai helyén, gyönyörűen felújított épületek állnak. Jó néhányukkal szemben tátogva álltam, mert a látvány magával ragadó.
Különben fränkischül így ejtik: „Bamberch”. De nekem mindegy hogyan hívják, vagy minek ejtik, ez a város maga a csoda. Rabul ejtett.
