Embermesék

Ez van, ha az embert leteperik a munkák

Ismét csak tolom a történeteimet magam előtt tovább. 
Bocsánat, de tényleg ellopták tőlem az időt. Otthon, a hasonló elhavazásokkal kapcsolatosan az “örülök, hogy lyuk van a seggemen” példamondattal szemléltettük (és milyen jól!!) a helyzetet. 
A jelenlegi két munkahelyem közül az egyik óraszámát a napi 3-ról 6-ra feltornászták (hála isten), mert rengeteg a munka. Viszont a munkaidő igencsak beschissen (az emésztés szilárd produktumához köthető kifejezéssel tudnám magyarul kifejezni),  mivel 14-től este 20-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a délelőttöm a saját munkáinkkal és a háztartással kapásból kilőve, a délután pedig a halaké. Németül: “für den Hugo” 🙂
Este a munka után annyira fáradt vagyok, hogy már éhséget se érzek. Szomjúságot persze igen … khmmmm….. de ezt most hagyjuk. 🙂
Most is már 21:15. A legjobb akarattal se tudnék a billentyűk közé csapni, mert egyszerűen nem megy. A szememet az előző 6 óra alatt a kettes számú munkahelyemen kinéztem. 
De igyekszem! Mesélnivalóm van dögivel! 🙂
Hoppsz, most, ebben a szent pillantásban találtam egy olyan nótát Dzsémszitől, amit még never ever hallottam. 🙂
Tetszik!!


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .