Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂
Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett.
Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket!
A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál?
– A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy?
– Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána?
– Jaj, hát persze, nem is azért…..bla-bla-bla, …. – a titkárnő megerősítette az infót, igen Putyuka náluk vesz részt a felnőttképzésben.
Gréti nem vett észre semmit a döbbenetemből, de rettenetesen ki voltam akadva. Neki nem mondtam semmit, de ettől a pillanattól azt mondtam magamnak, hogy nem. Ezt a nőt a jövőben messzire el kell kerülni, nemcsak kellemetlen, ez a nő veszélyes. Hihetetlen, ennyire messzire képes elmenni, úr isten, utána telefonál valakinek, érdeklődik, információkat kutat …. ki tudja, mi csinált már a mi esetünkben? Ki tudja merre nyomozott utánunk, mire szeretett volna választ kapni???
Szegény Schwuli, ha tudná, mennyi mindent „köszönhet” a lépcsőházi maffiának! 🙂
Tegnap észrevettem egy beázást a falon, Schwuli konyhájából jöhetett a víz, de ő nem volt otthon. Felhívtam a házkezelőnket, aki megkérdezte, hogy mi a neve a szomszédnak? Egy tizedmásodpercen múlt. Majdnem kimondtam. Schwuli. :))))) Vigyázni kell az ilyenekkel! 🙂
