Erőteljesen gyúrok rá. Már alig várom, hogy láthassam. Könyvek, youtube videók sora … Kinners, Kinners, mindenre kiváncsi vagyok. Évek óta vágyom rá, hogy eljuthassak Hamburgba és lássam a csodát. Ja és, hogy élőben lássam Dieter Bruhnt (alias Aale Dietert) vasárnap hajnalban a halpiacon. És persze James Huntert, az abszolút lieblingemet, aki március 16-én Hamburgban lép fel. Mit mondjak, itthon lassan átveszi a helyét az őrület, már alig várom. James Huntert tuti, hogy sokan nem is ismeritek. Ő az:
Címke: kedvenc zenéim
Bécsben – újra Rainhard Fendrich koncerten
az előzmények: Rainhard Fendrich Nürnbergben Raini szerdai nürnbergi koncertje utáni napra óvatosan és roppant előrelátóan szabadságot kértem. Persze csak egy napra, csütörtökre, pénteken ismét dolgozni készültem. Egészen csütörtök reggel 8 óra 56 percig, amikor is megérkezett Rainhard Fendrich facebook teamjétől az üzenet, nyertünk két jegyet a pénteki bécsi koncertjére. Az örömünk leírhatatlan volt, az a mint majom a farkának féle. De! Mert ott volt ugye a de, a nem fog menni mummusa is, hiszen nekem péntekeken dolgozni kell mennem. Bécsbe?! Holnap? Ne, felejtsd el! Bizony, nem fog menni, mert teszem azt, kivehetek még egy napot, neeem, ezt nem tehetem meg,
Raini (Rainhard Fendrich)
Rainhard Fendrich már hosszú évekkel ezelőtt bekúszott az életembe. A 80-as években találkoztam először a zenéjével. Győrben fogtuk az osztrák tévét és valamelyik rádióadót. Meg persze a cseheket, amiből csak egy gyakran elhangzó szóra emlékszem: bibornye, de őket nem hallgattuk soha. Huszonvalahány éves korom előtt egy hangot nem beszéltem németül, így Rainit a többi osztrák énekessel együtt csak hallottam, de nem értettem. Olyan bikicsunájos módon próbáltam ismételgetni a szövegeket, de nehéz volt, fogalmam se volt hol kezdődik és végződik egy szó, egy mondat. De a zene egy picit tetszett. Aztán pont. Túlontúl nem érdekelt. Ha nem E. lenne a párom,
Régi szerelem: Rainhard Fendrich
Nekem ő az osztrák Zorán, Demjén Ferenc és Presser Pici. És ajánlom is Rainit nagy-nagy szeretettel. Ez egy új száma, ami az elmúlt időszakban megállás nélkül megy itthon. Ha kell, a szöveget lefordítom. Isten bizony. Ìgérem.
Gene Chandler
Reggel van, szigorú, pontos tervvel felépített reggel, percre pontosan kiszámolva, ki mikor megy a fürdőbe, mikor ül le reggelizni. Ha három ember egyszerre kell, hogy elhagyja a lakást, másképpen nem is megy. (Gyakran pici késéssel persze, mivel ha megfut a kezemben a szemceruza, újra lehet kezdeni a műveletet.) Egy ilyen szigorú ritmusú reggelen egyszer csak meghallod azt a számot, amit még életedben nem hallottál és megbabonáz, nem tudsz továbblépni. Élvezed. De menni kell tovább, a nürnbergi közlekedési vállalat magasról tesz a kedves utazók individuális igényeire. A metró nem vár. Csak egy rövid kérdésre van lehetőség E.-nek (a páromnak) címezve: „Ismered?”
Ami generációkat választ el (és kollégákat idegesít)
Ez a zene. Mi más tudna ennyire idegesítően, dühítően közénk állni, közénk a szüleinkkel, gyerekeinkkel, ismerőseinkkel? Az idegesítővel nem túloztam, mert van zene ami annyira idegesít, hogy nem tudok másra koncentrálni. A korábbi irodánkban (hatalmas, hat iróasztalos) egy ideig, inkább tiniknek zenét sugárzó rádió zenéje ment, iszonyatos volt a plafon hangszóróiból lefelé áradó tuctuc és monotónia. A legrosszabb az óránként ismétlődő nóták sora. A Hello-t az aktuális angol (vagy ami? ) sztárnénitől, Adeletől talán nem gyűlöltem volna meg egy életre, ha nem hallom olyan gyakran. Az irodában néhány kollégával kéz a kézben álltunk ki az adélék elhalgattatása mellett és sikerült.
Már csak négyet alszunk és ……
3 éve volt, hogy utoljára a koncertjén voltunk St. Pöltenben. Vagy Bécsben? Már nem tudom melyik városban volt az utolsó koncert, de valójában lényegtelen. A lényeg a jövő hét. A koncert. James Hunter újra. Ki se bírom! A többedik szaltót ugrottam képzeletben. Örület van, öröm, zene, tánc, boldogság. A zenéért érdemes élni. Ezekért a percekért érdemes. Nélküle szegényebb lennék. Köszönet a zenéért James!
David Bowie emlékére
Egy fantasztikus felvétel, két nagyszerű művészről
Közkívánatra :-) Seiler & Speer – Ham kummst magyar fordítása
Előtte gyorsan még egy hír: Na ki zenélt a Rapid Wien karácsonyi buliján? Eh kloar! Seiler és Speer! Érdemes megnézni ezt a felvételt, mert egyrészt (még mindig) szenzációs a dal, másrészt ismét bepillantást nyerhetünk a német és osztrák alapvető különbségekre. Egyszer egy Nürnbergben élő, amerikai származású karmester mesélt német nyelvtanulásáról az egyik helyi rádióban. A német nyelvet egy bécsi tanárnőtől sajátította el, de sajnos csak az irodalmi németet és nem a gyönyörű bécsi dialektust. Namost, ez a hölgy a következőképpen magyarázta el a német(ek) és az osztrák(ok) különbözőségét: Ausztriában a táblákon az áll, hogy mi mindent lehet, vagyis szabad ott
Lieblingemék a sógoréktól
Pár napja mutattam be a fiúkat, de ez ehhez a számhoz állati kevés. A nóta annyira leiwand (Bécsben így mondják, ha valami szuper), hogy muszáj még egyszer feltennem, de most egy élő-verziót. Tessék megnézni, milyen zenét lehet csinálni 2 klasszikus gitárral, három szuper sráccal, két sapival és jókedvvel. A zenészek, Seiler és Speer, két haláli csávó. A bécsi Hitradio Ö3 (fiatalkorom kedvenc rádiója volt, mivel azon szerencsések közé tartozom, akik a határ relatív közelsége miatt élvezhették ennek a rádiónak az akkori adását, illetve nézhettük az ORF1-t és ORF2-t. Meg a Csehoszlovákáj egyet és kettőt is, de azt naná, hogy nem