A duisburgi döbbenetről szóló iszonyatos fotók, a tragédiával kapcsolatos hírek körbejárták a világot, én nem is kívántam róla írni. Emlékszem, ennek a szörnyű napnak a délutánján az egyik regionális tévé műsorán egyenes adásban követhettük az eseményeket. Azt már tudni lehetett, hogy akkorra 9 ember meghalt, de egyszerűen nem volt információ, hogy mi is történt? A helyi tévének a love-paradéról tudosító riporterei se tudtak többet, a két közvetítőállásukból csak azt láthatták, hogy hátul az alagút környékén kellett valaminek történnie. Hosszú-hosszú ideig tartott mire körvonalazódott úgy nagyjából a tragédia. Szörnyű volt követni a z élő adásban a híreket, a beszámolókat a pokolról,
Dinnye
Tudom, sokakat érdekelnek a külföldi, jelen esetben a németországi árak. Tőlem is sokszor kérdezték, hogyé´ van ez, meg az, de meg kell hogy mondjam, nem tudom. Aztán a válaszomra mindig jön az értetlenkedés, meg fejcsóva, hogy-hogy nem tudod?! 🙂 Ùgy kérem, hogy nem jegyzem meg. Bár némi javulást vettem észre ezen a területen. Ùgy tűnik ez a röpke 8 év Ausztriában és Németországban „máris” (he-he) elég volt ahhoz, hogy a szemem alkalmazkodjon az eurós árakhoz. 🙂 Emlékszem tavaly nyáron milyen nehezen dolgoztam fel otthon a forintos árakat. A korábban megszokott 20-30-40 -es számlavégösszeg helyett hirtelen többezres számlákat kaptam, egyszerűen bele
Hogyan hozzunk frászt a gyerekre?
Ùgy értem egy Bajorországban élő gyerekre. Vicceljük meg a nyári szünidő alatt, egy kilátásba helyezett költözéssel! Az új élet helyszíne pedig Bremen, vagy Osnabrück, vagy Halle, vagy Magdeburg, szóval mindenképpen egy másik tartomány. Mi kipróbáltuk, a hatás elképesztő. Szegény Mucit nem is akartuk kínozni, 2 mp-en belül elnevettük magunkat. Hogy mi benne a kínzás? Hát az eltérő szünidők! :)) Németország 83 milliónyi lakosa nem mehet egyszerre nyári szabadságra, az egy totális katasztrófa lenne az egész országra, a közlekedésre, az üdülőhelyekre nézve. Ezért vannak különbözőségek a tartományok között a a nyári szünidők tekintetében. Bajorország mindig a legutolsó tartomány, ahol amire a
Mjuzik
Mégpedig egy isteni szám Johann „Hans“ Hölzel -től. Ki ő? Hát ő volt a Falco. Az anyukája nagyon szerette az ő kis Hansl-káját, aki a fantasztikus karrier csúcsán is csak a kisfia a „Burli”-kája maradt. Akármilyen interjút készítettek vele, ő csak Hansista, soha nem hívta az édes kisfiát Falco-nak. 🙂 Teljesen megértem a nénit, bár azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Burlit esetleg zavarta a névhasználat. 🙂 Falco zenéje véleményem szerint bőven megelőzte a korát. Zseniálisakat alkotott, akkor is ha nem mindegyik nótájáért lépek. Egy őt ismerő barátunk szerint arrogáns, unszimpatikus ember volt, de állati nagy művész. Ahogy mondtam,
Esetem a Windows XP-vel
15 éve, napi szinten nyüstölöm a gépet. Sőt! 3-4 -et egyszerre, soha nem volt gond, a beállításokkal. Nem úgy mint a párom, aki még azt se engedi, hogy megváltoztassuk a háttérképet, vagy a színt, mert azt mondja az már nem a megszokott és nem talál semmit se a helyén! :)) Nekem ezidáig nem nagyon volt gondom, hamar átállok egy másik gépre. XP, windows7, vagy Mac, no problem. Azt hittem már mindent tudok. 🙂 Jó, az tény, hogy a hardwerhez gőzöm sincs, az azzal kapcsolatos információkban nem is szoktam turkálni, úgyis mindig elfelejtem mit jelent a RAM, meg milyennek kell lennie
Mjuzik
Annyit írtam és még mindig annyi, de annyi mesélnivalóm van!Ezért most egy kis lazítás. ZENE!!! A zene nagyon fontos, nélküle nem is tudnék élni.Ez a szám régi, 1984-es (akkor érettségiztem 😉 ) énekel: Klaus Lage – 1000 und 1 Nacht Szerintem nagyon bájos a történet. A hapi (az énekes) egy kicsit fura a történethez, de tényleg nem szabad elfelejteni, hogy 1984-ben járunk. 🙂 Du wolltest Dir bloß den Abend vertreiben,und nicht grad’ allein geh’n und riefst bei mir an.Wir waren nur Freunde und wollten’s auch bleiben,ich dacht’ nicht im Traum, daß was passieren kann. Ich weiß nicht, wie ewig wir
Kié a gyerekem?
Talán ez volt az az akciójuk ami a legjobban felháborított, mivel a személyemet érintette. Kiknek-kiknek? Kérdés volt? :)) Hát a különbejáratú lépcsőház-maffiámnak! 🙂 Ìme a történet: Egyszer Gréti nagyon kedvesen (már vigyázzni!! ) és sajnos ismét túl közel hozzám, belesuttogott az orcámba: – Mondja kedves Frau … az André a maga gyereke? Kerekedett a szemem, emelkedett a pulzusom a felháborodástól, de csak hüledeztem a teljesen hülye, érthetetlen és megfoghatatlan kérdésen. De újra a szokott szitu: okosan, frappánsan válaszolni nagy hirtelen nem tudtam, tényleg annyira váratlanul ért a kérdés. Csak ennyire tellett: – Persze, az én fiam! Miért? Mégis kié lenne? –
Gréti nyomoz, avagy az új lakó rejtélye
Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂 Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett. Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket! A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál? – A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy? – Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána? – Jaj, hát persze,
Gréti nyomoz, avagy az új lakó rejtélye
Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂 Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett. Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket! A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál? – A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy? – Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána? – Jaj, hát persze,
Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai
A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk gyorsan: 4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :)) Nem tudom az endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy „Grüß