Embermesék

Michael Oenning és a Vasas SC

Csak egy pici hír a helyi újságban (igen, volt rá időm, mivel azokhoz a szerencsésekhez tartozom, akik a héten még szabin vannak) egy régi kedvencemről, Michael Oenningről, akiről sajnos nem tudok képek beszúrni, ahogy az említett újságcikket sem, mert egyszerűen nem megy. Nem tudok képeket feltölteni. Szerencsétlenségemre a világ legelbaltázottabb webhostingjánál sikerült kikötnöm, egy igazi balfék srácnál, aki valószinűleg a nagyszobából irányítja a szerver-birodalmát. Az ügyfelei meg a hozzám hasonló mazsolák. Már fürödtem be vele korábban is, mert az oldalamat ért támadások miatt teljesen tehetetlen volt. Ha megoldódik a probléma, ha ez a Kevin-Justin végre beállítja azt, amit kell, akkor

Az irodában

Hála ég, elég pergősen telik a napi 9 órám a munkában és a fiú kollégáimnak köszönhetően rengeteg a poén. 5 (!) fiúval dolgozom együtt, mindegyik más karakter, de karakter a javából. Azt is nekik köszönhetem, hogy megtanultam a labdát a papírkosárba rúgni, illetve dobni. Ha valaki nálunk jár és az irodánkból huppogást hall, akkor az nem más, mint a napi egyik fordulónk, célbarúgunk, célbadobunk. A múlt héten belefogtam az újabb játékba, a labdának a lábfejjel történő  papírkosárba emelésébe. Az egyik lövésem túl erősre sikeredett, a labda felvágódott a kollégám íróasztalára, ahol telibekapta az üdítős üvegét. Csak arra emlékszem, hogy leszartam

Ebből megint botrány lesz!

Érezni a szelét nagyon. A 2006-os foci VB rendezési jogával kapcsolatos botrány dagad. Csak 6,7 millió euró (majdnem német márkát írtam, de akkor 13,4 millióról lenne szó és mindez osztrák Schillingenben 93,8 millió) sorsáról van szó. Wolfgang Niersbach, a Német Labdarúgó Szövetség (ez németül a DFB)  elnöke már hétfőn lemondott a tisztségéről. A Császár, Franz Beckenbauer feje fölött is gyűlnek a sötét fellegek. A múltkor 3 órát töltött zárt ajtók mögött az ügyvédeivel. Az egyik helyi rádió reggeli műsorában a műsorvezetők hangot is adtak a sajnálatuknak. Szegény. De nem a Beckenbauert sajnálták, hanem az ügyvédeket. Ha-ha. Jár errefelé egy mondás, kezd

Már varrják a negyedik csillagot ….

Már csak 3 óra és kiderül, sikerül-e Németországnak az álom, lesz-e belőlük ismét világbajnok?1954, 1974, 1990 után, 2014-ben végre felkerülhetne a mezekre, lobogókra a negyedik csillag. A pólókat, pulcsikat, izomtrikókat (brrrrr) már legyártották, az amazonon már egy ideje rendelhetőek. Én ilyet biztosan nem fogok felvenni, mert magyar vagyok, az 1954-es VB nekünk fájó emlék, de a 2014-es kérem az más. Németország a második hazám, imádom a focit, mi kell még? Hajrá Dojcsland! Az internet, a helyi sajtó, tévé és rádió természetesen jelenleg gazdag lelőhelye a foci VB-vel kapcsolatos témáknak. Szenzációs felvételek, beszámolók, fotók és persze rengeteg vicc és vicces kép.

Még egy hétig gurul a labda .. hajrá Dojcslaaaand!!!

Jaj, hát persze, hogy lenne más témám. Fontosabb, érdekesebb is.De ahogy a német mondja „Prioritäten setzen”, azaz a dolgokat fontosság szerint kell rangsorolni. Márpedig addig, amíg Dojcsland a VB-én továbbra is játékban van, addig a foci adja errefelé a fő-fő-fő prioritást. Aki itt él, az látja az izgalmat, érzékeli az eufóriát, focilázban él az ország. Persze nem mindenki. Nem láttam az összes meccset, képtelenség is lenne, de a fontosabbakat igen. A német meccseket pedig kivétel nélkül. Sőt, szorítok értük. És mindig eszembe jut, de kár, hogy Magyarország nincs jelen. Apropó, július 4-én volt 60 éve, hogy a német csapat legyőzte

Szeretem a focit! VM 2014 – Public viewing

Public-Viewingre, azaz a szurkolók részére közös focinézési lehetőséget biztosító kivetítős helyekre, egyszerűen szükség van. Nekem kevésbé, de ez a korral jár. A nürnbergi láttán enyhe „love Parade Duisburg” érzés fogott el, nem hiszem, hogy jól érezném magam tizenötezer ember társaságában egy bekerített részen. A Dixi-Klo-k pedig mindenképpen visszatartanak az összes ilyentöl, beleértve a fesztiválokat. A jelenlegi nürnbergit kivitték a reptér közelébe, mivel a korábbi helyén gond lett volna a csendháborítás a késői meccsek miatt  Figyelembe ajánlom a tömeget és a kép jobb oldalán elhelyezkedő budikat. Brrrr. De még egyszer bocsánat, 20 évesen ezt világos, hogy másként látnám. Talán férfiként most

Willst du den Glubb an der Spitze sehen?

A mai négysoros: Willst du den Glubb an der Spitze sehen?  Musst du die Tabelle drehen!”  (Ha az 1.FCN-t az első helyen szeretnéd látni, csak fordítsd meg a tabellát!) Hát igen,…a Clubberek sorsa … nem egyszerű. Sokat nem fogok róla írni, hiszen annak, akit ez a téma érdekel, elég csak egy pillantást vetni a fenti táblicskura, a német Bundesliga jelenlegi állására. És ez van kérem minden évben. A kieséstől való izgalom. De őszintén, hát nem ez az igazi hűség? Nem szebb dolog egy ilyen esendő, emberi csapatért szorítani, mint egy Überspielerekből összevásárolt műanyagért? De „szar” lehet a Bauern-fanoknak (Bayern), hiszen csak

Futballkurvák Dojcslandban

Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt. Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: „és hol voltak 100 évig?” A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért

Végre, foci!

Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a  2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! 🙂 Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból