Embermesék

Még mindig nem …

….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb “Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel, az hihetetlen! A Juniorchef távozása után megpróbálom magamat ismét vizszintes helyzetbe hozni és tovább aludni. Ez 50 % -ban szokott sikerülni. Ha szerencsém van elalszom, és 10-ig sikerül még további 2 órát pihentető alvással tölteni. Aztán gyerünk. Mosás még belefér, de a fennmaradó idő további részét a saját munkáink töltik ki, magyarul: csinálom a vállalkozásunk rám eső részét. Valamikor dél körül kristályosodik ki a gondolat, ma mit eszünk?? Semmit. Immárom 3. hete nincs itthon főzikélés. Tojás van, vagy virsli, vagy szendvics, vagy ahogy ma (a legrosszabb brrrrr) burgerkirályból hamburger és saláta. (mentségemre legyen szólva, ilyeneket nem szoktunk enni, maximum 3-4-szer fordul elő évente. Fontolgatjuk a javaslatot, miszerint: az összes eladott hamburgerhez kötelezően járni kell 5 ml snapsznak, a gyomorrontás/hányinger/rossz közérzet mérséklésére! 🙂 ) 
Oké, megvolt a nap highlightja, elfogyasztottuk a fennséges rántottát ….. és máris közelít az időpont. Indulni kell. A kezdés időpontja is összevissza. Egyik nap 13.30. A másikon 15.30. A műszak vége a feldolgozandó cucctól függ és ez a méreg. Volt, hogy 22.00 óra után szédelegtem ki az ajtón, volt, hogy 19.00-kor agyö! Ha a napi átlagot nézem, akkor sajnos azt mondhatom, hogy nem éri meg. 6  óra körüli az átlag. Ezért pedig nem éri meg a feje tetejére állítani a bioritmusomat, kiesni a normál életritmusból és a legrosszabb: egyszerűen nem látni a kisfiamat!!! Szörnyű!!! A közlekedés is pénzbe kerül, akár buszozom, akár autózom, napi 3,60 euró alatt nem megy. Ùgy tűnik kicsit megeredt a nyelvem, de még közel se vagyok ahhoz, hogy úgy igazándiból mesélni tudjak! 🙂 Egy biztos. Nem érzem magam jól ezen a helyen és ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik kolléga (együtt kezdtünk) már felmondott, ma volt az utolsó napja. Az indokaival maximálisan egyetértek,  (meg fogom írni), de vele ellentétben én, eddig még nem mertem felmondani. Talán majd holnap.

3 thoughts on “Még mindig nem …

  1. Kormika, inkább a hétvégén!
    Annyi a feldolgozandó élményem, nem is tudom mit kéne leírnom, hol kéne kezdenem.

  2. áhhh…nem azt mondtam, vagyis nem az akart jönni belőle, hogy írj holnap.
    sőt, megvárom én a jövő hét végét is, csak pozitívakat tudj írni.
    pusszantás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Még mindig nem …

….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb “Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel, az hihetetlen! A Juniorchef távozása után megpróbálom magamat ismét vizszintes helyzetbe hozni és tovább aludni. Ez 50 % -ban szokott sikerülni. Ha szerencsém van elalszom, és 10-ig sikerül még további 2 órát pihentető alvással tölteni. Aztán gyerünk. Mosás még belefér, de a fennmaradó idő további részét a saját munkáink töltik ki, magyarul: csinálom a vállalkozásunk rám eső részét. Valamikor dél körül kristályosodik ki a gondolat, ma mit eszünk?? Semmit. Immárom 3. hete nincs itthon főzikélés. Tojás van, vagy virsli, vagy szendvics, vagy ahogy ma (a legrosszabb brrrrr) burgerkirályból hamburger és saláta. (mentségemre legyen szólva, ilyeneket nem szoktunk enni, maximum 3-4-szer fordul elő évente. Fontolgatjuk a javaslatot, miszerint: az összes eladott hamburgerhez kötelezően járni kell 5 ml snapsznak, a gyomorrontás/hányinger/rossz közérzet mérséklésére! 🙂 ) 
Oké, megvolt a nap highlightja, elfogyasztottuk a fennséges rántottát ….. és máris közelít az időpont. Indulni kell. A kezdés időpontja is összevissza. Egyik nap 13.30. A másikon 15.30. A műszak vége a feldolgozandó cucctól függ és ez a méreg. Volt, hogy 22.00 óra után szédelegtem ki az ajtón, volt, hogy 19.00-kor agyö! Ha a napi átlagot nézem, akkor sajnos azt mondhatom, hogy nem éri meg. 6  óra körüli az átlag. Ezért pedig nem éri meg a feje tetejére állítani a bioritmusomat, kiesni a normál életritmusból és a legrosszabb: egyszerűen nem látni a kisfiamat!!! Szörnyű!!! A közlekedés is pénzbe kerül, akár buszozom, akár autózom, napi 3,60 euró alatt nem megy. Ùgy tűnik kicsit megeredt a nyelvem, de még közel se vagyok ahhoz, hogy úgy igazándiból mesélni tudjak! 🙂 Egy biztos. Nem érzem magam jól ezen a helyen és ezzel nem vagyok egyedül. Az egyik kolléga (együtt kezdtünk) már felmondott, ma volt az utolsó napja. Az indokaival maximálisan egyetértek,  (meg fogom írni), de vele ellentétben én, eddig még nem mertem felmondani. Talán majd holnap.

3 thoughts on “Még mindig nem …

  1. Kormika, inkább a hétvégén!
    Annyi a feldolgozandó élményem, nem is tudom mit kéne leírnom, hol kéne kezdenem.

  2. áhhh…nem azt mondtam, vagyis nem az akart jönni belőle, hogy írj holnap.
    sőt, megvárom én a jövő hét végét is, csak pozitívakat tudj írni.
    pusszantás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .