Embermesék

Az első (fél) munkanap

Izgulok! Nagyon. 13.00 órára kell menni, ma lesz a betanítás. Ha rágnám a körmeimet, akkor az elközvetkező 3 óra alatt tuti lerágnám őket tövig. De én nem rágok körmöt, én hajat pödrök. Ez is jó, ezzel is lehet ártani, mivel egy-két erőteljesebb csavarintás után apad a számuk. 🙂
Pozitívan kell hozzáállnom a mai naphoz. Tele van a gatyó elől is hátul is, ezért most agykontroll a köbön. 🙂 Elképzelem, hogy ott vagyok az irodában. A feladatok ismertetése és a magyarázatok után megkönnyebülök, és egy nagy sóhaj tör fel, juhuuuu, ez tök könnyű!! Èrtem!! Nem lesz gond! 
Ezt most háromszor elképzeltem és átéltem és kezdem elhinni. De mit nekem pozitív gondolkodás, elmetükör technika,  Pánik Andi temészetesen erősebb ;), izgul továbbra is.
Jaj, szorítsatok! 🙂

5 thoughts on “Az első (fél) munkanap

  1. Szorít-szorít-szorít.
    Gyomor görcsbe ránt.
    Más kérdés, hogy ez utóbbinak semmi köze a szorításhoz. Mett az gyomorhurut.
    Aztán beszámolj ám, ügyes leszel és kész.
    de izgíííí

  2. Köszi Kormi! Sajnos hétvégénél elöbb nem hiszem, hogy sikerül beszámolót írnom, nagyon ki vagyok purcanva.
    Egyrészt nehéz a munka, mert rengeteg az új, idegen információ, amit fel kell tudni dolgozni, és nem szabad tévedni, másrészt délutános müszakban vagyok (inkább, mint a reggel 4-es kelés 😉 ) iccaka 22-ig, és ekkortájt a koncentrációs képességem hagy némi kivánnivalót maga után. Alvás kevés, mert izgulok! :))

  3. 🙂 örülük, hogy sikerült:))

    remélem azért lesz időd írni kicsit többet is arról, hogy mit is csinálsz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .