Nem is tudom, korábban hogyan élhettem James szenzációs zenéje nélkül?! Na jó, ez így hülyeség, de a lényeg, a lényeg. Imádom. Jöhet bármikor és bármilyen mennyiségben. Szenvedélyesen szeretem a stílusát, a hangját, a művészetét. Én is csak véletlenül találtam rá, majd menthetetlenül beleszerettem. Szívből remélem, másnak is örömet szerez. Ki tudja? Hátha valakit még megérint a zenéje. Itt egy kostoló: A Hold on c. szám az új albumról [soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/225947438″ params=”color=ff5500″ width=”100%” height=”166″ iframe=”true” /]
Címke: kedvenc zenéim
Ham kummst / hazajössz
Végre ismét osztrák dal a „námbör van” Ausztriában. Ezt csípom az osztrákokban, a humorukat. Ahogy most is bebizonyították, van nekik. Ugyanis egy hihetetlen kabarés számot futtattak fel az első helyre. (Adélka hellója előtt! Kulturvolk, akárhogy is nézzük!) A szövege első hallásra is már nagyjából érthető (ha-ha-ha), de semmi gond, van egy oldal, ahol a nóta szóról-szóra megtalálható….. persze ehhez szükséges minimum 10 év osztrák nyelvismeret. A fiúkat úgy hívják, hogy: Seiler und Speer A nóta címe: Ham kummst A szöveg elérhető itt: osztrákul Ízelítő a szövegből: „Letzte Nocht, woa a schware Partie fia mi, das i ned glei hamkum, woa vu
RadioWien
Rádióilag, pontosabban zeneileg Nürnbergben sem vagyok elkényeztetve. Olyanok mint máshol. Mindig ugyanaz. Az enerdzsis (HitRadio N1 és a többi) adók a fiam korosztályának nyomatják a tucctuccot, amiben nem is maga a zene a legrosszabb, hanem az, hogy félóránként ismétlik. Nem vagyok hajlandó bekapcsolni. Az idősebb korosztályt megcélzó adók aztán tényleg minősíthetlenek. És az Abba Waterlooja még nem a legrosszabb szám. Már sokszor emeltem lövésre a nemlétező revolverem…. Sajnálom és tényleg nem értem. Miért nem lehet mást is lejátszani, miért muszáj éveken keresztül mindig ugyanazt a szart leadni, kinek jó ez? Léteznek zenét szerető és ismerő emberkék, miért nem lehet őket
Zenék amiket (sajnos) nem ismerünk
Egy korábbi, a zenével kapcsolatos komment kapcsán indult el a vezérhangyám. Tényleg, mi lesz a zenékkel? Sőt! Mi van a zenékkel? A zenei rádióktól sokszor csömöröm van, borzalmasan egysíkúak, ugyanazt a szart nyomják óránként. Miért kéne (tényleg csak kéne, én elkapcsolok, kikapcsolok, engem nem kötnek egy adóhoz se) ugyanazokat a zenéket hallgatnom heti százezerszer, ugyanattól az előadótól, ugyanazt a nótát? Nem akarom! Esetleg maga a szám nem idegesítene annyira, ha csak ókor-ókor játszanák, de napi rendszerességgel neeeee! Ráadásul úgy emlékszem, régen a lemezeken tizenvalahány nóta is szerepelt. Jobbak, gyengébbek, a lényeg, hogy több. Nem értem, a mai CD-ken csak 1
Kedvesem – Bye Alex und bei Sissi
Irigylem a „Teilzeitkraftokat”, a részmunkaidősöket. Nekik biztosan könnyebb. Én reggel legkésőbb 8.00 órakor a távozás hímvesszejes mezejére lépek és irány a mókahely. Este 18.00 – 19.00 óránál előbb nem érek haza. Az ágyba ájulásig fennmaradó időbe túl sok mindent kell tudnom beszorítani. Néha még matekozást is a kisfiammal, mert nagy tét. Khmmm ….. aztán ott van az a latin is …. megint köhögnöm kell …. Főzni? Egyrészt nem nagyon tudok, másrészt ha arra kéne várnom hogy végre (1-2 óra múlva) elkészüljön a falat, fel is dobnám a bakancsom. Éhenhalnék. De a legnagyobb bajom nem a teendőimmel van, hanem az erőmmel.
Folytatom, persze, hogy folytatom!
Ha valaki azt hiszi, hogy engem nem zavarnak ezek a hosszas szünetek, az téved. De nincs mit tenni. Photoshoppal nagyon sok mindent meg tudok csinálni. A tokámat is le tudom retusálni a képekről. De nem teszem, mert aki ismer, az kiröhögne a képek láttán, azt mondaná, ides, az ott nem te vagy! 🙂 De még a PS-vel se tudok több időt szerkeszteni.A sejhajom pedig be van sózva, mert a Hitleri időkkel kapcsolatosan nagyon fontos mondanivalóm van, alig várom, hogy végre folytathassam!Még valami, ami miatt teljesen be vagyok zsongva: holnap szinházba megyek a kisfiammal!! Apus nem jön, azt mondja, neeee, ezt azért
James Hunter új CD-je .. jupppiiiii
Sajnálom, de eltüntek a magyar ékezeteim, apus már megint valamit átmachinált. Este van, lusta vagyok keresgélni a beállításokat, de nem fog fájni, mivel nem fogok sokat írni.Csupán hírül szeretném adni, a kedvencem oldalán ma olvasott infót, miszerint Dzsémszim új CD-je februárban fog megjelenni. Nem tartott sokáig, csak 2-3 évig, és tessék, máris itt van az ajtóban. A hír a Rolling Stone oldalánÉs tessék kérem feltétlenül belehallgatni az egyik új számába, a Minute by Minute -ba!! A kép (ö+én) még 2 éve a St. Pölteni koncertje után készült. Némi büszkeséggel mondom, James ekkor már megismert. Na ja, harmadszor találkoztunk és magyar akcentusú
Ùjabb kedvenc a múltból
Robert Palmert zenéit mért nem játszák a ládikók?? Ez az Every kind of People (mindenféle ember) c. száma, a puhaságával és simulékonyságával régen egy kis kedvencem volt. Örülök, hogy újra rátaláltam. Érdekes megnézni Robert Palmer változását.Az elsö videón 1978-ból még egész fiatal. Aztán eltelt 27 év, nézzük a második videót. A pali még mindig nagyon jó.… az én izlésemnek és a koromnak megfelelően. 🙂 A zenéje is. Every Kinda People von Robert Palmer© Robert Palmer-Videos bei Clipfish
Zenék, amiket vétek lenne elfelejteni!
Itt van mindjárt az INXS, egy kevésbé agyonjátszott számukkal: By My Syde
My Secret Life
Egész nap járták a várost. Estére jól elfáradtak. Mielőtt felmentek volna a szobájukba, benéztek a szálloda bárjába. Senki se lézengett arra a vendégek közül. Ez megnyugtatta őket, mivel utálják a sokaságot. Maradtak.A bárban hangulatvilágítás, nyugalom, igazi hátradőlős ejtőzés. Végtelenül élvezték a puha létezést, a pihenést.A bár, a színek, a félhomály, bódítóan kellemes volt.Aztán hirtelen áttörte a csendet egy dal. Egy varázsos hang, egy fantasztikus zene.A zene boldogan simult a bár színei és a süppedő párnái közé.Sírnivalóan odavaló volt. Pont oda, pont akkor.A párom így mesélte el a találkozását ezzel a zenével.Alig bírtam kivárni, hogy megismerhessem.Elképzeltem lehunyt szemmel a bárt, a fényeket, a csendet,