Embermesék

My Secret Life

Egész nap járták a várost. Estére jól elfáradtak. Mielőtt felmentek volna a szobájukba, benéztek a szálloda bárjába. Senki se lézengett arra a vendégek közül. Ez megnyugtatta őket, mivel utálják a sokaságot. 
Maradtak.
A bárban hangulatvilágítás, nyugalom, igazi hátradőlős ejtőzés. 
Végtelenül élvezték a puha létezést, a pihenést.
A bár, a színek, a félhomály, bódítóan kellemes volt.
Aztán hirtelen áttörte a csendet egy dal. Egy varázsos hang, egy fantasztikus zene.
A zene boldogan simult a bár színei és a süppedő párnái közé.
Sírnivalóan odavaló volt. 
Pont oda, pont akkor.

A párom így mesélte el a találkozását ezzel a zenével.
Alig bírtam kivárni, hogy megismerhessem.
Elképzeltem lehunyt szemmel a bárt, a fényeket, a csendet, a nyugalmat, a bódulatot, a merengést, a szerelmet, a bánatot és vártam. 
Vártam a zenét.
Nem csalódtam.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .