Idén januárban hallottam meg véletlenül egy hírt a tévében egy nürnbergi bírósági tárgyalásról. Már későn figyeltem fel a hírre, úgy hallottam, 6 maca jelentette fel a főmacát, az elmaradt járandóságaik miatt. A vád Zuhälterei, azaz futtatás, kerítés. A lányok, főmacástól együtt, mind-mind magyarok. És ezt így a tévében közölték is. Nix osteuropäische, meg nix ausländische Frauen, hanem durr-bele a közepébe: ungarische Frauen. Persze igaza van az egyik itteni ismerősömnek, aki erre azt mondja, „a nők magyarok .. és akkor mi van?”. rajtunk kivül a kutyát nem érdekli, hogy ezek a lányok éppen Magyarországról jöttek, a hír nem bír akkora jelentőséggel, mindennapos dolog. Viszont egyre inkább értem, miért hívják a Magyarország-Németország között gombamódra szaparodó buszokat „kurva-busznak”. Korábban jellemzően a kint dolgozó magyar férfiak utaztak ilyen telekocsis-buszos-izés járatokkal haza a családhoz, de ezek szerint mostanra a szakmák közti arányok hangyányit változtak … ezt a buszok újkori nevéből gondolom. (A feltételezésemet néhány ismerősöm megerősítette. A jelző a buszokra gyakran stimmel. )
Vissza a perhez, aminek tárgya a pénz, amit a csajok nem kaptak meg. A Főmaca lenyúlta azt. Csak ennyit hallottam a hiradóban, de aztán a story utolért. Mit tesz isten, egy nappal később két hasábos cikk jelent meg a helyi újságban a tárgyalásról, aminek elolvasása után felcsillant a szemem, minden betűje röhögésre késztetett. Kabaré. Kedvet is kaptunk a következő tárgyalás meglátogatásához. Miért is? A cikkből kirajzolódik, hogy a pofára ejtett lányok a feljelentéssel jó kis bosszút állnak, bár oltárian félnek ettől az „Olga” nevű főmacától. Az is kiderül, hogy a Madam eléggé agresszív, mivel bilincsben tartják a bíróságon a per alatt. Ez azért gyenge női vádlottakra nem igazán szokott jellemző lenni, ilyenkor leveszik az őrök a bilincset. De Olgáé maradt. A cikkben így írnak róla:
„A lányok láthatóan még mindig félnek az alacsony, erősen elhízott lazacszínű plüsskabátos nőtől.” – erre meg főleg felnyihogtam. Ugyanis hirtelen megjelent előttem egy német humorista, Cindy aus Marzahn képe. Ez a kép aztán nem is eresztett. Cindy a régi kelet-Berlin (a régi NDK) Marzahn városrész tipikus női figuráját testesíti meg, az ottani panel-proletárt. A bárminemű végzettség és munkahely nélküli, nagy tervekkel és nagy önbizalommal rendelkező hölgyemény mesél életéről, a történésekről és persze a külső sem átlagos. A szépet még szebbé tenni próbáló, „decens” színekkel, „diszkrét” sminkkel feltúrbózott Cindy jelent meg előttem az újságcikk kapcsán. Két jobb poénja maradt meg az emlékezetemben, megosztanám.
1. „Ich habe Alzheimer-Bulimie – erst esse ich alles, dann vergesse ich zu kotzen!“ – Alzheimer -bulémiában szenvedek. Először megeszek mindent, aztán elfelejtem kihányni!
2. „Meine Mutter hatte ja eine sehr schwere Kindheit, nämlich meine.“ – Az anyámnak egy nagyon nehéz gyerekkora volt. Mégpedig az enyém. (ez nem biztos, hogy magyarul most nagyon poénos lett, a német nyelvben ez jobb. Másképpen szól a nyelvtan miatt: az anyámnak volt egy nagyon nehéz gyerekkora )
És íme, Cindy:
Az oldala: Cindy aus Marzahn http://cindy-aus-marzahn.de/
A tárgyalás élvezetes lehet. Olga az értetlenségével és a csökönyösségével akasztja ki a bírót. Tagadja a vádakat, ő aztán nem gombolt le lóvét a csajoktól, sőt! Csak segített ezeknek a szegény, németűl egyáltalán nem beszélő lányoknak. …….. Mondja mindezt a madám egy tolmácson keresztűl. 🙂 A lányok rábízták a pénzüket, Olga megígérte nekik, hogy jól befekteti, minden rendben lesz. Csak nem lett minden rendben. Olyan csekélységről is említést tettek a lányok, miszerint amíg a napi 300,-EUR, vagy 500,-EUR–t nem kefélték össze, Olgica nem engedte őket aludni menni.
Az egész tárgyalás már tragikomédia, hiszen nyilvánvaló és bizonyított ügyben folyik a per. Szerencsétlen Madamnak többször felajánlotta a bíró, hogy a beismeréssel jobban jön ki az ügyből, de Olga hajthatatlan. Ő nem követett el semmit se, csak segített ezeknek a szegény lányoknak kijutni Németországba.
A napokban megtörtént a második tárgyalás, amire kár, hogy nem mentünk el. A legújabb, a tárgyalásról szóló cikk miatt gondolom. A cikkben a madamot „Big Mamának” hívják. Es a cikk mindjárt a vezető-bíró ideges kijelentésével kezdődik, miszerint „ich glaube, wir brechen das ab. Es führt zu nichst.” Azaz, úgy gondolja, hogy a tárgyalást berekeszti, az egész sehova se vezet. Ugyanis az a baj, hogy Olgica nem érti mit jelent a szó, „Geständnis”. Ha értené tudhatná, hogy beismerő vallomást várnak el tőle. De Olga nem érti, így amikor megadják neki a szót, hogy megtegye a beismerő vallomását, ő ismételten rákezd az „én csak segítettem ezeknek a szegény lányoknak, szereztem nekik egy lukrativ munkát és mi érte a köszönet? Csak a stressz!” Az egész egy kabaré. Megsértődik, mivel ezt az egész trallalát a bíró nem hajlandó meghallgatni, ezért (figyelem, fordulat következik!) eltekint Olga a tolmácstól és belevág sírva a mondandójába. Rossz német tudásával adja elő, hogy ő csak segített a szegény ……… Kabaré. A bírónak ezzel már ki van mindene, nem erre kiváncsi. Ő csak abban az ügyben szeretne valamit hallani a madamtól, hogy beismeri-e a bűnösségét a következő vádpontokban, miszerint 320.000,-EUR-t vett el a hat lánytól, akiket megfenyegetett és megvert.
Tanúkat is meghallgat a bíróság. Az egyiktől, aki Olgát és tevékenységét jól ismeri megtudják, hogy egy stuttgarti szauna-klubban gyakran megjelent a „lányaival”. Amíg ők dolgoztak khmmm, addig Olga, akit arrafelé a kövérsége miatt csak Big Mamának hívnak, a játékgépekkel szórakozva töltötte az idejét. Egy másik tanú szintén terhelő vallomást tesz, de Olga hajthatatlan. Ő a megtestesült jóság, a szegény lányok gyámolítója.
A következő tárgyalásig szeretné Olga összeállítani a listát arról, hogy mennyi pénzt kasszált a lányoktól. De ahogy a cikkben is áll, már az is egy nagy-nagy előrelépés az ügyben, hogy Olga végre megértette mit jelent a „beismerő vallomás”.
Lehetek genyó? Biztosan marha jól szórakoznék a következő tárgyaláson. Már bocsánat.
