Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Megoldódott
A sajátoméval együtt, 15 ember sorsa dőlt el a múlt csütörtökön: a munka végetért. A megbízónál a kampányt idő előtt lefújták, nem volt többé szükség a rendes létszám feletti dolgozókra. Dilettánsan hangzik, minekután elvesztettem a munkahelyemet, de rúgjatok seggbe, én akkor is megkönnyebbültem és örültem! A többi 14 gondolom nem volt túl lelkes, de nem mutatták. Tudomásul vették és nem sírtak, nem kiabáltak. A németek sokat tűrnek, edzettek. Én voltam az egyedüli, aki egy kicsit morgolódott, hogy azért a mai világban, a jelenlegi technika mellett, talán lehetett volna minket értesíteni is, mégpedig időben, már olyan időben, hogy ne jöjjünk ide
Még mindig nem …
….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,
Még mindig nem …
….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,
Csúszás
Önálló gondolatokra jelenleg nem futja, az agyam sporolós, energiakímélő üzemmódra kapcsolt. Szükség is van rá az esti munka miatt. Viszont a Copy+Paste paranccsal még így lelassulva is remekül boldogulok, szóval rövid helyzetjelentésként álljon itt az előző bejegyzésem kapcsán írt válaszom Kormi megjegyzésére: Sajnos hétvégénél előbb nem hiszem, hogy sikerül beszámolót írnom, nagyon ki vagyok purcanva. Egyrészt nehéz a munka, mert rengeteg az új, idegen információ, amit fel kell tudni dolgozni, és nem szabad tévedni, másrészt délutános műszakban vagyok (inkább, mint a reggel 4-es kelés 😉 ) iccaka 22-ig, és ekkortájt a koncentrációs képességem hagy némi kivánnivalót maga után. Alvás kevés,
Az első (fél) munkanap
Izgulok! Nagyon. 13.00 órára kell menni, ma lesz a betanítás. Ha rágnám a körmeimet, akkor az elközvetkező 3 óra alatt tuti lerágnám őket tövig. De én nem rágok körmöt, én hajat pödrök. Ez is jó, ezzel is lehet ártani, mivel egy-két erőteljesebb csavarintás után apad a számuk. 🙂 Pozitívan kell hozzáállnom a mai naphoz. Tele van a gatyó elől is hátul is, ezért most agykontroll a köbön. 🙂 Elképzelem, hogy ott vagyok az irodában. A feladatok ismertetése és a magyarázatok után megkönnyebülök, és egy nagy sóhaj tör fel, juhuuuu, ez tök könnyű!! Èrtem!! Nem lesz gond! Ezt most háromszor elképzeltem
A gimiről
A suli hatalmas, navigációs biszbasz nélkül én eltévednék benne. Nemcsak a gimi, hanem egy reáliskola is üzemel a falak között, 2200 gyerekkel a fedélzeten. Ez iszonyatos mennyiség, főleg a frissen bekerült miniknek, a mostani ötödikeseknek. Ott szambáznak a nagyok között, el tudom képzelni azt a levegővisszatartást, amit annak a rengeteg nagy, lakli gyereknek a látványa okozhat. A kisfiam barátnőjének (régi barátság, az első osztályt is együtt kezdték) komoly problémája volt vele, félt a nagyoktól. Èrtem én, hiába nem harapnak, akkor is csak ott vannak, tornyosulnak a lépcsőházban, a szünetben az udvaron és az aulában. Érettségi felé ballagó 18 évesek, termetük,
A gimiről
A suli hatalmas, navigációs biszbasz nélkül én eltévednék benne. Nemcsak a gimi, hanem egy reáliskola is üzemel a falak között, 2200 gyerekkel a fedélzeten. Ez iszonyatos mennyiség, főleg a frissen bekerült miniknek, a mostani ötödikeseknek. Ott szambáznak a nagyok között, el tudom képzelni azt a levegővisszatartást, amit annak a rengeteg nagy, lakli gyereknek a látványa okozhat. A kisfiam barátnőjének (régi barátság, az első osztályt is együtt kezdték) komoly problémája volt vele, félt a nagyoktól. Èrtem én, hiába nem harapnak, akkor is csak ott vannak, tornyosulnak a lépcsőházban, a szünetben az udvaron és az aulában. Érettségi felé ballagó 18 évesek, termetük,
Gimnázium
Hát elkezdődött a gimi. Állítom a nyuszkónak nem téma, de nekünk felnőtteknek egy kicsit macerásabb erre az új iskolára való átállás. Macerás, mert aggódunk. Ezek az aggodalmak kimerítik az összes lehetséges, meg persze az összes, igazándiból még szóba se jöhető agyrém kincsestárát, de hát ezért vagyunk kérem szülők! Na jó, pontosítok. A gyerekünk apukája csak a lehetséges dolgokat gondolja végig, én pedig a piroska és a farkastól kezdve mindent. Tegnapelőtt véletlenül megláttam a tévében Scully és Mulder ügynököt, azóta az ufóktól is tartok egy kicsit. 🙂 A szülőknek a gimiből küldött levelek alaphangja is már más. Általános iskola: Liebe Eltern!