Embermesék

Ilyen vagyok én is

Ma az idöjárás állati jó kedvében volt. Ùjra és újra átöltözött, megcsillantotta jó néhány ékszerét, talán egy kicsit túlontúl feltünöen, de istenem, hát ö is csak ember. 

Az irodám ablakából készítettem a képeket.
Hókirálynö bulija dél felé kezdödött. A képen a Hópelyhek tánca látható, de nem valcerra rázták, hanem a legbrutálisabb rockzenére.

1 óra múlva a gnädige Fraunak hirtelen még jobb kedve támadt, elhessegette a hófelhöket és szélesen mosolygott.


Kicsit késöbb elkomorult. Gondolom azért, mert elvették a kedvét. Talán éppen azt vágták a fejéhez, hogy idefigyelj, a te korodban igy nem lehet viselkedni, komolyságot, konzekvenciát várunk el töled, nem ilyen összevisszaságot! Tessék lehiggadni! Megijeszted az embereket, erre a cirkuszra senki se kiváncsi!


Délután 5.00 óra felé aztán elpihent a Hókirálynö. Feladta álmait. 
Még egyszer, utoljára megpördült a tükre elött, a látványtól ismét eröre kapott, kacagva elökapta ecsetjét és gyorsan, vidám színekkel festette be az ég alját.

Aztán mégis belátta.
Ìgy nem szabad.
Felelöséggel tartozik.
Òránként nem változtathatja az idöjárást.
A jókedvére senki se kiváncsi.
Elköszönt.
Jó éjszakát Hókirálynö! 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .