Sajnálom, de eltüntek a magyar ékezeteim, apus már megint valamit átmachinált. Este van, lusta vagyok keresgélni a beállításokat, de nem fog fájni, mivel nem fogok sokat írni.
Csupán hírül szeretném adni, a kedvencem oldalán ma olvasott infót, miszerint Dzsémszim új CD-je februárban fog megjelenni. Nem tartott sokáig, csak 2-3 évig, és tessék, máris itt van az ajtóban.
A hír a Rolling Stone oldalán
És tessék kérem feltétlenül belehallgatni az egyik új számába, a Minute by Minute -ba!!
A kép (ö+én) még 2 éve a St. Pölteni koncertje után készült. Némi büszkeséggel mondom, James ekkor már megismert. Na ja, harmadszor találkoztunk és magyar akcentusú rajongója valószinüleg csak egy van. Èn. (A magyar akcentushoz azért hozzátenném, hogy itt persze nem shakespeari magasságokban szárnyaló angoltudásról van szó, maximum 10 kifejezésröl, amiket a német nyelvtani szabályoknak megfelelöen probálok ragozni, illetve a mondatba beleilleszteni. 🙂 )
Nincs más gondom, igaz?
De van. Ajjaj.
De néha jó az ilyen. Egy jó könyv, egy beszélgetés, James zenéje, egy izgalmas Nürnberg-meccs … ezek csak percek a jóból. A rosszból órák, napok vannak.
Néha bele se szeretnék gondolni abba amiben vagyok.
Ezekröl majd késöbb…