Már írtam arról, hogy milyen bődületesen sok időt töltünk el a számítógépeink előtt. A munkavégzéshez és a szórakozáshoz is őket nyomigáljuk. Ez a királyi többes egy picit puderezi a saját, a géppel eltöltött óráim vérfagyasztóan magas számát. 🙂 A munkám (jelenleg már csak 3-4 óra naponta) a multinál, ától-cettig, kizárólag csak számítógépes munka. Ráadásul elég szűkreszabott normákkal kell megküzdenünk. Egy adott munkafolyamat elvégzéséhez egységidőket határoztak meg, és ezeket nekünk szem előtt kell tartanunk, valamint ami még rosszabb, be is kell tartanunk. Magáról a munkáról és az ott használt szoftverekről nem letyelótyálhatok, a titoktartásról szóló nyilatkozatot itt is aláírtuk. Egy email
Címke: Munkáim
Hétfő
Ezek a legsz@rabb napok, de komolyan! Utálom a hétfőket Megfigyeltem, hogy nálam, nálunk mindig akkor történik valami. A pénteken megírt és postára adott rendkívül kellemetlen tartalmú levél hétfőn már a postaládánkban csücsül. (itt szombaton is van posta, levélkézbesítés). A már korábban elküldött boríték is legkésőbb hétfőn megérkezik nálunk. A kritikus telefaxokat és emailokat hétfőre időzíti nálunk a sors. Bár egy korábbi amerikai ügyfelünk, a mindent felülmúló emailjaivel általában a hétvégénket cseszte el, kivétel nélkül péntek éjjel tombolt, a leveleit szombat reggelente olvastuk, nem volt kispálya! 🙂 Az ürge privátemberként volt az ügyfelünk, de ettől függetlenül az emailjeit mindig cégesen írta
Másnyelvűek között
Hiába, lehet csak én vagyok kivétel, de igenis másként érzem magam egész nap német emberkék között, mintha magyarokkal lennék. Ennek oka persze a nyelv, mivel nem megy az amit szeretnék. Márpedig úgy szeretnék velük kommunikálni, olyan pergőn és tökéletesen mint magyarul. Pont olyan szeretnék lenni mint a többiek, semmiképpen nem szeretnék kilógni a sorból. Márpedig ez nem működik, én nem vagyok német. Ez a megfelelni vágyás nem más, mint okozat. Miből következik? Attól tartok, tudom. Az ok, az állandó bizonytalanságom, félénkségem ami karonfogva jár a talán másnak érthetetlen, nekem viszont jól ismert, sajnos már nagyon régóta meglévő és kínzó, megfelelni vágyásommal.
Másnyelvűek között
Hiába, lehet csak én vagyok kivétel, de igenis másként érzem magam egész nap német emberkék között, mintha magyarokkal lennék. Ennek oka persze a nyelv, mivel nem megy az amit szeretnék. Márpedig úgy szeretnék velük kommunikálni, olyan pergőn és tökéletesen mint magyarul. Pont olyan szeretnék lenni mint a többiek, semmiképpen nem szeretnék kilógni a sorból. Márpedig ez nem működik, én nem vagyok német. Ez a megfelelni vágyás nem más, mint okozat. Miből következik? Attól tartok, tudom. Az ok, az állandó bizonytalanságom, félénkségem ami karonfogva jár a talán másnak érthetetlen, nekem viszont jól ismert, sajnos már nagyon régóta meglévő és kínzó, megfelelni vágyásommal.
Délutános műszak
Ez az oka mindennek! Hát mikor írjak? 🙂 Az első két, a betanításunkról szóló két napot már bemutattam. Igazándiból a második nap után csaptak össze a fejem felett a hullámok, mivel naaagy fekete foltok töltötték ki a logikus és érthető részek közötti űrt az adatfeldolgozás folyamatában. Ezek a foltok képviselték a „nem értem” részeket. Az éjszakám is rosszul telt, mivel rajtuk golyóztam, továbbá a harmadik napomra is rányomta bélyegét az aggodalom. Próbáltam felidézni a látott példákat is végigkövetni a folyamatot. Rettegve állapítottam meg, hogy nem tudom az egészet magam elé képzelni, te úr isten, mi lesz ebből? Mindennek tetejébe, pont
Ez van, ha az embert leteperik a munkák
Ismét csak tolom a történeteimet magam előtt tovább. Bocsánat, de tényleg ellopták tőlem az időt. Otthon, a hasonló elhavazásokkal kapcsolatosan az „örülök, hogy lyuk van a seggemen” példamondattal szemléltettük (és milyen jól!!) a helyzetet. A jelenlegi két munkahelyem közül az egyik óraszámát a napi 3-ról 6-ra feltornászták (hála isten), mert rengeteg a munka. Viszont a munkaidő igencsak beschissen (az emésztés szilárd produktumához köthető kifejezéssel tudnám magyarul kifejezni), mivel 14-től este 20-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a délelőttöm a saját munkáinkkal és a háztartással kapásból kilőve, a délután pedig a halaké. Németül: „für den Hugo” 🙂 Este a munka után
Az izgalom jogos volt.
Még jó, hogy nem írtam le túl korán, azaz a betanítás első napját követően, hogy jól van, minden rendben, nem nehéz a munka! Pedig terveztem a bejegyzés megszületését, de valami azt súgta, ne hamarkodjam el a kijelentést, valami csont biztosan lesz benne. Lett is .:) Az első napi diavetítős magyarázós rész, amit az egyik marketinges főnökféle tartott, egyáltalán nem volt megterhelő. Követni és érteni is lehetett, ráadásul volt bent egy jó csomó információ ami nem is érdekelt. Ezek a társaság forgalmi adatai voltak, a termékeik, a fejlődésük, az üzletnyerésük a világon. Kit érdekel ……Ez egy multicég. És tegeződünk. Bár én
Izgulok újra
Annyi mindent szerettem volna ma írni, tele vagyok megosztani való információkkal. Amúgy A4-es lapokra firkantom rendszeresen a gondolataimat és gyűjtöm egy genotermben (vagy hogy is hívtuk Magyarországon annakidején? műanyag bugyiban :)) ) az újságcikkeket, képeket, amik célja, hogy figyelmeztessenek, emlékeztessenek engem a megírandó anyagra. De ezen a hétvégén nem sikerült átadnom magam a csöndes alkotásnak. Először is: 2:0-ra kikapott a Nürnberg, másrészt kicsit ….nagyon izgulok a holnapi nap miatt. Ez lesz az első nap az új „fél” munkahelyemen. És nem csak dilután 5-től 8-ig, hanem egész nap. Betanításos, oktatásos reggel 8-tól délután 4-ig tartó koncentráció. Nem tudom milyen lesz, mi
Izgulok újra
Annyi mindent szerettem volna ma írni, tele vagyok megosztani való információkkal. Amúgy A4-es lapokra firkantom rendszeresen a gondolataimat és gyűjtöm egy genotermben (vagy hogy is hívtuk Magyarországon annakidején? műanyag bugyiban :)) ) az újságcikkeket, képeket, amik célja, hogy figyelmeztessenek, emlékeztessenek engem a megírandó anyagra. De ezen a hétvégén nem sikerült átadnom magam a csöndes alkotásnak. Először is: 2:0-ra kikapott a Nürnberg, másrészt kicsit ….nagyon izgulok a holnapi nap miatt. Ez lesz az első nap az új „fél” munkahelyemen. És nem csak dilután 5-től 8-ig, hanem egész nap. Betanításos, oktatásos reggel 8-tól délután 4-ig tartó koncentráció. Nem tudom milyen lesz, mi
Mire jó a PageMaker?
Ahogy már írtam, a profik már nem használják, csak én. 🙂 (Az InDesign mindent vitt. De nálam még nem. 🙂 ) Az alábbiakban három születésnapi meghívó. Mindhárom PageMakerral született. Az utolsó kettőhöz annyit, hogy a „keki”-lila volt az André ötlete, de meggyőztem, hogy a lila túl lányos, változtassunk a színeken. Ìgy lett belőle narancssárga, ami szintén lányos, de legalább az én kedvencem. 🙂 Szerintem a képeken jól látszik, hogy mennyi mindent lehet vele buherni. A háttérszínektől kezdve …. nem írom tovább, mert hosszú a lista és unalmas lenne. 🙂